A Latabár-színészdinasztia alapítója200

200 éve, 1812. november 15-én született id. Latabár Endre színész, színigazgató, zeneszerző, színpadi fordító, a legnevesebb magyar színészdinasztia első tagja. Nemesi családból származott, atyja városi tanácsnok, földbirtokos és többszörös háztulajdonos volt. Szülei ügyvédi pályára szánták, ezért a középiskolát és a jogot a debreceni református kollégiumban végezte. A harmadik jogi év közepén, 1831-ben azonban összekülönbözött atyjával, és 1832-ben az éppen Debrecenben működő Kilényi Dávid színtársulatához állt be.

Latabár Endre énekes színész, színigazgató, fordító
(Fotó: Lengyel - OSZK Színháztörténeti Tár) 

Később a kassai színházhoz szerződött másodtenoristának, 1833 és 1838 között előbb Berzeviczy Vince, utána pedig Komlóssy Ferenc volt az igazgatója. Ezután Kolozsvárra ment, ahol a közönség kedvence lett. 1842-ben a Nemzeti Színházhoz beadott pályázata nem sikerült, így saját társulatot hozott létre, amit több, mint 30 évig irányított. 1849 után fontos szerepet játszott a vidéki színészet újjászervezésében és továbbélésében. 1850-től többször játszott Kecskeméten. 1854-ben felavatta társulatával a szabadkai, 1857-ben a miskolci színházat, ahol kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1861-ig működött. Ezután még Győrött és Szegeden is sikereket ért el. 1864-ben ismét Kecskeméten játszott társulatával, a hírös városban operaelőadásokat is tartott. 1865 és 1873 között Kassán volt igazgató.

        A Latabár-dinasztia alapítója,
Latabár Endre feleségével, Török Máriával
     és fiával, (az idősebb) Kálmánnal
         (Lengyel Samu felvétele)
Latabár Endre mint színidirektor igen ügyeskezűnek bizonyult, bár - a régi feljegyzések szerint - a közönséggel szemben nem volt udvarias, kurtán bánt el mindenkivel. Jó előadásokat tartott, ha kellett: jöttek rá, ha nem: felpakolt és tovább ment. A vidéki színészetre sok tekintetben reformáló hatást gyakorolt. Erélyes, ügyeskezű igazgatóként kiválóan értett a zenéhez, maga is sok zeneszámot szerzett és számos operát és operettet ültetett át magyarra. Jól értette a latin, francia, görög, olasz nyelvet. Mindig a legjobb társulatáról volt híres, együttese prózát, operát és operettet is játszott.  Tagjai között volt: Paulay Ede, Benedek József, Szathmáry Árpád, Szentgyörgyi István, Lászy Vilmos, Bercsényi Béla, Bokor József, Horváth Vince, Krasznay Mihály, Újházi Ede, Halmi Ferenc, Együd István, a két Mátray-nővér: Laura és Mari, Mándoky Béla, Zajonghy Elemér, Szabó Bandi stb. Takarékos ember volt, ami azt eredményezte, hogy Miskolcon saját szőlővel és villával, a Deák utcában pedig házzal rendelkezett. Idősebb korában már csak kedélyes apaszerepekben jelent meg a színpadon. 1870-ben az első országos színészkongresszuson az ott létrehozott „színészkebelzet” igazgatósága tagjává választották.

(Források: Magyar Színművészeti Lexikon • OSZK Színháztörténeti Tár)