Bikakörmölő, szemező, szalonnázó, bugyli bicska, bakonyi bicska – sorakoznak a különböző kések a műhely vitrinjében, s még ki tudja hány száz van belőlük használatban, amelyek mind-mind Polyák Imre késes emlékét őrzik. Fia azt tervezi, hogy a vitrin mellé kihelyezi majd édesapja fényképét is, de valójában a kések beszélnek róla. Beszélnek arról a közel hatvan évről, amelyet Polyák Imre a mesterség bűvöletében töltött.

A sors kegyetlen iróniája, hogy 2005-ben éppen egy olyan országos késes találkozón érte az agyvérzés, ahol munkásságának 55 évnyi tapasztalatáról számolt volna be. Elmondhatta volna, hogyan figyelt fel kiskunfélegyházi gyerekként a tanyasi vakációkon a pásztorok késeire, s határozta el magát, hogy ő is ilyeneket készít. Beszélhetett volna arról is, hogyan lett inas, segéd, majd önálló kisiparos Kecskeméten 1969-ben. S bizony, nem volt könnyű akkoriban a kisiparos élete. Hétköznapokon 10-12 órát dolgozott, majd hétvégén a vásárokat járta, hiszen ez volt az egyetlen értékesítési lehetőség, s tegyük hozzá, jobbára az is maradt. A hagyománytisztelő, igényes kézimunka azonban elnyerte méltó jutalmát, csak úgy sorjáztak a címek, díjak: Népi Iparművész cím, Gránátalma Díj, Aranykoszorús Mester cím, majd pedig a Népművészet Mestere cím 1997-ben. S beszélhetett volna arról, milyen örömmel vitte portékáját a Mesterségek Ünnepére, a Szentendrei Skanzenbe vagy a táncháztalálkozóra, ahol olyan emberekkel találkozhatott, akik ebben a tömegcikkekkel elárasztott világban is becsülik a kézművességet. Polyák Imre műhelyébe még Japánból is érkezett vásárló, de van egy Polyák-zsebkése Bushnak is, a jelenlegi amerikai elnök édesapjának, a korábbi elnöknek, aki magyarországi látogatása során kapta ajándékba az egyedi darabot. Elmondhatta volna ezen a találkozón azt is, hogy a nehézségek ellenére lesz, aki továbbviszi az ipart, bár egyre szűkebb az a réteg, aki keresi és meg is tudja fizetni az egyedi kézműves termékeket.

Minderről beszélhetett volna, ha nem dönti le lábáról a hirtelen jött betegség, amely megfosztotta a munkától is. Azóta nem dolgozott, de ha állapota engedte, a műhelybe azért be-benézett, míg februárban végleg alulmaradt a betegséggel vívott küzdelemben. Ma már csak a míves kések beszélnek helyette a mesterség és a hagyományok tiszteletéről. Polyák Imre, a Népművészet Mestere március 7-én lett volna 75 éves.