A magyarságot szolgálta Németországban is75

75 éve, 1941. november 23-án Kecskeméten született Cseri Gyula református lelkipásztor, a Majna-Frankfurti Német Református Gyülekezet lelkésze, giesseni egyetemi lelkész. Háromgyermekes nagykereskedő család második fiaként látta meg a napvilágot. A harmadik fiútestvére nyolcnapos korában elhunyt, így szülei két fiúgyermeket neveltek fel.

Kecskeméten járt iskolába, és az érettségi vizsgát is ott végezte. Szellemi érdeklődése már kora gyermekkora óta kiemelkedő volt, s ehhez hozzájárult zenei tehetsége is. Zongora- és orgonatanulmányaiban olyan szép eredményeket ért el, hogy komolyan felvetődött zenei pályafutásának gondolata. Végül a papi hivatásra való felkészülés mellett döntött. Bátyja, Cseri Kálmán után két évvel, 1960-tól 1965-ig ő is a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója lett, és nagy odaadással készült a lelkészi szolgálatra. 1965-ben szentelték lelkésszé.

1964 elején nagy fordulat következett be életében: letartóztatták és államellenes tevékenységgel vádolták. Az egyik budapesti református gyülekezetben az ifjúsági csoportot vezette, mint a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója. Ide számos egyetemista járt. A diákság kérésére kritikusan foglalkoztak a dialektikus materializmussal. Ezt a politikai rendőrség úgy minősítette, hogy „antimarxista kádereket képeznek ki az egyetemen történő bomlasztó munkára”. Házkutatásra, majd a későbbiekben, kihallgatásokra és „politikai fejlődését” ellenőrző beszélgetésekre is sor került a rendőrség és az Állami Egyházügyi Hivatal részéről, még 1968-ban is, a „prágai tavasz” ürügyén. Ekkor kényszerült engedély nélkül elhagyni Magyarországot: Jugoszlávián és Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott, ahol politikai menedékjogot kapott.

Németországban 1968 december 1-től látta el a Hessen és Nassaui evangélikus egyház szolgálatát. 1968 decemberétől 1977 júliusáig Mainz-Gonsenheimben volt lelkész. 1977-től 1987-ig a Majna-Frankfurti Német Református Gyülekezetben végzett lelkészi szolgálatot. Ezután Giessenben egyetemi lelkészként szolgált és onnan ment nyugdíjba 2003. január 1-én.

Lelkészi munkája mellett rendületlenül szolgálta a kinti és a hazai magyarságot is. 1970-től kezdve 12 éven át szervezte és vezette a nyugat-európai Nagyheti Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát. Minden évben kb.100 magyar fiatal találkozott ebből az alkalomból. A konferencia célja a Nyugat-Európában élő magyar ifjúság keresztyén hitet mélyítő nevelése, a magyar anyanyelv ápolása és a magyar kultúra ismeretének bővítése volt. Ebben a minőségében évtizedekig tagja volt a Nyugat-Európai Evangélikus és Református Lelkigondozói Szolgálatoknak. Tevékeny szervezője és vezetője volt a Nyugat-Európai Magyar Ökumenikus Konferenciáknak is, amelyekre ötévenként került sor, ezeken rendszeresen előadásokat és áhítatokat tartott.

Mindennapi gyülekezeti munkája mellett, számos menekültnek és délvidéki magyar vendégmunkásnak volt tanácsadója és segítője szociális és lelki téren. Ingyenes tolmácsolással és fordítói munkával segítette magyar honfitársait Németországban, nekik is istentiszteleteket tartott Mainz és Frankfurt közelében. Emellett a németországi Hessen tartományban, valamint Mainzban több éven át a magyar protestánsok lelkigondozását is ellátta.

1969. július 26-án házasodott meg, Nagy Katalin református teológusnőt vette feleségül, akit már 1962 óta ismert. A Jóisten három gyermekkel és hat unokával ajándékozta meg őket. A hatodik kisunoka, Chloe Dorena világra jöttét azonban Cseri Gyula már nem érte meg, 2010. március 21-én, hosszas betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének.

„Cseri Gyula keresztyén ember volt”

Cseri Gyula jó barátom volt. Talán tízéves lehetett, amikor családjával először találkoztam, vagyis 1951-től kezdve ismertem őt. Annak idején gyakran voltam vendégük a családi házukban, illetve a szőlőjükben is. A Református Teológiai Akadémián egy évig együtt jártam vele, amennyiben én már az ötödik évet kezdtem, amikor ő az elsőt. Amikor emigrált – azt abban az időben disszidálásnak hívták – hozzám (is) eljött az Állami Egyházügyi Hivatal megyei tanácsosa, hogy „ravasz módszerrel” megtudakolja, tudtam-e a távozási szándékáról. Abban az időben én tázlári lelkipásztor voltam. Nos, én semmit nem tudtam róla, mivel Gyula még a szüleit és testvérét sem avatta be az ügybe, nemhogy a barátait. Később, 1979-ben, Hollandiából hazafelé jövet meg is látogattam őt – az akkor 14 éves Tibor fiúnkkal együtt – Frankfurt am Main városában. Természetesen a rendszerváltozás után is kapcsolatban álltam Gyuláékkal. És a temetésen is jelen voltam.

S hogy milyennek láttam őt? Olyan ember volt, aki a felismert igazsághoz mindenképpen ragaszkodott, akár ő ismerte fel, akár más közvetítésével jutott el annak felismerésére. Határozottan őszinte volt. Nem beszélt senkiről annak háta mögött, négyszemközt igyekezett min-dent tisztázni. Ez az őszinteség ennek ellenére nem tette őt embertelenné. Ezért hát igazi barátnak ismertem meg. Az evangélium embere volt és azt „magas szinten” képviselte, vagyis jó teológus volt. Alázatos volt Isten előtt – tudta, hogy ő is Isten kegyelmére szoruló ember –,  és szerette azokat, akikért felelősnek érezte magát. Röviden: keresztyén ember volt.

Mikesi Károly

(Forrás:  *Özv. Cseri Gyuláné: Cseri Gyula élete és szolgálata)