A nemessé vált jogtudós225

225 éve, 1783. január 22-én Kecskeméten született Szlemenics Pál jogtudós. Civis családból származott, szíjgyártóédesapja nagy gondot fordított az iskoláztatására. Alap és gimnáziumi tanulmányait a kecskeméti piaristáknál végezte, az utolsó évet a szerzetesrend budapesti intézményében fejezte be. Vácott teológiát, Pesten jogot tanult, majd 1804-től az Esterházy-család alkalmazta mint titkárt és magántanárt. 1809-ben kinevezték tanárnak a pozsonyi jogakadémiára. Szakirodalmi munkáiban a polgári és büntetőjoggal, valamint jogtörténettel foglalkozott. Hatalmas sikert hozott számára a Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény című négykötetes műve.

Számos latin nyelvű munkája is megjelent. A legjelentősebbek az Elementa juris criminalis hungarici (A magyar büntetőjog elemei), valamint az Elementa juris hungarici civilis privati (A magyar polgári magánjog elemei). Tudományos munkásságának elismerését jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban Kölcsey, Vörösmarty és Kazinczy mellett az első 23 tag egyikének választotta. A király 1838-ban “nevelői és irói bokros érdemei tekintetéből” nemesi levéllel tüntette ki és királyi tanácsossá is kinevezte.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban – lévén idős ember – nem vett részt. Nyugdíjas éveiben a klasszikus latin költészet fordításávol foglalkozott. 1956 december 26-án Pozsonyban hunyt el. Két évvel később akadémiai emlékbeszédében Pauler Tivadar így méltatta: “A munkás író, jeles tanító és buzgó honpolgár nevét tiszteljük, úgy hason érzelemmel őrzi majdan meg azt a késő maradék, míg a magyar kegyelettel emlékezik hazája ósi jogintézményei múltjáról.”