A kecskeméti szellemi élet spiritus rectora50

A Művelődésügyünk című megyei periodika szerint „Kecskeméten 1959 a népművelési munka irányításában és összehangolásában fordulópontot jelentett. Ez több együttesen ható tényezőnek volt köszönhető. Heltai Nándor személyében egy fiatal, nyughatatlan szellemű, a népművelési munkát hivatásának tekintő, megfelelő és sokoldalú szaktudással rendelkező új népművelési felügyelő vette át a kulturális élet irányítását.”

- Elsősorban íróként, helytörténeti kutatóként ismerik Önt, hiszen csaknem harminc könyve, számos tanulmánya, sok-sok újságcikke jelent meg, több forgatókönyvét megfilmesítették. Sokan mégis főként szervező kulturális szakemberként tartják számon. Fodor András és mások, mint a kecskeméti szellemi élet spiritus rectorát emlegették. A rendszerváltás előtti kitüntetéseit, a Munka Érdemrendet és más elismeréseket, majd 1989 után a Kecskemét Művészetéért Emlékérmet, a Kecskemét Közművelődéséért Díjat és a Katona József Díjat is e tevékenységéért kapta.
 - A történelem vihara sodort a Dunántúlról Bács-Kiskunba, ahol feleségem dolgozott. A csornai járási könyvtárat kitűnő munkatársaimmal a nemzeti kultúrát szolgáló művelődési központként működtettem, ahol kiállításokat, folklór rendezvényeket, Csoóri Sándor, Illyés Gyula és mások meghívásával értelmiségi fórumokat is szerveztem. Több meghívottunkat a szovjet invázió után bebörtönözték, fölakasztották. 1956. november 28-án a még néhány napig létező Hazánk című újságban az "októberi eseményeket" "szent forradalomnak" neveztem. Ezek miatt el kellett szenvednem a pufajkások "vendégszeretetét", nem folytathattam egyetemi tanulmányaimat, diplomásként kézi- és gépszedő tanulóként helyezkedhettem el. 1958-ban egy minisztériumi és pártközponti felülvizsgálat súlyosan elmarasztalta Kecskemét város vezetőit a település szégyenletes kulturális elmaradottsága miatt. Az általuk készített intézkedési tervben szerepelt egy fiatal, szakképzett, népművelési felügyelő kinevezése, munkájának támogatása. Már november elején megbíztak az országban azóta is egyedülálló Képző-művészeti Hónap munkabizottsága szervező titkári feladataival. A több ezer látogatót vonzó kiállítások, ankétok sikerét elismerve a minisztérium több műtárgyat (köztük Fényes Adolf bronzportréját) adomá-nyozott a megyeszékhelynek. Az ekkor megalapozott kapcsolatoknak köszön-hetően 1960 és 1970 között kezdeményezésemre további húszegy-néhány köztéri szobor, köztük a szoborpark költségeinek túlnyomó részét vállalta a minisztérium.
A Katona József emlékmű alapításán balról jobbra:
Hubay Miklós, Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Heltai Nándor

- 1970 végéig dolgozott a városi tanácsnál. Ennek a mozgalmas időszaknak, a több ezer rendezvénynek akár vázlatos áttekintése is sokszorosan meghaladja e cikk kereteit, ezért arra kérem, foglalja össze legfontosabb törekvéseit, egy-két példa felidézésével jelezze legszebb állomásait.
 - Korábban és azóta is elképzelhetetlen összefogással elkészült a város középtávú kulturális terve. Sikerült elfogadtatni, hogy Katona József, Kodály Zoltán, Kelemen László és mások szellemi hagyatékának a modern kor követelményeihez alkalmazkodó aktivizálása a városmenedzselés fontos tényezője lehet. Ezt felismerve szerveztük meg a Katona József Emlékévet, amelynek során nemcsak Kecskemét történetében, hanem honunkban egyedülállóan a nemzeti drámaíró szobrát korunk legkiválóbb magyar zeneszerzője avatta fel művészeti életünk számos nagyságának jelenlétében, majd kérésemre a legelismertebb kortárs költő, Illyés Gyula személyesen köszöntötte az erre az alkalomra írt, az esemény jelentőségén túlmutató, azóta számtalanszor közölt, elhangzott verssel Kodály Zoltánt 80. születésnapján. Komponálása után 39 évvel végre a zeneszerző szülővárosában is felzúgtak a Magyar Zsoltár felemelő dallamai.  A Legyen a zene mindenkié kodályi elgondolást szolgálta az Éneklő Ifjúság Napjának felújítása, a filharmónia és a városi tanács hangversenyeinek megsokszorozása, a városi szimfonikus zenekar szervezése. De szólhatnék még a kétszer rendezett, mindkétszer ezer néptáncost, százötven muzsikust és énekest felvonultató, az országos élő tévéközvetítés ellenére a stadiont megtöltő Szüret az aranyhomokon rendezvényről, a tanyanapokról, az ország első filmesztétikai szakköréről, első irodalmi színpadáról, a TIT-tel közös szabadegyetemi sorozatokról, a megyei  művelődési  központ, a Katona József Emlékház szükségességének elfogadtatásáról, a már más beosztásban másokkal együtt szervezett  Érdekes találkozások klubjáról és a Színháztörténeti sorozatról is.

- A kor számos költőjével, írójával és az Ön által rendezett szerzői esteken közreműködő színész-óriásokkal levelezett.
- Remélem, hogy nemcsak az irodalombarátok, hanem a költők, írók (Veres Péter, Szabó Pál, Buda Ferenc, Füst Milán, Váci Mihály, Illyés Gyula, Moldova György, Pilinszky János, a Weöres házaspár és még sokáig folytathatnám a felsorolást) is élményesnek érezték a kecskeméti találkozókat. Németh László Díjak és ünneplések című írásában a szerzői estjét szervező „nyomdászból lett kultúrtanácsnokot” így köszöntötte: „A kecskeméti vendéglátás megköszönése, a karácsonyi és újévi jókívánságokkal egy levélre marad. Pedig ilyen szépen sikerült estém, ilyen kitűnően össze-állított és színészekkel és közönséggel, nemhogy évek óta nem volt, de ahogy visszaemlékszem, egész életemben sem. Nem tudom, ki választotta ki a színdarabrészleteket, de alig lehetett volna jellemzőbbet választani.”

A Heltai Nándor által talált  környezetben forgatták a Sirokkót.
A bemutatót követő ankéton balról jobbra Jancsó Miklós, Maryna Vlady,
Jacques Charrier és Heltai Nándor, az ankét vezetője.

 - Ma is úgy látja, mint az És egyszer csak elkezdődtek a népzenei találkozók című könyvében:  Kecskemét a folklór „Salzburgja” lehetett volna?
 - Elkeserítő, hogy a város akkori vezetői nem ismerték föl a folklórtalálkozó nemzetpolitikai, idegenforgalmi jelentőségét, lehetőségeit. Ennek gyümölcse például a Magyar Naiv Művészeik Múzeuma. Az akkori kulturális miniszterhelyettes az évtized legjelentősebb kulturális kezdeményezésének tartotta. Tornai József Kossuth-díjas költő szerint: "Létezett egy intézmény - talán mozgalom? - [...] a Kecskeméti Népzenei Napok évente megrendezett találkozó. Költők, népi zenekarok, énekesek, zeneszerzők, zenetudósok jöttek össze ott két-három napra. Ezek a délelőttök és esték voltak a mi bizonyítékaink: a népi kultúra művészi ereje, a hagyományba nyúló csápjai megtarthatják a magyarságot a kommunizmus és a modern nihilizmus ellenében is."

- Igaz, hogy „Kötözni való bolond” címmel írja visszaemlékezéseit?
- Régóta kísért ez a gondolat, legfontosabb kézirataim (például a kecskeméti sajtótörténeti monográfia, színház- és mozitörténet, stb.) évek óta kiadásra várnak, mert jaj a terepfelverőknek, a minden körülmények között értékcentrikusoknak. Nemcsak magamról beszélek, hanem azokról a sorstárs Kőműves Kelemenekről, akik kívül maradtak a nagyrészt munkájukkal épült várból, és akiknek segítőkészségét figyelemre sem méltatják a vár máshonnan idekerült új lakói. Vagy a címadáskor inkább másra gondoljak? Arra, hogy megszólított egy számomra ismeretlen tanyasi ember: „az előadásainak köszönöm az irodalom megszeretését”, vagy arra, hogy dr. Szécsi Gábor és dr. Zombor Gábor polgármester egyaránt megtisztelt bizalmával, és a Hírös Naptár is számon tartja életem ötven év előtti fordulatát.

Fejes Maja