A termékeny fizikus175

„Fizikus volt Parragh és pedig termékeny fizikus, aki nemcsak nyilvántartója volt a természet törvényeinek s a tudósok elméleteinek: de társulatunk szak-ülésén, meg a nagy közönség előtt is azok gyakorlati és közhasznú gyümölcseit gyakran szolgálta föl. Tudta és akarta a tudományt tető és vízszintes irányba egyformán terjeszteni” – jellemezte Hanusz István, a hírös város főreáliskolájának igazgatója.

Parragh Gedeon

A kecskeméti református gimnázium kiváló tanára, Parragh Gedeon 175 éve, 1835. április 29-én született Szigetszentmiklóson. Édesapja, nemes Parragh Ferenc református lelkész volt. Középiskolai tanulmányait a kunszentmiklósi és a kecskeméti református gimnáziumban végezte. Tanárai – Kardos István, Tatai András, Karika János, Sipos Imre – nagy hatással voltak az ifjú diákra. Ezt követően a fővárosban, Jedlik Ányos laboratóriumában fizikai kísérletekkel foglalkozott. Egyike volt Jedlik azon tanítványainak, akik a neves tudóstól átvették a kísérleti fizika szeretetét és ezzel később saját tanítványaik érdeklődését is felkeltették a tantárgy iránt. Közben egyetemi tanulmányait végezte, majd 1855-től 1857-ig a József Ipartanoda hallgatójaként mennyiségtant, fizikát és kémiát tanult. 1857-ben véglegesen Kecskeméten telepedett le, a hírös város református gimnáziumába hívták meg.

Soós Gábor, Parragh Gedeon és Domián István
református gimnáziumi tanárok

Október 1-én kezdte meg a tanítást mint a természettan rendes tanára. „Magas, sovány termet, beesett mell, kissé görnyedt járás, elhanyagolt külső, orrán pápaszem. A fizika professzora. Lénye majdnem titokzatos. Élete a fizikai szertárban és laboratóriumban folyik le. Legendák keringenek felőle. A diákképzelet Hatvani professzor újraéledt alakját sejteti benne. Mi csak azon álmélkodtunk, hogy a logaritmust collstokról diktálja, mi pedig egy vastag könyvben alig találjuk! […] alapjában jólelkű ember volt, tele jóízű humorral, sőt nagy elméleti tudása mellett nagy gyakorlati érzéke is volt" – emlékezett tanárára Arany Gusztáv, a gimnázium 1900-ban érettségizett növendéke.

A tanítás mellett jelentős szakmai tevékenységet végzett. Cikkei, kísérleteiről szóló beszámolói hazai és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg. Szakmai értekezéseit számos országos fórum résztvevői hallgathatták, de előadásokat tartott az általa alapított Kecskemétvidéki Természettudományi Társulatban is. Készülékeivel, kísérleti eszközeivel, amelyeket tervei alapján testvére, Parragh Zsigmond műegyetemi technikus készítette el, több kiállításon szerepelt. 1872-ben a Kecskeméten megrendezett Orszá¬gos Iparműkiállítás egyik díjazottja volt. „A mágnesség és elektromosság tanításában a nemzetközi mértékrendszer megismertetését az elektromosság gyakorlati alkalmazásának rohamos terjedése miatt immár mellözhetönek nem tartván, néhány előadási készüléket állítottam össze. És minthogy ez által az elektromosság tanításában nagy könnyebbséget és a vizsgálatokon is elismert, jó sikert tapasztaltam: azt hiszem, némi szolgálatot teszek középiskolai tanügyünknek ezen készülékek közül a lényegesebbeknek közlésével. Ily készülékek a tükör-magnetometer, az electro-thermometer, a tükör--manometer, és az elhajlási nagyító" – írta 1887-ben.

A tükör-magnetometer
Részt vett a város közéletében is. A törvényhatósági és a pénzügyi bizottság tagja, a református egyház presbitere és pénztári ellenőre volt; egyik létrehozója és igazgatósági tagja a Kecskeméti Takarékpénztárnak, a Gazdasági Gőzmalomnak, a Kecskeméti Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézetnek és a Központi Takarékpénztárnak. Kecskeméten ő végezte az első bemutató jellegű kísérleteket a telefon megismertetésére, kipróbálására. Munkásságát több hivatalos kitüntetéssel - Signum Memóriae érdemrend, Ferenc József rendjel, Ezredéves Országos Kiállítás emlékérme - ismerték el.

Életének utolsó szakaszában sokat betegeskedett. Emiatt a nedvesebb és szelesebb őszi és tavaszi hónapokban éveken át csak nagyritkán tudta elhagyni szobáját. 1901. március 15-én halt meg tüdőgümőkórban. A budai úti református temetőben helyezték örök nyugalomra. Váry István, aki 1896-tól volt a református kollégium diákja, így emlékezett rá 1935-ben: „Engem már nem tanított Parragh Gedeon... De azért vissza tudok emlékezni sovány, törékeny alakjára, mert nemcsak a kollégiumban láttam őt, mint kis diák, hanem kint a szolnoki-hegyi szőlőben is (ma Szentistvánváros), ahol kis villája és szőlője (ma Vujovics-szőlő) szomszédos volt a szüleim szőlőjével. Parragh Gedeont nagyon szerették a társaságban is, mert élénk észjárású, szellemes ember volt. A szolnoki-hegyi kis villában is sokszor vendégül látta Kecskemét urait, - néha zene is szólt. Talán ezért nevezték el a szomszédok a kis nyaralót «Páris»-nak. Én azonban nem ezekért, hanem azért csodáltam meg igazán «Páris»-t, mert aranyhegyű villámhárító díszlett a tetején, mint ahogy egy fizikus villájához illett. Ezt sokszor elnézegettem s talán ez volt az oka annak, hogy az öreg Parragh Gedeon emléke ma is olyan aranyfényben ég előttem, mint amilyen aranycsillogás kápráztatta a szememet valamikor, boldog gyermekkorom idején, amikor «Páris» villámhárítójának aranyhegyére rásütött az áldott napsugár."                                                                             Parragh Gedeon családtagjaival

(Források:  Arany Gusztáv: Arcképek az öreg kollégium katedráiról • A századforduló magyar építészete • Katona József Könyvtár • Kecskeméti Életrajzi Lexikon • Székely Gábor - Székelyné Kőrösi Ilona: Természettudós tanárok Kecskeméten • Székelyné Kőrösi Ilona: KECSKEMÉT, ANNO… • Váry István: Emlékezzünk régiekről)