A kőtemplom felszentelésének 325 éves jubileumán325

„AMI CSODÁS TEMPLOM TETSZIK, OTT ÉS OLYAT ÉPÍTSENEK”

Kecskemét reformátusai 1564 húsvétjáig a katolikus testvérekkel felváltva használták a mezőváros egyetlen templomát, az úgynevezett „Szent Miklós egyházát”. Ekkor érett meg bennük a gondolat, hogy önálló hajlékot építsenek maguknak. A protestáns gyülekezet összejövetelén kimondták: épüljön fel Isten háza a ferencesek mellett, a kőfalon belül. 110 évre szóló döntést hoztak akkor. 1678-ig állt a református fatemplom, amelyben a Rákóczi Györgytől ajándékba kapott harang lakott. Az ez évi tűzvész újabb fejezetet írt ebbe a történetbe. A nevezetes november 12-i nap után a szabad ég alatt gyűltek össze a „megtisztított evangéliumi tudomány vallói”. Egy év sem telt el, s eldőlt: az új kőtemplomot – Koháry István kecskeméti földesúr javaslatára – a mai helyén építik fel. 1680 elején már szerződés rendelkezett arról, hogy milyen paraméterekkel bírjon az épület. Három debreceni kőműves kapott megbízást. Április 11-én tették le az alapkövet. Az anyagi terhekben Kecskemét polgárai és több református gyülekezet osztozott. Akkoriban a török időket éltük, a templomépítésre a szultántól, IV. Mohamedtől kértek a reformátusok engedélyt. Két követet küldtek Konstantinápolyba, akiknek nagy anyagi áldozattal sikerült megszerezniük az áhított legmagasabb szintű jóváhagyást. A két presbiter felajánlotta, hogy Kecskemét az adót közvetlenül a szultáni hivatalba fizeti. Cserébe oltalomlevelet kértek, amelynek értelmében a portyázóktól megmenekül a város. Így maradhatott erős és stabil Kecskemét, ahol teljes nyugalomban építhették a reformátusok a hajlékot; az egyetlen protestáns templomot, amely a hódoltság idején épült!

1681-ben kezdődött meg a falak felhúzása. Két év múlva már a tetőszerkezet is elkészült, míg a soros esztendő a templombelsőről szólt. A hívek 325 éve, 1684. december 1-jén vették használatba az épületet, amint ezt a templomban látható fatábla is jelzi. A négy csodálatos esztendőről ekképpen ír a Kecskeméti Egyházmegyei Reformátusok Lapja 1914-ben: „… el is kezdették építeni ritka szép formára, annak napkeleti részéhez ragasztott kőtoronnyal együtt. Melyeket mindenképpen el is végeztek Isten segítségéből, mindannyi közönséges háboruságokban is, melyekről emlékezetre az templomnak déli ajtaja felibe felfüggesztett táblán lévő irás is vagyon azoknak boldog emlékü neveikkel együtt, akik azon szent munkában nevezetesebb segitséggel és szolgálattal voltak… Az építésre vonatkozó szerződésekből az tünik ki, hogy a templom eredeti formájában nem volt valami nagyobb szabásu épület; egyszerü és csak két apró kijárattal volt ellátva és csak jóval később vágatott a városháza felőli végén az ajtó, a deákoknak a karzatra való könnyebb feljuthatása okából.”

A következő századokban folyamatosan alakult a templom – a szükségletek szerint és a természeti csapások miatt. Hamar elkészült a kőfalkerítés, a bolthajtásos előcsarnok. Az 1700-as évek végére datálható a nagy bővítés, ami magasítást jelentett, a templomot ugyanis mindig kizárólag felfelé bővítették! Ez az időszak őrzi a szószék felújításának emlékét is. A barokk stílusnak megfelelően a fehér építményt aranyozott díszítésekkel látták el. 

Az 1819. április 2-án pusztító tűzvészben a református templom nem sérült meg, de „a szomorú eset elődeinket körültekintésre és a templomuk bátorságosabb állapotba való helyezéséről való gondolkozásra intette.” (Kecskeméti Egyházmegyei Reformátusok Lapja, 1914) Így készült el a zsindelytető helyén a mázas cserépborítás és az új sugártorony. Ez utóbbi azonban nem állta ki az 1859 nyarán pusztító vihar próbáját; 1862 őszén felkerült rá az új rézsisak.

1911. július 8. Hatalmas földrengés rázta meg Kecskemétet, amely a református templomot is megrongálta. A teljes külső és belső felújítás elkerülhetetlen volt. Ez idő alatt az istentiszteleteket az evangélikus templomban tartották meg. A mesterek decemberben vonultak le, így a gyülekezet a karácsonyt már saját templomában ünnepelhette. A háborús évek újabb megpróbáltatásokat hoztak. 1916-ban a két harangot elvitték a katonák, hogy ágyút öntsenek belőlük. A Szappanos-harangot ugyan újra öntötték, ám 1944-ben ismét elrekvirálták. A bombatámadások is kárt okoztak, mégpedig az orgonában.

A ’80-as évek elején komoly modernizációba fogott az egyház; korszerűsítették a világítást, a fűtést és kicserélték a kőpadlót. 2000 is fordulópontot jelentett, mégpedig az akkor 110 esztendős orgona életében. Teljesen megújult mind a szerkezet, mind a műemlék faszekrény. Az új évezred hozta el a templom életében a torony felújítását is. 2003. november 9-én helyezték fel ünnepélyes keretek között a toronygombot. A felszentelés 325. évfordulójára pedig a szószék emlékeztet, amelyet mívesen restauráltak. A kecskeméti reformátusság büszke arra, hogy a kőtemplom minden megpróbáltatás ellenére az első perctől kezdve Isten dicsőségét hirdeti.

 Varga Mónika