A nemzetek közötti békés együttélés szószólója75

75 éve, 1948. május 21-én hunyt el Pázmány Zoltán jogakadémiai tanár, jogi író. 

1869. március 26-án született. Középiskoláit Komáromban, Győrött és Esztergomban végezte. Rómában három évig a pápai Gergely-egyetemen bölcseletet, Budapesten jogot hallgatott. Ez utóbbi helyen bölcsész és jogi doktori oklevelet nyert. Ezt követően Szabadkán joggyakornok, majd Bácstopolyán és Fiuméban aljegyző volt. 1896-tól 1903-ig a kecskeméti, 1904-től a pozsonyi jogakadémián, annak áttelepülését követően Budapesten, majd a pécsi egyetemen tanított. Pécsi évei alatt egy ciklusban, az 1930/31-es tanévben a jog- és államtudományi kar dékánja, majd két alkalommal prodékánja volt, az 1933/34-es tanévben pedig az Erzsébet Tudományegyetem rektori tisztét is betöltötte.

Pázmány Zoltán tudományos munkássága elsősorban szaktárgyára, a római jogra terjedt ki, de emellett igen változatos, számos területet érintő - így a nemzetközi jogra, családtörténetre is kiterjedő - publicisztikai és irodalmi tevékenységet is kifejtett. Mindezt nagyban segítette a kortársai által is elismert, kivételes nyelvtudása. A világnyelvek (angol, francia, német, olasz, spanyol) mindegyikét beszélte, olvasott hollandul és portugálul, jiddisből szépirodalmat fordított, többször publikált eszperantó nyelven.

Pázmány római jogi kutatásai elsősorban a római dologi jog, azon belül is az idegen dologbeli jogok területére irányultak. E tárgyú vizsgálódásai sorában az első jelentősebb kérdéskör a római ususfructus, a haszonélvezet volt. A kecskeméti jogakadémián töltött évek alatt A haszonélvezet tana (In: A Kecskeméti Evangélikus Református Jogakadémia évkönyve az 1900/01-ről. XXVI. évf. 1901. p.4-42.) címmel megjelent tanulmányát követően, 1902-ben terjedelmes és szaktárgya körében a legjelentősebb monográfiájában A haszonélvezet a római jogban cím alatt dolgozta fel e jogintézményt. Ugyancsak a kecskeméti jogakadémián töltött évek termése az 1903-ban megjelent Követelések feletti zálogjog című tanulmánya (In: A Kecskeméti Evangélikus Református Jogakadémia évkönyve az 1902/03-ról. XXVIII. évfolyam. 1903. p. 1-16.).

Tudományos munkássága nem korlátozódott csak a római jog területére, a nemzetek közötti békés együttélés szószólójaként több tanulmányban, illetve a Magyar Külügyi Társaság szemináriumain tartott előadásaiban és a Ligák Uniójának küldött francia nyelvű beadványaiban foglalkozott a nemzetközi jog aktuális kérdéseivel is.

Tudományos, oktatói pályája mellett aktív szereplője volt a társadalmi, a politikai és a kulturális közéletnek is, rendes tagja 1935-től a Szent István Akadémiának, továbbá számos hazai - így a Magyar Nippon Társaság, a Turáni Társaság, a Korvin Mátyás Társaság, a Felsőoktatási Egyesület - és külföldi - a római Arcadia Academia, az Instituto Italiano di Cullura és egyéb francia, japán - tudományos társaság tagja. Tiszteletbeli tagként vett részt az Esperanto Pedagógiai Társaság munkájában, védnöke volt a Magyar Országos Eszperantó Szövetségnek, elnöki tanácsosa a Magyar Külügyi Társaságnak, alelnöke a Komáromi Jókai Egyletnek valamint Komárom vármegye tiszteletbeli főjegyzőjévé is megválasztották.

Tudós polihisztorként széles körű irodalmi munkásságot is kifejtett. 1885 és 1898 között a győri, komáromi, szabadkai, topolyai, fiumei, kecskeméti és egyéb vidéki lapokban számos műfordítása - vers és próza egyaránt – jelent meg német, angol, olasz, francia, spanyol, orosz, svéd, latin, jiddis és eszperantó nyelven. Részben Excelsior és Mac Donald írói álnéven, részben saját neve alatt szépirodalmi, közigazgatási és egyéb közéleti írásokat, esszéket, tárcákat publikált.

Magas hazai, német és olasz kitüntetések birtokosa is volt: így Kormányzói Elismerésben részesült, megkapta a Magyar Háborús Emlékérmet, a Német Lovagrend Mária-keresztjét, az Olasz Királyi Koronarend középkeresztjét.