
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. december 4.

PARTNEREINK

Az első percben megragadta Kecskemét szépsége70

„Csodálatosnak találom, hogy nagyvárosban élek,
s mégis olyan közvetlen az emberek közötti kapcsolat, mint egy kis közösségben.”

70 éves Kiss Gézáné Győri Hajnalka óvodapedagógus, a Lánchíd Utcai Óvoda korábbi vezetője. 1946. november 2-án Budapesten született. Gyermekkorában Pécelen élt, általános iskoláit is ott végezte, majd Budapesten, az Eötvös József Gimnáziumban tanult tovább. Érettségi után tanulmányait Kecskeméten, a Felsőfokú Óvónőképző Intézetben folytatta, első diplomáját itt vehette át. Később elvégezte a Jászberényi Tanítóképzőt is, illetve a Budapesti Műszaki Egyetemen közoktatási vezető oklevelet is szerzett.

1967-től két évig a fővárosban volt óvónő, azután házassága révén visszaköltözött a hírös városba. Előbb Városföldön dolgozott mint vezető óvónő, azután több kecskeméti - a Kisfaludy utcai, a Széchenyi sétányi és a Hosszú utcai - óvodában volt óvónő. 1987-től a kecskeméti polgármesteri hivatal oktatási és kulturális irodáján főelőadóként, óvodafelügyelőként dolgozott. 1991 augusztusában pályázat útján a Lánchíd Utcai Óvoda vezetőjévé nevezték ki. Ezt a feladatát egészen nyugdíjazásáig, 2006 tavaszáig látta el. Több éven át a vezető óvónők munkaközösségének munkáját is irányította. Kiváló szakmai munkájáért 2001-ben főtanácsosi címet, 2002-ben Kecskemét Városért Oktatási Díjat kapott.

Férjével, három gyermekével és unokáival, 2014 karácsonyán

Nyugdíjas éveinek mindennapjait a családjával való törődés tölti ki. Két fia és lánya révén négy unokával büszkélkedhet. Egy korábbi interjúban - melynek minden szavát ma is aktuálisnak tartja - így nyilatkozott Kecskemétről: „Az első perctől kezdve magával ragadott a város szépsége. 1965-ben érkeztem Kecskemétre mint diák, de a sors úgy hozta, hogy azóta is itt élek és dolgozom. Kezdetektől fogva nagyon jól érzem magam, évről évre több barátra és ismerősre találtam. Csodálatosnak találom, hogy nagyvárosban élek, s mégis olyan közvetlen az emberek közötti kapcsolat mint egy kis közösségben. Szeretem a város nyugalmát, s büszke vagyok a város lendületes fejlődésére. Munkám révén az évek alatt több ezer kis óvodást neveltünk fel, az ismeretségnek köszönhetően szinte nem tudok úgy végig menni ma az utcán, hogy egy ismerős arccal ne találkozzak. S ez boldogsággal tölt el.”

(Források: *Katona József Könyvtár *Petőfi Népe, 2003)