|
|
EGY BOLDOG ÖREG SZÍNÉSZ75
Szu Csong, János vitéz, Edvin, Gül Baba és Gábor diák: szinte nincs is olyan nagy operett bonviván szerep, amit ne énekelt volna Csizmadia László. A Katona József Színház művésze 2009-ben kettős jubileumot is ünnepel: februárban töltötte be a hetvenötödiket, és 55 évvel ezelőtt kezdte pályafutását.
A szüleim már gyerekkoromban is sokat vittek az Operába, ráadásul az egyik unokabátyám ott volt fővilágosító. A hangomra is korán felfigyeltek. Az Operaház lett a nagy álmom, ezért az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolába jártam. Mégis az Operettszínház adta meg a kiugrási lehetőséget. Szinetár Miklós hallott engem énekelni, s ő rögtön beajánlott az Operettszínházhoz. Akkor állították színpadra Huszka Jenő Szabadság, szerelem című operettjét, és az igazgató asszony, Gáspár Margit elégedetlen volt a kijelölt főszereplővel, aki a színház párttitkára volt. Végül a második szereposztásban én is megkaptam a szerepet. A primadonnám nem kisebb név volt, mint Petress Zsuzsa. Ne feledjük, hogy az 50-es évek elejéről beszélünk. Milyen volt akkoriban az Operettszínház? Induljunk csak ki a Panem et circenses mondásból. Az akkori pártdiktatúra ügyelt arra, hogy legyen „cirkusz”. Honthy akkor kapott Kossuth-díjat, s amikor bemutatták a Csárdáskirálynőt, már hajnalban sámlival odamentek sorba állni az emberek, hogy jegyet szerezzenek az előadásra. Én úgy érzem, hogy ekkor a magyar kultúrának egy reneszánsza volt, merthogy másról nem is igazán lehetett tudni. A szocialista országokon belül is óriási sikere volt a magyar operettnek. 1955 decemberében a szovjet turnén magának Hruscsovnak is bemutattuk a Csárdáskirálynőt. A rendkívül ígéretes pályakezdés után aztán jött 1956. A forradalom vérbefojtása után elterjedt, hogy összeszedik a fiatalokat, merthogy ők indították az egészet, és kivisznek mindenkit Szibériába, ezért Kanadába menekültem. Egy sörgyárban dolgoztam, de a többi színész kollégámmal együtt megalapítottuk az első magyar színházat. A szabin nők elrablását mutattuk be, de embertelen honvágyam volt, ezért hazajöttem. Akkoriban a disszidálás bűn volt. Milyen következményekkel járt ez a pályafutására nézve? Amikor 1958 februárjában hazatértem, az Operettszínház új igazgatója, Fényes Szabolcs azonnal visszavett. Évad végén azonban a párt utasítására kirúgtak. Ekkor még Pesten maradtam, az ORI „haknibrigádjával” jártam az országot, majd Eger, Szolnok és Győr következett. 1968-ban kerültem Szegedre, ahol 18 évet töltöttem. Szegeden óriási sztár volt. Miért fogadta el Lendvay Ferenc hívását Kecskemétre? Lendvay Jancsóék triumvirátusa után került Kecskemétre, s engem úgy hívott, hogy „Lacikám, gyere velem, vissza kell dalolni a közönséget a színházba”. Csak az ő kedvéért jöttem ide, de nem bántam meg. Itt ismertem meg a feleségem, Frigyesi Tünde koreográfust és nagyon sok szép szerepet eljátszhattam még. My fair lady, Gül Baba, János vitéz – valamennyi nagy siker volt. Később aztán megtaláltak a prózai karakterszerepek is. Örülök, hogy még mindig számítanak rám. Hogy mi lehetett volna, azon nem gondolkozom. Én jól érzem magam a bőrömben. Azt szokták mondani, hogy nincs boldog öreg színész. Én élő cáfolata vagyok ennek.
Kállai Erzsébet
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||