A városligeti hintáslegény, Závoczki Endre, akinek nevét az irodalomtörténet anyakönyvébe Liliomként jegyezték be, 1908-ban született egy péntekről szombatra virradó éjszakán, a Pesti Napló szerkesztőségében, ahol Molnár Ferenc a vasárnapi tárcán töprengett. Semmi nem jutott eszébe. Elkeseredésében egy mesét kezdett írni Az altató mese címmel.
"Ez a mese arra való, hogy özvegyasszonyok altassák el vele kisgyermekeiket, vagy jó gyerekek altassák el vele öreg és fáradt szüleiket. A mesét szép csöndben, folyékonyan kell mondani, az elejét élénken, mintha igaz volna. A végét pedig már lassabban és halkan, hogy mire vége szakad, aludjék el az, akinek mesélték" jegyezte le instrukcióként. Először nem tetszett neki a történet, végül mégiscsak összehívta néhány lapzártára váró kollégáját, kivitte őket az erkélyre és az ívlámpa pislogó fényében felolvasta nekik Závoczki Endre és Zeller Julika édes-bús történetét.
A másnap megjelenő tárca-cikk akkora sikert aratott, hogy a Vígszínház vezetői rábeszélték, írjon a történetből darabot. Molnár 1909 elején kezdett hozzá a munkához, s néhány hónap múlva, Kacsóh Pongrác kecskeméti otthonában be is fejezte darabját. 1909. december 7-én volt a bemutató - a darab megbukott. A Vígszínház premierközönsége nem tudott azonosulni Molnár hőseivel. Hiába aratott később világsikert, hiába készült belőle film, Molnár a bukást élete végéig nem tudta feldolgozni.
