„Szólottam a nép ezreihez, Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkél a hazát megvédeni!”
1848. szeptember 24-én indult el Kossuth híres alföldi toborzó körútjára, amelynek harmadik állomása Kecskemét volt. Már az előző két városban, Cegléden és Nagykőrösön is lelkes fogadtatásban részesült, de még ezekhez képest is feltűnően tettrekész és elszánt tömeg várta Kecskeméten. A szeptember 25-ei vásári sokadalom percek alatt népgyűléssé alakult, és rendkívüli fogadtatásban részesítette Kossuthot.
„…a magával hozott nemzeti zászlóval a gyűlés helyszínére kiment, hol a gyülekezett sok helybéli és vidéki nép között, a felállított szószékre lépvén lelkig ható s velőket rázó szavaival adta elő a hazának védelmét” - idézi fel a jelenetet egy korabeli feljegyzés. Fönnmaradt az a beszéd is – sajnos ez az egyetlen ilyen –, melyet egy helybéli evangélikus lelkész, Torkos Károly mondott Kossuth tiszteletére. Kossuthot Isten által kiválasztottnak, az ország gyógyítójának nevezte. Szónoklata csak tovább lelkesítette az összegyűlt tömeget, és kérdésére, miszerint:
„Polgártársaim! Elfogadjuk-e az orvost, ki a sír széléről új életet hoz?”, a sokaság egy emberként zúgta:
„Elfogadjuk!”
Így üdvözölték Kossuth Lajost Kecskeméten, s így vált valósággá rövid idő alatt az addig elképzelhetetlen: a jogos önvédelem soha nem látott erőket szabadított fel. Még aznap több mint 5000 kecskeméti népfelkelő csatlakozott Kossuth-hoz, aki rögtön 9 pontban fogalmazta meg a legfontosabb teendőket a frissen kinevezett népfelkelési kormánybiztosoknak, Hajagos Illésnek és Fejes Jánosnak.
„Isten segítse önöket a hazát megmenteni” - írta a kinevezési levélben.
Kossuth híres kecskeméti látogatásának emlékét a Kossuth téren emelt bronzszobor, valamint a Boldogasszony téren, a Béke Általános Iskola homlokzatán látható carrarai márványból készített emléktábla őrzi.
