Kalmárné Horóczi Margithoz nehéz közel jutni és mégis beleláthatunk a lelke legmélyére is. Hogy ez ellentmondás lenne? Nem, ha egy művészemberről van szó, aki a vászonra vetíti ki lelke rezdüléseit. Kalmárné Horóczi Margit nem azok közé az alkotók közé tartozik, akik művészetük mellett saját magukat is meg akarják mutatni, tolakodón, „használva” a médiát a minél jobb eladhatóság reményében, mert hát kell a jó név, hogy magasabb legyen az árfolyam. Horóczi Margitot nem érdekli ez a fajta nyilvánosság, ő „csak” alkot. „Csak” a lelkét mutatja meg azoknak, akik kíváncsiak még a mesékre, a jóságra, a szelídségre, de nem fordulnak el akkor sem, ha magányt vagy bánatot látnak.
Pannó (Kecskeméti Ifjúsági Otthon)
Horóczi Margit műveivel túlléphetünk hétköznapi földhözragadtságunkon, hogy elemelkedhessünk egy másfajta, kozmikusabb emberlét dimenziójába. S ha már ott vagyunk, vissza se akarunk jönni ebbe a durva, erőszakos, és állandóan versenyre kényszerítő dimenzióba, ahol annyiszor foglalkozunk értelmetlen és felesleges dolgokkal, amelyek elfedik előlünk a lényeget. S amikor rádöbbenünk erre, sokszor már késő. Kalmárné Horóczi Margit azok közé a művészek közé tartozik, akik a lényeget akarják megmutatni. Konokul, megszállottan és állhatatosan dolgozik ezen, nem törődve a változó világgal. Miért is kellene törődnie, hiszen a lényeg változatlan.

Kalmárné Horóczi Margit tagadhatatlanul női művész, aki művészetében is vállalja női mivoltát. Nem akar hasonulni férfi kollégáihoz, vagy versenyre kelni velük. Nincs is rá szüksége, hiszen nőként olyan titkokat tud, amely a férfiak előtt rejtve marad: a nőiség és az anyaság misztériuma szövi át képeit.

A június 26-án 75. életévét betöltő Kalmárné Horóczi Margit rejtőzködő művész, nem ad interjúkat, nyilatkozatokat, mert őszintén hiszi, hogy művei mindent elmondanak helyette.

Ulrich Gábor, grafikus: Horóczi Margittal kapcsolatban két megközelítés jut először eszembe. Először is irigylem tőle azt a végtelen türelmet és alázatot, a végletekig menő aprólékosságot, a nagyon míves kidolgozást, ahogyan a műveit készíti. Talán azért is, mert belőlem teljesen hiányzik ez a képesség. Ugyanakkor nála ez nem egy öncélú látványteremtés, nem egy felszínes esztétikum, ami ellen én sokszor ellenérzéssel viseltetem, hanem érezni a dolog súlyát, érezni a hagyományokba nyúló gyökerét, a sok erőt, ami benne van. Amit csinál, az már nem egyszerűen díszítőművészet, hanem olyan minőséget képvisel, amely a képzőművészet sajátja. A munkáit áthatja a szimbólumok, a szimbólumrendszerek összefüggéseinek biztos tudása is. Amit csinál, jó a szemnek, s aki csak idáig jut, már az is kapott valamit Horóczi Margittól, de a második vagy harmadik réteg már messzebb vezet, például a szimbólumok világába.

Kricskovits Marica, bútorkereskedő: Én nagyon kedvelem Horóczi Margit munkáit. Évekkel ezelőtt az alkotóval is találkoztam, s úgy éreztem, hogy a lénye, a személyisége és a művei között tökéletes a harmónia. A teremtés csendje árad misztikus, népmesei alkotásaiból, szemben a mai zajos világgal. Képei egyszerűen szépek és jó érzésekkel, megnyugvással töltik el a szemlélőt.