Két kórusának közös filharmóniai koncertjére készült, amikor Kardos Pált a Teremtő magához szólította. Korai halála mélyen megrendítette a magyar zenepedagógia és kórusélet számos jeles képviselőjét. Szőnyi Erzsébet Pilinszky Jánosnak Zsolozsma című versét zenésítette meg és küldte el a temetésre, amelyet százhúsz Kodály-iskolás gyerek énekelt a ravatalnál. A gyászjelentésen az általa sokat idézett Goethe sorai álltak: „Az Örök Láng ég, futva, küzdve; mert minden csak megsemmisülve őrizheti meg életét.”

A magyar kórusművészet egyik legnagyobb egyénisége, Kardos Pál 1927-ben Cegléden született. Oklevelét a Nagykőrösi Református Líceum és Tanítóképzőben szerezte. 1947-ben elnyerte a rákospalotai kántortanítói állást. Egy évvel később felvételt nyert a Zeneakadémiára, amelynek középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakán szerzett diplomát. 1953-tól 1961-ig a Miskolci Zeneművészeti Szakiskolába kapott kinevezést, majd ezt követően a Szegedi Tanárképző Főiskolára került. 1972-től haláláig Kecskeméten, a Kodály Iskolában tanított, vezette a leánykart és a Kecskeméti Városi Vegyeskart. Pedagógiai és művészi munkája mellett végig jelentős népművelő tevékenységet folytatott. Számos előadást, tanfolyamot tartott itthon, valamint külföldön. Kórusaival különböző nemzetközi versenyeken (Arezzo, Zürich, Debrecen) több díjat nyert. 1972-ben Liszt-díjjal jutalmazták. 30 éve, 1978. február 16-án hunyt el.


Kardos Pál karizmatikus egyéniség volt. Amerre csak megfordult, mindenütt rajongók vették körül. Tanítványai, előadásainak egykori hallgatói ma is meghatódva emlékeznek rá.
„Különleges aurája volt Kardos Pálnak. Belevonta környezetét, és egy életre meghatározó lett a hatása azok számára, akik a közelében lehettek. Nagyon hiányzik. Egyetlen segítséget emlékének ápolása jelent. Így szelleme köztünk maradhat, és tovább él az utódokban.” (Szőnyi Erzsébet zeneszerző, karvezető, zenepedagógus)

„Szuggesztivitással párosult lebilincselő tudása és intelligenciája különös módon járult hozzá a lelki és szellemi töltekezéshez, a szakmai ismeretek elsajátításához. A kóruspróbákon és a karvezető órákon a műrészek pontos megszólaltatását találó hasonlatokkal, máskor irodalmi művek elemzésével tette felejthetetlenné. Számomra Ő volt a Tanár, a Művész, az EMBER.” (Laczkóné Pálfy Alojzia, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Kara Zenei Tanszékének tanára)

„A legcsodálatosabb és utolérhetetlen és felejthetetlen az, ahogyan a művek mondanivalóját magyarázta, értelmezte, ahogyan betanította azokat. Személyisége varázslatos volt. Ha Ő megjelent, derű, mosoly, jókedv áradt szét. Mindenki leste a szavait, öröm volt a társaságában lenni.” (Ubrizsyné Érsek Éva, a Kodály Iskola tanára)

„Tanár Úr két gondolata a mai napig elkísér. Az egyik a próbára járáshoz kötődött: »ha egy kórustag nem jön a próbára, akkor ott akkora a baj, hogy a többieknek helikopterrel kell a hiányzó segítségére sietni.» A másik: »a ritmus jellem kérdése». Távolra mutató gondolatok, az élet más területén is tudtam alkalmazni.” (Krajcsovszki József kertészmérnök, a Kecskeméti Városi Vegyeskar alapító tagja)

„Számomra ő A KARDOS, akire én egész életemben fölnéztem, és úgy gondoltam rá, mint a legfontosabb tanáraim egyikére.” (Eötvös Péter zeneszerző, karmester)

„Lendületessége, vidámsága, lebilincselően szuggesztív lénye, sugallatos, ihletett muzikalitása, pedagógiai érzéke magával ragadóan érvényesült.” (Nagy Olivér zeneakadémiai tanár, egyházkarnagy, zeneszerző)

„Csodálatos tanáregyéniség, kórusvezető volt. Személyisége, munkája, tanítványai és kollégái iránt megnyilvánuló szeretete olyan légkört teremtett, amellyel mindenki, aki a közelében lehetett, jobbnak, többnek érezhette magát. Életünk nagy ajándéka, hogy együtt dolgozhattunk vele.” (Ladics Tamásné, a Kodály Iskola igazgatóhelyettese)

„Egy áramkört alkottunk, amit Tanár Úr fehéren izzó egyénisége töltött meg magasfeszültséggel. Sűrített térbe-időbe kerültünk, amikor fölemelte a kezét, s ebben a mozdulatban már ott élt a mű lelke. Olyannak látom őt, mint az evangéliumi magot, amelynek el kellett halnia – Tanár Úr a tanítványaiban hoz százszoros termést.” (Veronika nővér, a leánykar egykori tagja)