Halász Mihályt mindenki televíziós operatőrként ismerte. A sikerhez azonban hosszú út vezetett. Ötvenhatos hőzöngései miatt a középiskolát nem fejezhette be. Egy napig segédmunkásnak állt egy vegyi gyárban, de már másnap fölvette őt az Iskolai Filmintézet. Vágónak szerződtették, amely révén ismeretségeket kötött tévésekkel, úgyhogy hamarosan átvették segédoperatőrnek és vágóasszisztensnek. Közben novellákat, verseket írt, és egy önképzőkört is alakított. 1959-et írtak akkor, a nagy galerikampányok idejét. Mire a vagány pesti srác észbe kapott, már ki is tiltották Budapestről.

Életének következő szakaszára évekkel később a Filmvilágban így emlékezett: „Kecskemétre mentem, egy kiskörzeti mozihálózathoz. Kaptam egy tizenhatos vetítőt, egy biciklit, azokkal jártam a tanyákra egyötvenes belépti díjért filmet vetíteni. Közben részt vettem az ottani filmstúdió munkájában, havonta elkészítettünk egy hatvanperces híradót Bács-Kiskun megyéről. Elvállaltam egy műsorfüzet szerkesztését is, amit aztán főképp az én tiszteletlen, hajmeresztő filmkritikáim miatt szüntettek meg. ... Nyolcszáz forintot kerestem, plusz ami az író-olvasó találkozókból befolyt. Albérlőtársam volt ugyanis egy kiugrott unitárius lelkész, a kecskeméti Katona József társaság tagja. Beválasztatott engem is, és elintézte, hogy havonta kétszer-háromszor felolvasásokat tartsak. Aztán riszteltünk.”


1963-ban visszatérhetett a fővárosba, segédoperatőr lett az MTV-ben. Később elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr tanszakát. A Magyar Televízió operatőreként egyaránt forgatott tévé- és játékfilmeket, dokumentáris munkákat, s mint Róbert László munkatársa, utazó riporterként is működött. Szomjas György két nagyjátékfilmjének (Rosszemberek, Kopaszkutya) felvételei is az ő nevéhez fűződnek. Úgy tartotta, hogy „az operatőrség tulajdonképpen pofonegyszerű mesterség. Ismerni kell pár technikai mutatót, és be kell gyakorolni, mint az írás fogásait vagy a gitárakkordokat. A lényeg sosem ez. A lényeg a szemlélet, a szenvedély, az anyag és a valóság iránti alázat. Akiből ezek hiányoznak, gyakorolhat egy szakmát akármeddig, úgysem fog kiemelkedőt produkálni. Akiben viszont megvan, az sok mindennel megpróbálkozhat ebben a világban.”
Írói ambíciókat táplált, a halál azonban 1984. január 25-én elragadta.