A petróleumlámpától a lézerfényig50

50 éve kapott iparűzési engedélyt Kiss András mesterfotográfus. A kunszentmártoni első önálló műhelytől hosszú, göröngyös út vezetett Kecskemétig. Munkaszeretete, kitartása és fotóriporteri igényessége révén azonban mindig újabb és újabb lehetőségeket kapott, így kényszerkitérőkkel ugyan, de töretlen ívű szakmai pályát tudhat maga mögött.

Az ember életének nagy kérdései sokszor apró dolgokon dõlnek el. Miért választotta a fotós mesterséget?

Valóban kicsin múlt! 1930-ban egy Szolnok megyei kis faluban, Tószegen születtem. Az 1929-es nagy világgazdasági válság nagyon rosszul jött, amikor még Trianont sem heverte ki országunk. Szegénység volt, a faluban senkinek nem volt akkor még fényképezőgépe.

1945-ben, amikor Budapest körül bezárult az ostromgyűrű, egy orosz katona egy lemezes fényképezőgépet árult, nekem ez nagyon megtetszett és megvettem tőle. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a gép egész életemet határozza meg.

Első felvételeimet családomról, testvéreimről és a házunkról készítettem. K. Pesty László, a környék híres fényképésze hívta elő a negatívokat. Elismerő mosolyát szinte még ma is látom. Azután hetente-kéthetente vittem új felvételeimet a mesterhez. Elektromos hálózat híján a Nap fénye és egy petróleumlámpa szolgáltatta a másoláshoz szükséges fényt. Ekkor dőlt el végérvényesen, hogy életem összefonódik a fotózással. A mester tanulója lettem.

Hogyan vált a gyermek „hobbi”- fotósból mesterember? Melyek voltak életpályájának legfontosabb állomásai?

Mint minden fiatalt, engem is vonzott a kalandvágy. A biztos megélhetés reményében ejtőernyősnek jelentkeztem. Katonai pályafutásom azonban számos váratlan fordulatot tartogatott számomra. Néhány hónap után alakulatomat fölszámolták, engem tiszti iskolára vezényeltek. Avatásom után röviddel a Harcos címû hetilap fotóriportere lettem. Képeimmel a valóságot akartam megmutatni, így felvételeimről hiányoztak az akkoriban előírt boldog, diadalmas jövőt ígérő arcok. Lázongásomat nem nézték jó szemmel főnökeim, ezért a leszerelés mellett döntöttem.

1956 elején a Kunszentmártoni Vegyesipari Vállalat fényképész műtermében vállaltam munkát, majd 50 évvel ezelőtt, 1957 januárjában eljött életem nagy pillanata: önálló műhelyt nyithattam. „Az engedélyhez kötött iparűzők lajstromában bevezettem és részére a fényképésziparnak való gyakorlásához hozzájárulok.” – szólt a kunszentmártoni engedély.

Boldog évek következtek. Elsősorban családi, alkalmi fényképeket készítettem. A munka mellett jutott idő a tanulásra is: 1960-ban mesterlevelet szereztem.

1963-ban Nagykőrösre hívtak, de az ottani szövetkezet „gyengén muzsikált”. Önálló iparűzésre nem kaptam engedélyt, s hogy élni tudjunk, a közeli Kocséron kezdtem dolgozni. Elsősorban esküvői képeket készítettem, de abban az időben is sokan kérték a keresztelők megörökítését. Közben különböző munkákat kaptam Cegléden, Kunszentmártonban, Kecskeméten és Nagykőrösön is. Végül épp 40 éve, 1967-ben ez utóbbi városba helyezték át az engedélyemet. A műterem mellett a sajtó számára is dolgoztam. Az ipar, a mezőgazdaság modernizálását, vállalati ünnepségeket kellett megörökítenem, de szívesen fotóztam a kismesterségeket, a népi iparművészeket. A városba látogató színművészeketés sok-sok híres embert, mint pl. Dr. Szentgyörgyi Albertet, Dr. Csapó Árpádot, Dr. Bay Zoltánt és számos más, érdekes és kedves vendéget örökítettem meg.

Közel negyed század után Kecskemétre költöztünk. A hírös város egyik legősibb utcájában, a Kápolna utcában Fuji üzletet, majd 2002-ben a főtéren egy Kodak fotókereskedést nyitottunk meg.

Nyugdíjasként sem hagytam abba a munkát. Külföldi kiállításaim révén 2005-ben megkaptam az A.FIAP (nemzetközi fotóművész) címet.

Biztos vagyok abban, hogy az elmúlt 50 évet nem egyedül dolgozta át. Munkájában kik segítettek?

Leghűségesebb, gyorsan tanuló segítőtársam, immár 50 esztendeje a feleségem. Bár zeneművészeti pályára készült, egy rosszindulatú párttitkár ebben megakadályozta. Így mellém állt és az induló saját műhelyünkben gyorsan kitanulta a szakmát. 1960-ban ő is megszerezte a szakmunkáslevelet. Két fiúgyermekkel ajándékozott meg, de a család gondjai közben sem hagyott magamra: nemcsak a fotózásban, hanem a vállalkozás könyvelésében, levelezésében is sokat segített.

Külön öröm a számomra, hogy amióta nyugdíjas vagyok, a fiam átvette a cég irányítását. Zsolt remek érzékkel tart lépést a korral. Neki is köszönhető, hogy Kelet-Európában nekünk volt először lézerfénnyel működő digitális printerünk.

Az elmúlt években a fényképészet óriási változáson ment keresztül. Hogyan reagált a modern kor új 4 kihívásaira?

Mindig fogékony voltam az új technikai megoldásokra, az elsők között voltunk, akik vakut vásároltunk. A villanófény forradalmasította a szakmát.

Az elmúlt években sem voltunk tétlenek. Rugalmasan alkalmazkodtunk a változó piaci körülményekhez. Kereskedelmi forgalmunkat növeltük, így a nagy helyigényű műtermet megszüntettük. Üzletkörünk is megváltozott. Nemcsak az amatőr, hanem a profi fotósok is hozzánk szoktak. Sikereinket annak is köszönhetjük, hogy eladóink rendelkeznek azzal a szakmai ismerettel, amivel segíteni tudják a vevőink jó döntését. Arra törekszünk, hogy tanácsainkkal a fotózásban járatlanokat és a tapasztalt fotóriportereket is segíteni tudjuk. A szakma szeretetét és odaadását kell, hogy érezze a vásárló. A pénz pár évvel ezelőtt még magától jött, ha szerettük és tiszteltük a vevőt. Régen a legjobb reklám, a legjobb befektetés az volt, ha a mester nevét adta munkájához. Ma ez már a múlté, elég, ha csak a multik és a fiatalok új erkölcsi hozzáállására gondolunk!

A jó kereskedő nem csak kapni, adni is szeret. Mi ebben a szellemben dolgozunk.

Varga Géza

KISS FOTÓ
6000 Kecskemét, Kápolna u. 22.
Tel.: 06-76/477-336 • E-mail: kissfoto@kissfoto.hu

6000 Kecskemét, Szabadság tér 3.
Tel.: 06-76/485-551 • E-mail: kodak@kissfoto.hu

www.kissfoto.hu