Az Újkollégium egyik tervezője75

Ősei lelkészek voltak, őt szülei katonai pályára küldték, de inkább rajztanár lett. Szoros kapcsolatban állt Benczúr Gyulával, aki tehetségét fölfedezte és Mende Valérral, akivel közösen készí-tették el a kecskeméti Újkollégium építési terveit.

Domby Lajos festőművész, tanár 1879. május 26-án, Somkeréken született. 1723-ig visszamenőleg minden atyai őse református papként szolgált. Apja, ikafalvi Domby Lajos békésbánáti esperes, ismert papköltő, anyja uzoni Béldy Mária volt, utolsó sarja annak az erdélyi Béldy-családnak, amely Jókai Mór Erdély aranykora című regényében is szerepel. A gyulai polgári iskola, majd a kisújszállási gimnázium elvégzése után a Ludovika Akadémiára került. A kolozsvári gyalogezrednél 1897-ben hadnaggyá avatták. Ezt követően egykori iskolájában tanítani kezdett, közben elvégezte a képzőművészeti főiskolát. 1901-ben Benczúr Gyula, a mintarajziskola igazgatója tehetségét elöljárói figyelmébe ajánlotta. 1903-ban főhadnaggyá nevezték ki, azonban miután megnősült – házassági tanúja Benczúr Gyula volt –, polgári pályát választott.

                                                                                                                                      Ifjú hadnagyként             
1907-ben Domby Lajos a kecskeméti református főgimnázium rajztanára lett. Piktúrája szépen fejlődött, három képe a Szépművészeti Múzeumba került. Nagy része volt a Kecskeméti Művésztelep létesítésében is. Mende Valérral közösen készítették el az Újkollégium terveit, amelyet a bírálóbizottság 1910-ben elfogadott. Domby Lajos jól ismerte az ifjú építészt, hiszen sógorának féltestvére volt. A Luther-ház harmadik emeletén lévő lakásukat is, amely egyben a rajztanár műtermeként is funkcionált, Mende Valér tervezte. 

Az első világháború kitörésekor nyomban a szerb harctérre került és csaknem végig ott szolgált. Közben őrnaggyá léptették elő. 1917 novemberétől 1919 áprilisáig a soproni katonai főreáliskolában tanított. A forradalom idején az iskolából a tanárok hazamentek, egyedül ő maradt ott: a sok diákot nem akarta elhagyni. Ezért az ellenforradalmi kormány perbe fogta, de végül felmentették. Őrnagyi rangjáról lemondott és visszatért Kecskemétre a református gimnáziumba tanárnak. Szűk anyagi körülmények között éltek. Elhalt tanárokról, papokról, valamint Kada Elekről készített portréi, melyeket az egyház rendelt meg, jelentettek némi plusz bevételt a család számára. A tanítványai körében rendkívül népszerű tanár számos tanulmányi kirándulást szervezett, rajzversenyeket rendezett. Képeit kiállították a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Tanulmányai jelentek meg a gimnázium évkönyveiben és a Kecskeméti Lapokban.

A református gimnázium rajztanáraként

Domby Lajos társadalmi tevékenysége is igen sokrétű volt. Igazgatótanácsi tagsága mellett a Rajztanárok Országos Egyesületének vidéki alelnöke, a Nemzeti Szalon alapító művésztagja, a Magyar Képzőművészetek Szövetségének rendes tagja, a Kecskeméti Műpártoló Egyesület választmányi és bíráló tagja is volt. 1934-ben a gimnázium helyettes igazgatójává nevezték ki. E tisztséget azonban csak rövid ideig töltötte be. Néhány hónappal később megbetegedett. Influenzás lett, amelynek szövődménye, az agyhártyagyulladás elvitte. 75 éve, 1935. április 16-án, Kecskeméten hunyt el. Két nappal később a Kecskeméti Közlöny tudósítása szerint „tanítványainak és a város társadalmának osztatlan részvéte mellett az Ujkollégium díszterméből temették el a Budai-úti ref. temetőbe.”

(Források:  Katona József Könyvtár • Kecskeméti Közlöny naptára, 1935)