„1908-tól 1920-ig, tizenkét éven át birta színházunkat Mariházy Miklós. Olyan énekes és drámai együttessel vonult be, mely a legnagyobb igényeket is kielégíthette s azzal a nemes becsvággyal, hogy színházunkat a vidék mintaszínházává fogja fejleszteni” - fogalmazta meg dicséretét a kecskeméti színészet történetét összefoglaló dolgozatában Liszka Béla.
Mariházy Miklósnak Kövér Miklós volt az eredeti neve. Több mint 3 ezer holdon gazdálkodott Tiszaföldváron. A belügyminiszter lányát vette feleségül. Már harminckét éves volt, amikor elhagyta nejét és birtokát, 1902-ben beállt statisztának az aradi színházba. Nagy volt a felháborodás, hiszen néhány hercegi fő is volt a család oldalágán. A botrányt csökkentendő, vettek neki egy színtársulatot, mondván, majd megbukik, és visszatér gazdálkodni. Fordítva történt: a renitens földesúr fényes művészi karriert futott be – a vagyona azonban elúszott.
Mariházy 100 éve, 1908-ban érkezett Kecskemétre. Az egymást váltó igazgatók után 12 éves jelenléte alatt a városban kiegyensúlyozottá vált a színházi élet. A kor legerősebb zenés színpadjainak egyikét teremtette meg, még operákat is játszottak. A társulat tagja volt minden idők egyik legnagyobb primadonnája, Turcsányi Olga is. Jellemző Mariházy igényességére, hogy zenei vezetője – egy ideig – Dohnányi Ernő volt. Igazgatása alatt 1916. november 11-én vette fel az addig Városi Színháznak nevezett intézmény a Katona József Színház büszke elnevezést. 1911-ben Szolnokon is színházat nyitott, s ettől kezdve 1920-ig mindkét városban játszott társulatával
A háború azonban munkáját tönkretette. A drámai hősöket, bonvivánokat elvitték katonának, szerepeiket hősnők, primadonnák alakították, énekelték. Erős szakmai és politikai bírálatokat is kapott, s elhagyta Kecskemétet. Fájó szívvel így búcsúzott el a várostól: "Isten veled Kecskemét kedves közönsége, akármilyen messze van is Kecskeméttől újabb hazám Kaposvár, az öregtemplom nagy harangja oda mégis elhallik, gilin-galan."
1925-ben ismét Kecskemétre hívták, de néhány évi próbálkozás után, a város és az ország megromlott gazdasági viszonyai miatt visszavonult a színházi élettől. 1930-ban csaknem teljesen elszegényedve halt meg.

(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Liszka Béla: A kecskeméti színház és színészet múltja  *Tiszai Lajos: Szolnokország)