Egy élet gyümölcsei80

Ezüst Életfa-díjjal köszöntötték 80. születésnapján példaadó munkásságának elismeréseként a Kecskeméten élő Kovács László okleveles kertészmérnököt. Ha erről a nyolc évtizednyi – kihívásokban és eredményekben gazdag - életről könyvet írnánk, az biztosan érdekes és vidám lenne, tele bölcsességgel, a Kunság és az itt élők iránt érzett elkötelezettséggel.
     
- Pedig dunántúli születésű vagyok, Gyenesdiáson láttam meg a napvilágot, de 1947 óta már csak vendégként járok otthon. Még mindig megvan a ház, ahol születtem én is, édesanyám is, amit még öreganyám lány korában dédapám épített, és amelynek az építőelemeit az egykori gyenesi paraszti szőlőbirtok tájéka adta: nádtetejét a balatoni nádas, a szarufákat az ottani erdő… Édesapám kertész volt, így amint két bátyám és én lábra álltunk, már káposztalepkéket üldöztünk a kertben, nehogy a hernyók kárt tegyenek. Apánk mindent megtett azért, hogy a fiai tanulhassanak. Idősebbik bátyám katolikus pap lett, a csornai premontrei rend tagja, a másik testvérem növénynemesítéssel foglalkozott nyugdíjazásáig. Hála Istennek mindhárman – ha idősen is, de – jól megvagyunk a mai napig. Nagyobb gyerek voltam már, amikor parkosítással kezdtünk foglalkozni. Tizenhat villa kertjét gondoztuk, köztük a bajai nemzeti bank igazgatójáét is. Az ő javaslatára kerültem 1947-ben a bajai kertészeti és szőlészeti középiskolába, és ott jelessel le is érettségiztem. A szakirányú diplomámat már munka mellett szereztem meg…

A szülői ház Gyenesdiáson

- Hogyan került akkor mégis erre a vidékre?
- Nagykőrösön töltöttem a sorkatonai szolgálatomat. Jó messzire kerültem az otthonomtól. Akkoriban már menyasszonyom volt, aki Somogyból utánam jött, és a Tiszakécskei Állami Gazdaságnál kapott állást. A katonaság után szőlő- és gyümölcstermelési agronómusként én is ott helyezkedtem el, majd központi kertész lettem. Később a helyi Tiszagyöngye Tsz-ben dolgoztam. Az ottani parasztemberek rendkívül értelmes emberek voltak, kiválóan értettek a kertészethez. Remek vezetőtársaimmal együtt sikerült az akkor általános munkaegység helyett olyan jövedelemelosztási és munkaszervezési módszert kidolgozni, amely több száz szövetkezeti tagnak biztosított tisztességes jövedelmet. Innen hívtak a pártbizottság, majd a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, hogy szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezeteknek szakmai segítséget nyújtsak. 1990-ig a TESZÖV titkárhelyetteseként érdekképviseleti teendőim mellett nagy hangsúlyt fektettem a szőlész-borász szakemberek képzésére és az ágazat érdekvédelmére…

- Ezután még több szőlészeti-borászati szakmai és érdekvédelmi szervezet létrehozásában és működtetésében vett részt, ezek a mai napig igényt tartanak a tanácsaira. Számtalan társadalmi szervezetnek volt tevékeny tagja. Munkáját több magas szakmai és állami kitüntetéssel ismerték el…még felsorolni is hosszú lenne. Azt mondhatjuk, hogy egész szakmai tevékenysége a kunsági borvidék, a Duna-borrégió szőlő- és bortermelése és az itt élő gazdálkodók érdekképviselete jegyében zajlott. De soha nem vágyott vissza a Balaton környékére? Nem szerette volna ott ugyanezt folytatni?

              A nagy család
- Amikor az ember megszületik, Isten egy kupac kenyeret pakol le számára a Föld különböző pontjain – ahogy azt Mikes Kelemen írja törökországi leveleiben. Amíg ez a sok kenyér el nem fogy, nem tudunk tovább menni. Úgy látszik, nekem is jó sokat lepakolt ide, mert már tényleg hosszú évek óta itt vagyok, és még biztosan van feladatom…De gyakran hazalátogatok. Áll még az ősi családi ház Gyenesdiáson, sőt: szépen fel is van újítva, nemrég új nádtetőt kapott. Feleségemmel két lánygyermeket neveltünk fel, hat unokánknak és hét dédunokánknak örülhetünk, és a testvéremnek is szép családja van. Így hát sosem áll üresen a régi gyenesi ház…

Fejes Maja