Befejezetlen történet Barguzinból25

25 éve, 1989. július 17-én találtak rá a szibériai Barguzinban a Morvai Ferenc magyar feltaláló által vezetett és finanszírozott Megamorv-Petőfi Bizottság tagjai arra a csontvázra, amelyről úgy vélték: Petőfi Sándor földi maradványai.

Az expedícióban résztvett több kecskeméti médiaszakember is, Borzák Tibor újságíró és a Kecskeméti Televízió munkatársai: Kriskó János szerkesztő-riporter és Karáth Imre operatőr-rendező. A kutatócsoport számos érvet sorakoztatott fel igazuk bizonyítására. Ugyanakkor a barguzini leletet vizsgáló magyar akadémiai bizottság azt állapította meg, hogy a csontváz egy fiatal nőé, tehát teljes bizonyossággal kizárható, hogy Petőfi Sándor földi maradványaira bukkantak volna Szibériában.

Petőfi dagerrotípiája és a barguzini koponya
(Fotó: Borzák Tibor) 

A barguzini történet huszonöt esztendeje, 1989-ben kezdődött, s máig befejezetlen. Ahhoz, hogy ne lehessen újra és újra folytatást remélni, a tudomány cáfolhatatlan bizonyítékaira lenne szükség. Amikor 1989. július 17-én Kiszely István és csapata felnyitotta a burjátföldi Barguzinban a 7-es sírt, és megpillantotta a csontvázat, a beszámolók szerint mindannyian úgy gondolták, rátaláltak Petőfi Sándorra. Az antropológus felismerte a csontvázon azt a huszonöt jegyet, amelyek a költő sajátosságai voltak (termet, életkor, elálló bal szemfog, balkezesség, a koponya jegyei, nőies jelleg, ismert sérülésnyomok, valamint a rendellenes fejlettségű térdkalács, ugyanis a leírások szerint a költő bicegett).

Ásatás Barguzinban

Felröppent tehát a hír: a Megamorv-Petőfi Bizottság megtalálta a költő elveszettnek hitt földi maradványait. Megjelent a Magyar Nemzetben is egy fotó, amelyik „in situ”, tehát a kiemelés előtt ábrázolta a csontvázat. Ennek láttán a hazai anatómia legnagyobb szaktekintélye, Szentágothai János így szólt: „Ez olyan nő.”. Kiszely István szerint e kijelentéssel kezdődött el a lelet kálváriája, a gúnyáradat, amelyik a barguzini menyecskézésbe torkollott, és ez adta az ötletet ahhoz, milyen módon lehet nevetségessé tenni a szibériai vállalkozást. Azt követően ugyanis a magyar és a szovjet akadémia által felállított bizottság is megvizsgálta a leletet, és megállapította: női csontváz került elő a 7-es sírból. Farkas Gyula professzor, a szegedi JATE antropológiai tanszékének vezetője és Kiszely István közös munkával felvette a csontváz méretadatait, és csontmintákat biztosított a kémiai vizsgálatokhoz. Farkas professzor a feljegyzései, Lengyel Imre orvosprofesszor pedig combcsont-, csigolya- és lábpercrészlet citrátvizsgálata alapján nőnek határozta meg a barguzini maradványt. Ugyanezt az eredményt kapta Valerij Palkovics Alekszejev szovjet antropológus, akadémikus, és tőle függetlenül az Alekszndr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Zvjagin igazságügyi orvosszakértő professzor kettős. Harsányi László igazságügyi orvosprofesszor pedig csontkémiai vizsgálattal ugyancsak arra az eredményre jutott, hogy a barguzini halottat nem a legendabeli 1856-ban, hanem 1890 és 1950 között helyezték nyugalomra. Az MTA Petőfi Bizottságának a felsorolt magyar professzorokból és társadalomtudós kollégákból álló szakértői jelentését a tudományterület csúcsszerveként működő MTA antropológiai bizottsága 1990. április 11-én fogadta el, és az MTA elnöksége a június 26-án kelt 25/1990. számú határozatában jóváhagyólag tudomásul vette.
 
Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípia
(Fotó: Gottl Egon)

A vita a későbbi években is újra és újra fellángolt. Történészekből, antropológusokból, orvos szakértőkből, irodalomtörténészekből és történészekből álló vizsgálóbizottság Nem Petőfi címmel könyvet állított össze, amellyel be kívánták fejezni a vitát. Ebben ismertették a történeti és természettudományos vizsgálatok eredményeit, amelyek nem igazolják a felvetést, hogy nagy költőnk valaha is eljutott a tízezer kilométerre fekvő Barguzinba. A 25 évvel ezelőtti expedíció tagja, Borzák Tibor újságíró is megjelentetett egy kiadványt: a néhány hónapja kapható P. S. – Titkok a barguzini csontváz körül című kötet a kutatás dokumentumait, tényanyagát sorakoztatja fel, a szerző által fontosnak tartott adatokat és eseményeket mutatja be.

(Források:  *Fekete Sándor: A szibériai métely  *Hanthy Kinga: Hazatérhet-e a barguzini csontváz?  *Kovács László: Egy csontváz viszontagságai  *Kovács László: Hrúz Mária fia volt-e a barguzini no?  *Magyar Nemzet, 2001  *Tóth Anikó: Barguzin akkor és most - Beszélgetés Borzák Tiborral)

TÁMOGATÓINK