Dr. Tapasztó István 1897. május 24-én Törökbecsén született. Elemi iskoláit és a gimnázium első négy osztályát szülővárosában végezte. A gimnázium felső négy osztályát Nagybecskereken kezdte meg, majd Temesvárott a piaristáknál fejezte be, és ott érettségizett 1916-ban. Az első világháború idején előbb az orosz, majd az olasz fronton szolgált. Mint gyalogos hadnagy küzdött Isonzónál. Trianont Jugoszláviában élte át, ahonnan a Tiszán átúszva szökött Magyarországra. Ezt követően folytatta tanulmányait, a budapesti orvosi egyetemet 1923-ban végezte el. Diplomája átvétele után a fővárosi I. sz. Szemklinikára került, majd 1928. január elsején kinevezték a kecskeméti ún. Cserepes kórház intézeti szemész főorvosának. Ő volt az egyetlen specialista a városban. Később ellenőrző trachoma-orvos lett. Akkor 3500 trachomával fertőzött beteget tartottak nyilván a megyében. Dr. Tapasztó István arra volt a legbüszkébb, hogy nyugdíjazásakor már csak 12 gyógyult beteg szerepelt a listán.

A trachoma elleni küzdelem több évtizeden át tartott. Az 1930-as években dr. Tapasztó István biciklivel járt ki a Kecskemét környéki iskolák tanulóinak szűrésére, de akadt olyan kollégája is, aki lóháton ment a tanyákra, mert azok másképpen nem voltak megközelíthetők. A II. világháború előtt mechanikus kezelésekkel próbálták gyógyítani a szem trachomás megbetegedését, és utókezelésként ezüst készítményeket használtak. A háború vége felé a szemcsepp formájában adott szulfonamidok használata is segítette a gyógyulást. A betegség elleni küzdelemben jelentős előrelépést hozott az 1950-es években felállított Bács-Kiskun Megyei Trachoma Gondozó Intézet, melynek munkáját vezető főorvosként dr. Tapasztó István irányította. Az intézetben 10 szemész szakorvos napi 3-6 órás elfoglaltsággal végezte a szűrővizsgálatokat és a kezeléseket. Az intézményi háttér megteremtésének, a figyelem összpontosításának, a kitartó, rendszeres ellenőrzéseknek és persze elsősorban a szakorvosok áldozatvállalásának köszönhetően a népbetegséget sikerült szinte teljesen leküzdeni: 50 évvel ezelőtt, 1965-ben már csak 382 trachomás beteget tartottak nyilván.

 

Katona korában                                       Feleségével és fiával 1948-ban                             

Dr. Tapasztó Istvánnak közben más feladatokat is el kellett látnia. 1943-ban ismét behívták katonának. A Honvédkórház szemésze lett. A kórházzal együtt Budapestre, majd Gödöllőre került, végül orosz hadifogságba esett. Kecskemét városa azonban a hadvezetéstől kikérte és 1945 májusától ismét a régi munkahelyén dolgozhatott. 1956-ban ő operálta a tiszakécskei és a kecskeméti sortüzek sérültjeit. 1956 és 1960 között a kecskeméti 2. sz. Honvédkórház szemészeti osztályát is ellátta és vezette. Több tudományos előadást tartott és számtalan dolgozata látott napvilágot orvosi szaklapokban. Utolsó nemzetközi előadását Bécsben a II. Ultrahangos Világkongresszuson tartotta 1969-ben. 1983-ban 60 éves orvosi tevékenységét gyémántdiplomával jutalmazták. Szakmai munkája mellett élénk társadalmi életet is élt. Tagja volt a kiskunfélegyházi céllövész egyletnek, amelynek csapatával országos második helyezést értek el. Az 1930-as években elnöke volt a város legnépszerűbb egyesülete, a Kecskeméti Athletikai Club futball szakosztályának is.

A Tapasztó család: idősebb dr. Tapasztó István és felesége, fia és felesége, és az unokák

Idősebb dr. Tapasztó István 1984. január 8-án hunyt el. Kecskemét város első szemész szakorvosa egy szemész dinasztia alapítója volt. 1927 júliusában vette feleségül Németh Máriát, egy régi kecskeméti család leszármazottját. Az 1931-ben született István nevű fia és unokái is folytatják tevékenységét, a szemorvoslás területén dolgoznak.

(Források: *Katona József Könyvtár  *Köztér vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás: A Tapasztó dinasztia alapítója)