Bánk bán szerepében láthatta a kecskeméti nagyérdemű175

175 éve, 1839. február 14-én született Ecsedi Kovács Gyula színész, költő, rendező. Debreceni diák volt még, amikor 1856-ban felcsapott színésznek. Kezdetben a vándorszínészek nélkülözésekkel tarkított, de szabad életét élte, amiért is református lelkész édesapja kitagadta. 1860-ban Miskolcon élő rokonának, az író Kovács Gyulának első kötete megjelenésekor vette fel az Ecsedi előnevet, édesapja papi (Ecsed) szolgálati helyének megjelölésével.

Boross Gy.: Ecsedi Kovács Gyula
(Budapest, 1890) 

Pályája a kolozsvári Nemzeti Színház színpadán folytatódott. Csakhamar a város kedvelt ifjú és tehetséges művésze lett. Alakításainak híre eljutott a fővárosba. A budapesti Nemzeti Színházban számos alkalommal tett vendégjátékot, amelynek egyébként három ízben a tagja is volt, összességében majd hat esztendeig (1859, 1870 és 1878-82). 1882-től haláláig a kolozsvári színház kiemelt színésze, művészi vezetője maradt, és egyes előadások színpadmestere, azaz rendezője is volt. A legnagyobb Shakespeare-színészek között tartja számon a hazai színháztörténet, számos Shakespeare-mű előadásával a fővárosi bemutatókat is megelőzte. Játszotta Hamlet (50-dik előadás: 1890. január 9.), Coriolan, Macbeth, III. Richárd, Othello, Antonius (Julius Caesar), Lear, Shylock (A velencei kalmár), Petruchio (A makrancos hölgy) és Athéni Timon szerepét is. Nevéhez fűződik Goethe Faust című színművének első magyar nyelvű előadása is (Kolozsvár, 1876. január 8.). Színre alkalmazta Vörösmarty Vérnászát, Madách Csák végnapjait, és Mózesét, s Goethe Faustjának első részét.

Ecsedi Kovács Gyula képzett és tudatos művész volt, kiemelkedő drámai színész, Egressy Gábor stílusának folytatója, rendkívül sokoldalú, intrikusnak, tragikusnak is kiváló. Tehetsége kedvező külső adottságokkal párosult, magas termettel, beszédes szemekkel, kifejező arcjátékkal, zengő orgánummal, mellyel fölényes biztonsággal bánt. Szuggesztív előadásmódja, aprólékosan kidolgozott, szenvedéllyel és nemes humorral teli alakításai magával ragadták a közönséget. Kitűnő játékát 1880-ban a kecskeméti közönség is megcsodálhatta. Bényei István kolozsvári társulatának tagjaként Katona József Bánk bán drámájának címszerepét alakította.

Bánk bán szerepében
(Kecskemét, 1880)

Kevéssé ismert, hogy a színi pálya mellett irodalmi tevékenységet is folytatott, amelynek révén 1876-ban a Petőfi Társaság, majd az Erdélyi Irodalmi Társaság, később a nagyváradi Szigligeti Társaság és a debreceni Csokonai Kör tagjai közé választotta. Számos eredeti színművet is írt, és jó néhány darabot fordított is. Ő írta a kolozsvári Mátyás szobor alapkőletételének (1896 szeptember 30.) ünnepi előadás műsorát adó Mátyás király című kétfelvonásos drámai prológot. 1885-ben működésének 25 éves jubileumát országszerte megünnepelték, amelynek kapcsán szüleivel való kapcsolata is rendeződött.

A segesvári síkon 1899. július 31-én a Petőfi Társaság nagyszabású ünnepet rendezett, a szabadságharcban ötven évvel azelőtt oly különös módon eltűnt nagy költő, Petőfi Sándor emlékére. A rendezőség fényes programot állított össze, amelyben az akkori Magyarország legjelentősebb nevei szerepeltek. Jókai Mór írta az egykori barát és költőtárs emlékét felidéző ünnepi köszöntést, amelynek előadását az ország legkitűnőbb drámai színészére, Ecsedi Kovács Gyulára bízta a rendezőség. Ezen a napon nemcsak Segesváron emlékeztek meg a lánglelkű költőről, hanem valósággal ünneplőbe öltözött az egész ország. A fehéregyházai síkon megjelentek a kormány képviselői, törvényhatósági főemberek, a különböző irodalmi és művészeti társaságok képviselői, főnemesek, egyszerű polgárok egyaránt, és emberek tízezrei sorakoztak fel az eltűnés helyszínét, Petőfi jelképes sírját jelző emlékmű körül. Ragyogóan szép júliusi nap volt, felhőtlen kék ég, és a lobogók sokaságának halk nesze olyan ünnepi emelkedettséget varázsolt a helyre, amely méltó volt a költőhöz, s az elveszett szabadsághoz egyaránt. A program a dalkörök megnyitó énekével kezdődött, majd a költőt méltató beszédek következtek. Az ünnepség egyik kiemelkedő pontjaként, Jókai ez alkalomra írott ódájának előadása végett előlépett a fekete magyar Attilába öltözött Ecsedi Kovács Gyula. Belefogott a szárnyaló óda érzelmektől átfűtött szavalatába, teljes és valódi átéléssel tolmácsolta a jelenlévő Jókai gondolatait. Az óda felénél túl járva egyszer csak megcsuklott hangja, majd szava elállt, és mindenki legnagyobb megdöbbenésére a nagy színész hirtelen összeesett. Már haldokolt, amikor leemelték az ünnepi emelvényről, és percek múlva befejezte földi pályafutását. Egykori példaképéhez Egressy Gáborhoz hasonlóan őt is előadás közben érte a halál.

Ecsedi Kovács Gyula utolsó fellépése 1899-ben a segesvári síkon
(alakja az emelvényen elöl látható magyar ruhában és kalappal) 

(Források:  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *Színészkönyvtár  *Színházi képregény - 100 év Kecskeméten)