„Mindig derűs, közvetlen, emberséges modorú művész volt Révész Imre. Széles baráti kör alakult körülötte. Ez a kör a húszas évek nehéz viszonyai között segített a Művésztelep anyagi gondjain akkor, amikor se élelem, se tüzelő nem volt, a ruházkodásról nem is beszélve. Művésznek lenni akkor nyomorúságos sorsot jelentett” – jellemezte őt 1955-ben Soós Imre.

150 éve, 1859. január 21-én Sátoraljaújhelyen született Révész Imre (eredetileg Csebray) festőművész. Bécsben és Párizsban végezte művészeti tanulmányait. A Csárdai jelenet című képéért 1882-ben, első magyarként Munkácsy-ösztöndíjat kapott. Ezt követően Munkácsy Mihály mellett is dolgozott, amely meghatározó, stílusformáló élmény volt a számára. A francia fővárosban, 1889-ben bronzéremmel jutalmazták Menekülők című festményét. 1903-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

A mindig is az Alföldön festeni szerető Révész Imre (korábban főleg Szentesen dolgozott) 61 évesen került Kecskemétre, ahol 1920–1932 között vezette „Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Kecskeméti Művésztelepét”. A budapesti főiskola ösztöndíjasai közül kikerülő ismertebb tanítványai közé tartozott például Hajnal János, Harczi István, Prohászka József, Mátis Kálmán, Szabó Vladimir vagy éppen Zsögödi Nagy Imre, aki így emlékezett vissza: „Révész Imre és neje vezette a kecskeméti telepet. (…) Ösztöndíj, műterem, koszt, modell és abszolút szabadság vala. Katonaság, forradalom, éhség, nyomorúság után a telep élet valóságos paradicsom volt. A gyönyörű park, a szomszéd határ, a végtelenbe nyúlt szőlős, barackos ligetekkel, amit szüret után bebarangoltunk, megtöltve iszákunkat az ottfelejtett szőlősben, szőlővel.”

Mindamellett akkor és most is ellentmondásos volt Révész megítélése, mivel az általa képviselt, jórészt Munkácsy inspirálta konzervatív stílus és felfogás (kritikai realizmus, naturalizmus, anekdotikus népéletképek, történelmi zsánerek) előtérbe kerülése erőteljes visszalépést jelentett a művésztelep első periódusának eredményei után. Bár legjelentősebb műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi (pl. Panem!, Petőfi a táborban), Kecskeméten is találkozhatunk festményeivel, így például az evangélikus templomban és a Kecskeméti Képtárban (az utóbbiban látható az 1920-as években készült Parasztházaspár is).

ifj. Gyergyádesz László