A XX. század elején Albert Schweitzer mozgalmat indító hitet tett a bachi orgonamuzsika hiteles megszólaltatása, és ehhez kapcsolódóan a barokk orgonaépítési elvek visszahozása mellett. A Nobel-békedíjas polihisztor hatása Magyarországon az 1970-es évek végétől volt érezhető. Lehotka Gábor orgonaművész vezetésével Vác, Szombathely és Szekszárd mellett Kecskeméten is a Bach-korabeli hagyományt tovább vivő hangszer épült. A Kodály Iskola 40 regiszteres, 3 manuálos, pedállal rendelkező orgonáját 1983 áprilisában adták át.

Az első komoly visszhangot keltő hangversenyt 40 évvel ezelőtt, 1983. szeptember 13-én rendezték. A budapesti II. Nemzetközi Liszt Orgonaverseny döntőjének egyik koncertjét tartották meg itt. A verseny zsűrije ugyanis úgy gondolta, hogy a döntőbe jutott hat fiatal tudását reálisabban lehet megítélni akkor, ha több hangszert is megszólaltatnak. A kecskeméti koncerten először a Kodály Iskola jelenlegi orgonaművész-tanára, a verseny későbbi harmadik helyezettje, Révész László játszott.

A drezdai Jehmlich Orgonagyár remeke azóta is sokak örömét szolgálja. Eleinte csak koncertorgonaként használták, majd 1986-tól, Révész László irányításával a tanítás is megkezdődött az orgonán. Számos emlékezetes hangverseny részese volt, többek között Lehotka Gábor, Sebestyén János, Karasszon Dezső, Pálúr János és Ruppert István, valamint dán, osztrák, holland és francia művészek szólaltatták meg. „Színpadon játszani egészen más, mint templomban” - vallja Révész László. - „A legkisebb apróságra is figyelni kell. Telt háznál például szárazabb az orgona hangzása. Több szép emlékem is fűződik hozzá. Így például Poulenc orgonaversenyének néhány évvel ezelőtti megszólaltatása - Tatai Dániel növendék és a Gerhát László által dirigált Kecskeméti Szimfonikusok által - ritkaságszámba ment, míg egy felejthetetlen koncerten Kodály Zoltán összes orgonás kórusművét kísérhettem ezen a kiváló hangszeren.”