160 éve, 1856. január 1-jén egy Sopron megyei kis településen, Bágyogon született Bujk Béla matematika-fizika szakos tanár. Hamar árvaságra jutott. A soproni, győri, kecskeméti piarista iskolákban nevelkedett. A rendből való kilépése után Kecskeméten, Nagykanizsán, Nagykárolyban, Zilahon, Kisújszálláson, Hajdúnánáson és Karcagon tanított. 47 évig működött a tanári pályán, ebből 33 évet töltött Karcagon, ahol matematikát és fizikát oktatott. "Ő volt az intézet múltjának, a város kulturális életének egy fejezete" - így búcsúztatta el halálakor volt iskolája.

Köztiszteletben álló, nagy tekintélyű tudós tanár volt. Írásbeli munkásságát cikkein kívül megsárgult aktacsomók őrzik. Szaktárgyaiban kiválóan képzett, nagyszerű módszerekkel dolgozó, sokoldalúan művelt pedagógus volt. Más tudományokban való jártasságával bármilyen szakos kartársait is jóval felülmúlta. Jól tudott latinul, görögül és németül. Nagyon szerette az irodalmat, a klasszikus zenét, a történelmet és az utazást. Szívesen tartott beszédeket az iskolai ünnepélyeken, ifjúsági színi előadásokat rendezett, műsoros szavalóesteket szervezett - ami a matematika tanárokra egyáltalán nem jellemző. Előadásai élvezetesek, színesek voltak, beszédmodora jellegzetesen pattogó. Szerette a rendet, a fegyelmet, tanítványaitól is elvárta. A csendet nem parancsolta, hanem kiérdemelte életével, tanításával. Ösztönző példa volt a tanárok és a diákok számára. Mindig pontosan járt be az óráira. Fel tudta kelteni a tanulókban a matematika és a fizika iránti lelkesedést, eleven, lüktető ritmusú órái magával ragadták tanítványait. A számonkérésnél érdekes módszert alkalmazott: minden tanuló füzetébe előre beírta a számára külön elkészített feladatokat. Az eredmény - a kísérlet egyedülálló volta miatt - ragyogó volt, a dolgozatok átlagos értéke jóval felülmúlta a más módszerrel írt dolgozatokét. Tanítási elveit a Néhány szó a mathematika előadásához című tanulmányában a következőképpen fejtette ki: "A matematika az a tantárgy, melynek előadásánál a tanulónak bizonyos fokú önálló szellemi tevékenységére és lankadatlan figyelmére van szükség, amit pedig a legügyesebb tanár sem képes - már csak a tanulók nagyobb száma miatt is - állandóan lekötve, ébren tartani. Az első elmulasztott gondolat érthetetlenné teszi a növendék előtt a legközelebbi tételt, majd elkedvetleníti, később pedig teljesen elveszti lába alól a talajt."

Külső megjelenése ugyan szigorúságra utalt, de a valóságban jóindulattal párosult. A gyerekekhez való viszonyát komolyság jellemezte, felnőttként bánt velük. Felettesei elismerték jó tanári munkáját, nyugalomba vonulásakor címzetes igazgatói címet adományoztak neki és a Protestáns Tanügyi Szemlében is megemlékeztek róla. 1935. szeptember 2-án hunyt el.

(Források:  *Dr. Kántor Sándorné: Tudós matematikatanárok Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye középiskoláiban  *Schwirián László: Bujk Béla)