---

Sokan nem tudják, hogy a Lechner Ödön utcában lévő, ma Helyőrségi Klubként működő épület eredetileg szállodának épült. Talán már arra is kevesen emlékeznek, hogy ebben a sarokházban működött a maga korában fogalommá vált „Siesta Szanatórium”. Az 1930-as években a környék városi kórházainak nem volt lehetősége a műtéti beavatkozások korszerű elvégzésére. Szükségessé vált egy modern eszközökkel jól ellátott, minden igényt kielégítő műtőblokkot tartalmazó intézményre, ahol az utókezelés is megkaphatja a lehetséges magas szintű technikai feltételeket. 75 évvel ezelőtt ennek kialakítására hívták kecskeméti orvosok dr. Jobbágy Andor sebészorvost, aki nagy lelkesedéssel vágott neki a feladatnak. Buda Sándor bankártól kölcsönt vett fel, hogy ebből finanszírozzák a nagyarányú átalakításokat.

A szanatórium gyorsan népszerűvé vált a kecskemétiek és a környékbeliek körében. Megnyitása után két hónappal, a Kecskeméti Lapok 1933. január 1-ji számában dr. Jobbágy Andor, a fiatal főorvos így nyilatkozott: „Nagy örömmel tölt el, hogy vállalkozásom ennyire gyökeret tudott verni a kecskeméti talajban. Eddig mintegy száz beteget kezeltünk a szanatóriumban. Körülbelül 25 kecskeméti orvos szállította be hozzánk a betegeit, akik szívesen és megnyugvással «feküdtek be», tudván, hogy megszokott háziorvosuk is részt vesz itteni gyógykezelésükben”.


Alig nyílt meg tehát az intézmény, és máris ki kellett bővíteni. Így végül az épület tartalmazott egy négyszobás főorvosi lakást, egy 3 szobás alorvosi lakást, két garzont, 13 betegszobát 30 beteg számára, egy nagy konyhát, pincét, raktárhelyiségeket és tartozott a szanatóriumhoz még egy hatalmas kert is díszcserjékkel és kiszolgáló épületekkel. A teljes személyzet 20 főből állott. Ennek az intézménynek volt dr. Jobbágy Andor igazgató főorvosa és tulajdonosa a háborús időszakot leszámítva egészen 1950-ig, amikor is „önként” kellett lemondani tulajdonáról az állam javára.



Dr. Jobbágy Andor korának egyik legjobb sebésze volt. Büszke volt arra, hogy az ország traumatológiai osztályai közül nem egy évben neki volt a legjobb halálozási statisztikája, ami azt jelenti, hogy a beszállított sérültek közül nála haltak meg a legkevesebben. Országosan is ismertté akkor vált, amikor a csodával határos módon megmentette Horváth Zoltán olimpiai és világbajnok vívó csapattag életét, aki Kecskemét határában súlyos autóbalesetet szenvedett és testének több területe valósággal összeroncsolódott. A szakma szabályai szerint több helyen is csonkolni kellett volna, de hosszú órákba nyúló türelmes munkával pontosan összevarrogatta az ereket, idegeket, inakat. Minden végtagot megmentett és Horváth Zoltán felépülése után megint pástra léphetett, sőt újra világbajnok lett csapatban.

Jobbágy doktor rajongott munkájáért, valósággal megszállottja volt annak. A bonyolultabb operációkat előre megtervezte. Még gyermekeinek is lelkesen ecsetelte, hogyan fogja műtéteit elvégezni és azt is, hogy az milyen nagyszerűen sikerült. Többnyire álmában is operált, hol a szikét kérte, vagy éppen azt mondta,hogy „nem fog fájni kedvesem”.

Tudományos munkássága sokrétű volt, több saját találmánnyal is rendelkezett, mint például az ablakos gipszkötés, vagy a csigolyák közti porckorongsérv pontos lokalizálására vonatkozó eljárás kifejlesztése. Legendás volt megzavarhatatlan nyugalma, eleganciája és precízsége. Szeretett szanatóriumának államosítása óriási csapásként érte. Hivatalosan még egy pokrócot, vagy egy műszert sem vihetett magával. Igaz, mivel „önkéntesen” mondott le vagyonáról, cserébe ezért kapott állást a Kecskeméti Megyei Kórházban, ahol először sebész főorvos lett, később, miután egy pártfunkcionárius életét megmentette, a „nem kívánatos személyből” a kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosa lett.

Annak ellenére, hogy szenvedélyesen szerette munkáját, rendkívül széles körű érdeklődésű, tehetséges, színes egyéniségű ember volt. Hatalmas könyvtárral rendelkezett, szerette a művészeteket, szépen rajzolt, énekelt, ismerte a csillagokat, a virágokat, bogarakat, szeretett utazni, bridzsezni, jeles bélyeggyűjtő volt és ő is megfordult a szép nők után.


Emberi nagyságára jellemző, hogy első infarktusa után semmilyen kíméletet nem kért saját maga számára, ugyanolyan intenzitással folytatta mindennapi sebészeti tevékenységét. Második infarktusa is munka közben érte, amit már nem élhetett túl. Dr. Jobbágy Andor 55 éve, 1968. május 17-én hunyt el. Gyászbeszédében a Megyei Kórház vezetősége, mint Dél-Magyarország legjobb baleseti sebészét búcsúztatta el.