A HÓNAP MŰVÉSZE: Olgyay Ferenc festőművész75
75 éve, 1939. február 17-én hunyt el Olgyay Ferenc festőművész. 
1872. augusztus 12-én Jászberényben született. Budapesten és Münchenben folytatott festészeti tanulmányokat. Hazatérve Szolnokra ment, ott a Szolnoki Művésztelep egyik alapító tagja lett. 1893 és 1895 közt Vágó Pállal és Mednyánszky Lászlóval együtt részt vett a Feszty-körkép megalkotásában. 1905-ben elnyerte az állami nagy aranyérmet. 1905-ben a Nemzeti Szalonban, 1909-ben pedig a Könyves Kálmán Szalonban volt kollektív kiállítása. Korai képei a természet elmélyedt tanulmányozására vallanak. Számos tájképe a francia impresszionisták hatását mutatja.
Olgyay Ferenc: Delelő gulya
(olajfestmény)
Olgyay Ferenc 1907-ben csatlakozott a MIÉNK képzőművészeti csoportosuláshoz, majd Iványi Grünwald Béla hívására 1911-ben a Kecskeméti Művésztelepre ment festeni. Nyaranként felelősségteljes rajz- illetve festőtanári munkát vállalt, korrigált a művésztelep tanfolyamain. A kecskeméti telep szecessziós stílust követő festőivel azonban szembefordult, végül 1914-ben elhagyta a telepet,
Sárváron szervezett képzőművészeti iskolát, majd 1920-ban Budapestre költözött. 1921-ben csatlakozott a Benczúr Társasághoz és belépett a Céhbeliek Magyar Képzőművészek Körébe is. Az Országos Képzőművészeti Tanács örökös tagjává választották.
Műfaj tekintetében többnyire tájképeket festett, gyakran alakokkal, állatokkal. Fő motívumait a természetből merítette. Legértékesebbek realista szemléletű, széles előadású alföldi tájképei. Számos alkalommal csoportos kiállításokon vett részt. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, de festményeinek számosabb része magántulajdonban van.
(Források: *Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria *Művészeti Lexikon)
Olgyay Ferenc sírja Budapesten,
a Kerepesi temetőben
(Fotó: Dr. Varga Ferenc)
