A színdarabok megmentője, lelke, sikerre vivője volt25

25 éve, 1986. december 14-én hunyt el Páger Antal, aki a két világháború között, majd emigrációból való hazatérését követően az 1950-es évek végétől ismét a legnépszerűbb magyar színészek egyike volt. 1922 és 1924 között Kecskeméten játszott. Csáky Antal társulatában elsősorban táncos komikus, bonviván szerepekben lépett színpadra, és hamar elnyerte a helyi nagyérdemű szeretetét. Életének ezen szakaszára halála előtt néhány évvel így emlékezett vissza: „Mindig szívesen emlékszem Kecskemétre. Igaz, a társulat nem volt túl erős és szinte kizárólag operettek voltak műsoron. A nagyobb gázsi mellett azért is szerződtem Szegedre, mert ott drámai szerepeket is kaptam. Sok szép emlék fűz a hírös városhoz. Dayka Antal festővel barátkoztam a legtöbbet. Ott is festegettem, meg tánciskolát vezettem, meg ott mondtam búcsút a legényéletnek. Azóta is szívesen mentem, ha nagy ritkán hívtak vendégszereplésre.”

Páger Antal jogi pályára készült. Az egyetem megkezdése előtti nyáron azonban részt vett néhány műkedvelő színielőadáson. Őt lepte meg a legjobban, amikor a székesfehérvári színház táncos komikusi szerződést ajánlott neki. Noha semmi kedve sem volt a színi pályához, a fizetés hallatán igent mondott. Az első világháború alatt Olaszországban szolgált, társulatához 1919-ben került vissza.

    Páger Antal és Fedák Sári (Fotó: Angelo)
Fehérvárról 1922-ben szerződött Kecskemétre. A hírös város színházszerető közönsége hamar megszerette. Még az egyébként igen szigorú kritikusok is elismerően írtak róla. „Páger volt a darab lelke. Táncait tapsvihar követte.” (Oscar Straus: Búcsúkeringő); „A darab megmentője, lelke, sőt sikerre vivője Páger volt, aki biztos, fáradhatatlan és jókedvű volt játékban és táncban.” (Nádor-Kulinyi: Babavásár); „A címszerepben Offenbach tökéletes elgondolása és megjátszása szép fejlődést árul el Págernél, aki egyformán jó komikus, bonviván és drámai szerepekben.” (Faragó-Nádor: Offenbach); „Alakítása csupa ragyogó ötlet. Minden szava, minden mozdulata után harsogó erővel tört ki a nézőtéren a derültség” (Lehár: Három grácia).

Az operettek sikerében sütkérező Páger drámai szerepekre vágyott, ezért 1924-ben elhagyta a hírös várost.   A Kecskeméti Közlöny így búcsúztatta: „A jó táncoskomikusi elmésség, ügyes tánc és főleg a közönségnek iránta megnyilvánuló szimpátiája jellemzi. Búcsújául a Mágnás Miska címszerepét kapta, amelyet zsúfolt nézőtér tapsolt végig. Minden szerepére ambicióval készült, szépen kidolgozott alakítást nyújtott és sok derűs percet szerzett a közönségnek, amely teljes mértékben honorálta fáradozásait. Szeretettel búcsúztatták. A táncszámok különösen sikerültek, amelyet a búcsúzó jókedve csak elősegített.” A Kecskeméti Lapok kritikusa sem fukarkodott a szép szavakkal: „Páger kitűnően választotta meg búcsúszerepét: a Mágnás Miska nagyszerű alkalmat nyújtott széles skálájú játéktudásának érvényesülésére. Páger valóban elemeiben is volt. Az egész előadás alatt hangos volt a nézőtér a kacagástól, a harsogó derültségtől. Ragyogó szellemessége, amellyel két évi itt-tartózkodása alatt a közönség szeretetét vívta ki, csak úgy sziporkázta a váratlan, de annál hatásosabb ötleteket. Jó szokásához híven ezúttal is sokat kölcsönzött a szerzőnek, és dicséretére meg kell állapítanunk, hogy a rögtönzések nem mentek a darab rovására.” 
                                                                                         Páger Antal a Hattyúdal című filmben
Kecskemét után Pécsett, Nagyváradon és Szegeden játszott, majd 1931-ben a fővárosba szerződött. Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított, filmen és színpadon számtalan kisembert formált meg hitelesen. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. Művészi munkáját 1963-ban Kiváló művész címmel, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el.

(Források: Magyar Színművészeti Lexikon • Molnár Gál Péter: A Páger-ügy • Színházi képregény)