
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 21.

PARTNEREINK

A schwechati csata egyik áldozata1824. június 20.

200 éve, 1824. június 20-án Izsákon született Csemiczky Gábor. Birtokán gazdálkodott, majd amikor Batthyány miniszterelnök 1848. augusztus 20-án kibocsátott rendeletére Kecskemét városa 318 fős önkéntes nemzetőri egységet állított ki, ennek a csapatnak lett a megbízott tisztje századosként. A kecskeméti legénység Pákozdnál csatlakozott a Guyon Richard vezette második zászlóaljhoz. Csemiczky október 30-án a shwechati ütközetben elesett.

Anton Ziegler: A schwechati csata (1850)

Gömöry Frigyes később így méltatta: „Csemiczky bajtársunk, mint e kitünően szervezett s katonailag is jól begyakorlott zászlóalj egyik századának parancsnoka, már a pákozdi csatában 1848. évi szeptember 29-én, elszánt bátor magatartása által kitüntette magát; Jellasichnak az országból e csata után történt kiüzetését követő schwechati csatában pedig 1848. október 30-án, a szélső jobb szárnyon, Manszvörth falunak ostrom alá vételekor, útczai harczban, az általa rohamra vezetett százada élén, puska golyó áltál fején találva összeesett; a zászlóalj parancsnoka Guyon Richard őrnagy (a későbbi vitéz tábornok) segédtisztje pedig mellen keresztül lőve, holtan rogyott össze; Guyon alul a lova lövetett ki és számos halott és sebesült maradt a csatatéren; de az ellenség még is kiveretett a faluból s az egész schwechati harczvonalon e pont volt az, a hol Görgey hada győztesen nyomult előre, mig nem az összes magyar hadsereggel együtt, a Windischgrätz és Jellasich egyesült és túlsúlyra jutott hadserege elől, visszavonulnia kellett. Igy van ez a történelem lapjaira megirva. [...] Csemiczky Gábor bajtársunk: megnyerő modorú, előkelő műveltségű, daliás termetű, 22 éves szép ifjú ember volt. Szivből sajnáltuk elestét. Lelkes hazafit, vitéz magyar katonatisztet, igaz jó barátot s hozzá mi, még földinket is veszitettük el benne, a ki Izsákon született s ott az egyik tekintélyes úri családnak tagja volt, de gyászolták korai elhunytát a kecskeméti úri családok tagjai is, a kikkel közeli rokonsági viszonyban állott. [...] Csemiczkynek századosi rangját az osztrákok felismervén, őt az illetékes had parancsnokság, a csata utáni napon a Fischamenti sirkertben, katonai diszszel temettette el. És a derék bajtárs, távol hazájától, a melynek szabadságáért küzdve esett el, most idegenben aluszsza örök álmát.”

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Lapok, 1898 *Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban)