Kecskeméten 1917 előtt csak elemi, majd azt követően polgári leányiskolában tanulhattak a tudásra vágyó ifjú hölgyek. Régi terve volt a katolikus egyháznak, hogy az Alföld szívében egy katolikus leánynevelőt alapítson. Jóllehet rossz nyelvek – így néhány pesti újságíró is – azt állították, hogy Kecskeméten csak háztartási iskolát érdemes indítani, az egyház kitartott a magasabb műveltséget adó leánygimnázium terve mellett. Schuszter Konstantin váci megyéspüspök hagyatéka teremtette meg az anyagi alapot az iskolaalapításhoz.
A háborús évek nehézségei – az élelmiszer- és szénhiány, a katonai csapattestek mozgása – nem gátolták meg az oktatás megkezdését. Nagy szerepe volt ebben az angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária társaságának. A tanító apácák Fittler M. Róza vezetésével 1917-ben telepedtek le a városban, a prelátus még abban az évben, augusztus 25-én beiktatta a rendet. Mater Fittler M. Róza, aki 1930-ig rendházfőnökként tevékenykedett Kecskeméten, meghatározó személyiség volt az iskola életében. Vezetői feladatai mellett ő maga is tanított, német és francia nyelvet. Később úgy ítélték meg munkásságát, hogy valóságos mintaintézménnyé fejlesztette az intézetet.
Az iskola fő célja olyan engedelmes, istenfélő, művelt honleányok képzése volt, akik az élet legkülönfélébb területein megállják helyüket. Jól jelzi ezt az intézmény 1927-es értesítője, amelyben a legelső diákokról így írnak: „ E kis lányok nagy része ma már nagyságos asszony, egyetemi hallgató, tisztviselő, vagy saját 100 holdjának az ügyes gazdája, társaságban intelligens, számottevő szociális munkás, védő- és vezető családban vagy másutt, ahol szivet és tenni vágyást keresnek.”
A legfontosabb nevelési cél az iskolában az engedelmesség volt, mert a nevelők – közöttük az apácák – úgy vélték, szerencsétlenség kíséri az életben azt, aki nem tanulja meg az engedelmességet, hiszen „engedelmeskedni kell majd családfőnek, hivatalbeli elöljárónak, társadalmi törvényeknek”. S ez vezeti majd a lányokat felnőtt korukban a keresztény katolikus életideál megvalósítására: az Isten akaratával való egyezésre.
Mindazonáltal az iskolába járó leányoknak élménydús volt a tanévük. Filmvetítéseket nézhettek, színházba járhattak, önképző körökben vehettek részt. A helyi tanulmányutak közül különösen érdekes lehetett a gyufagyár vagy az ecetgyár meglátogatása, de hosszabb kirándulásokra is sor került. Az 1927/28-as tanévben például Keszthelyen, Balatonfüreden, Tihanyban és Veszprémben jártak az iskola tanulói. Működésük első húsz évében többször vitték növendékeiket Olaszországba és jártak Franciaországban is.
Fittler M. Róza 1930-ban hagyta el Kecskemétet, hogy Veszprémben folytassa áldozatos munkáját. 75 évvel ezelőtt, 1933. február 24-én innen érkezett meg halálhíre. A kecskeméti iskola a Kecskeméti Közlönyben 1933. február 26-án megjelentetett gyászhírrel emlékezett meg róla, aki oly sokat tett az angolkisasszonyok gimnáziumáért. „Rendkívüli akaraterő és szinte univerzális tehetség párosult benne” – szerepel a nekrológban. „Az egész városban osztatlan megbecsülés övezte.” Temetésére Schuler Mária Terézia főnöknő és Andor Mária internátusi prefektus utaztak Veszprémbe, hogy tisztelegjenek az első kecskeméti angolkisasszony sírjánál.

Kállai Erzsébet