A kecskeméti baptista misszió száz éve100

HATVAN PLUSZ NEGYVEN

Az első kecskeméti baptisták a múlt század második évtizedében ideköltöző hívők voltak. Hat évtizeden át csupán néhány tagot számlált a kis közösség, 1972 óta azonban létszámuk megsokszorozódott. Hosszú ideig a nagy létszámú orgoványi gyülekezethez tartoztak, 1996-ban váltak önállóvá.

Kristóf Domokos írásaiból tudjuk, hogy a városban 1912 óta tartottak baptista istentiszteleteket. A kecskeméti középiskolai tanár a kis közösség ismertté válását evangéliumi cikkek írásával a Kecskeméti Lapokban és a Magyar Alföld című újságban akarta előmozdítani. A legkorábbi híradás így szól: „Vallásos előadás Kecskeméten. Ebbe a földrengés által megostromolt városba kaput nyitott az Úr az evangéliumnak, hová karácsony 2-ik ünnepén vonult be az irsai gyülekezet ének- és zenekara. […] A délelőtt folyamán mintegy 2000 «Olvasd» osztatott szét a városban, melyekre külön meghívót nyomattunk a következő felírással: «Meghívó a Vigadó nagytermében tartandó vallásos előadásra. Kezdete du. két órakor. Szabad bemenet.»”

A rendszeres összejövetelek 1919-ben kezdődtek el Kristóf Domokos vezetésével egy városszéli magánházban. Mindössze négy főből állt a gyülekezet, de bíztak a jövőben és imádkoztak növekedésért. Istentiszteleteiket a későbbiekben is családi házaknál tartották, majd az 1948. évi első bemerítést követően egy ideig a pünkösdi hívek adtak helyet számukra, azután pedig Lőrincz Imre, a Kecskemét-Orgovány körzet lelkipásztora lakásának egyik szobáját alakították át imateremmé. Ebben a szobában már 30 ülőhely volt.

Az első önálló imaházat 1972 kora őszén egy Kaszap utcai családi házból alakították ki. Ennek a munkának a motorja Láng Mátyás lelkipásztor volt.

Az első önálló imaház
(Kaszap utca, 1973) 

Az imaház megvételének körülményeire így emlékezett vissza: „Alkalmanként hatan-nyolcan jöttünk össze Békési testvérék házánál vagy Lőrincz néni lakásán. Emberileg semmi sem indokolta, hogy imaház létesítésére gondoljunk. Az idők és alkalmak az Atya hatalmában voltak akkor is, amikor bátorított Igével: «Nékem sok népem van ebben a városban». Egyszer, amikor a kecskeméti strandon jártam és ott bizonyságot tettem egy idős bácsinak, megkérdezte: kik vagyunk, van-e templomunk? Mondtam, hogy nincs, de jó lenne. Ő felajánlotta a kecskeméti Kaszap utcai, két szobás, tornyos házrészét, megvételre. Akkor úgy éreztem, ezt az Úrtól vehetjük, és hit alapján beígértem a vételi összeget, üres zsebbel. […] Az Úr azonban gondoskodott rólunk, mint népe mannájáról, a kellő időben, kellő mértékben.”

Isten gondoskodását a következő évtizedekben is átélte a gyülekezet. 1977 és 1990 között a közösség egy, a méretéhez képest intenzív növekedési perióduson ment keresztül, azonban ez az időszak amolyan improduktív volt, hiszen más településekről ideköltöző, már hívő emberekkel és azok gyermekeivel gyarapodott. A Kaszap utcai imaházból – városrendezési okokból – 1988-ban egy Vágó utcai családi házba költöztek. A gyülekezet belakta a házat, az utcafronton a két szobát egybenyitotta, az udvart parkosította, az omladozó melléképületet és a kerítést rendbe tette. 1992-ben bemerítő medencét építettek és a belső felújítást is elvégezték.

A misszió kibontakozása ezt követően kiscsoportokban, házi közösségekben éledt föl, melyeket az 1995-ben érkező, a gyülekezetépítésben is tapasztalt lelkipásztor, Kovács Géza fogta össze. Ő korát és kortársait messze felülmúló lendülettel vetette bele magát a lelki munkába. Mindent megragadott az evangélium terjedése, az emberek elérése érdekében. Mindenütt, ahol lehetőség nyílt, szólt az evangélium: sátorban, angol táborban, gyülekezeti újságban, stb.

Gyülekezeti kirándulás
(Szlovákia, 2004)

A gyorsan növekedő gyülekezet 1996-ban ismét építkezésbe kezdett. A város önkormányzatától kapott telken óriási összefogással - Kecskemét templomtornyokkal körülölelt városképére utalva – modern imaházat emeltek, melyet néhány éve óvodával bővítettek.

A gyülekezet új, nemrég óvodai szárnnyal bővített imaháza 

Napjainkban közel 200 tagot számlál a közösség, alkalmaikat ennél is többen látogatják. A jelenről és a jövőről Mike Sámuel, a közösség jelenlegi lelkipásztora így vall: „Csodálom Isten szépségének, kreativitásának gazdagságát növekedő gyülekezetünk tagjaiban, és valóban nagy felelősség munkálni azt, hogy «minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodjék önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben». Az is nagy felelősség, hogy az a csodálatos eszközkészlet (új imaház, közösségi tér, óvoda és a fölötte lévő épületrész, frissen kialakított sportpálya), amivel Isten bennünket megáldott, mind a misszió szolgálatában álljon Jézus Krisztus dicsőségére, egyháza növekedésére. Épüljünk, és építsünk tovább együtt a Tervezővel.”

Somogyi Harold

(Forrás: Somogyi Harold: 60 + 40)