A HÓNAP MŰVÉSZE: Márkus Géza100

Kecskemét talán legismertebb épülete Márkus Géza tervei alapján épült 1902-1903-ban. A Cifrapalota a magyarországi századfordulós-szecessziós építészet egyik legegyénibb képviselőjének főműve, egyben első olyan komolyabb munkája, amelyet kiviteleztek.

Márkus Géza portréja
(Vasárnapi Újság, 1912)

Bár Márkus Géza elsősorban építészként ismert, e területet autodidakta módon sajátította el. A Műegyetem helyett Freund Vilmos és Hauszmann Alajos építészeti irodájában képezte magát. Tanulmányai végeztével Budapesten nyitott önálló irodát. Ebben az időben bízták meg a kecskeméti városatyák a későbbiekben Cifrapalotaként ismertté vált épület tervezésével. Így írt a korabeli helyi újságíró a Kecskeméti Lapok hasábjain: „…hogyha Kecskemét városa székházat emeltetett, rábízta Lechnerre, a legnagyobb magyar építőművészre…, ha freskókat festetett, festette Székely Bertalannal, ha bérházat építtetett, akkor is egy zseniális művészemberre, az agg mester legnagyobb erejű tanítványára, Márkus Gézára esett a választás.”

Az épület stílusában jelen van a nemzetközi (bécsi) szecesszió is, amiben Márkus szobrászi hajlamai is szerepet kaphattak, azonban a legtöbb megoldás a Lechner-iskola jellemzőit mutatja, így például a hullámzó vonalú attikának mint a felvidéki pártázatos reneszánsz jellegzetes elemének tudatos felhasználása. Különösen jól látható ez a Cifrapalota külső díszítésén, a vakolatarchitektúrával is tagolt homlokzat színes majolikabetétein, a plasztikus, kék, zöld és piros pirogránit ornamensein, illetve a magas tető mázas cserepein és fantáziadús pirogránit „kéményein”, „gombáin”, melyek mind a pécsi Zsolnay-gyár termékei. A cifraszűrök rátéteihez hasonlatosan megjelenő, változatos formájú majolikamezőkön kibontakozó floreális szecessziós ornamentika magyar népművészeti motívumokkal keveredik.

Márkus Géza: A Cifrapalota első tervvázlata
(Művészet, 1902)

Márkus többször dolgozott együtt más építészekkel, közös munkái, tervei voltak mindenekelőtt Spiegel Frigyessel (pl. Kolozsvár, Nyári Színház), illetve Komor Marcellel és Jakab Dezsővel (pl. Népopera, mai nevén Erkel Színház), de együtt dolgozott a szobrászok közül Telcs Edével és Kallós Edével is. Emellett újságírói munkássága is jelentős, munkatársa volt a Művészetnek, a Magyar Hírlapnak és a Színháznak, ezenkívül számos írása és grafikája jelent meg más lapokban, folyóiratokban is. Készített könyvillusztrációkat (pl. Erdős Renée: Versek), sőt szcenikusként is dolgozott 1903–1904 között a Budapesti Népszínház számára.

Összetett, csapongó, dinamikus, a szecesszióhoz méltó Gesamtkunstwerk-egyéniség volt, számos meg nem valósult tervvel, amelyek közül néhányat a Művészet is leközölt 1906-ban. Bródy Sándor, a neves író kortárs jellemrajza kísérte az illusztrációkat: „Elragadó ez a buja sokfélesége a munkának, amelyben nincs egy párkány se, ami a másé, ez a Márkus Gézáé mind.”

Az 1910-es évek elején egészsége megromlott, látását szinte teljesen elvesztette. Utolsó terveit már csak mások segítségével tudta elkészíteni, nagy széndarabokat adtak kezébe, azokkal húzta széles, vastag vonalait, amelyeket végül már csak kitapogatni tudott. 100 éve, 1912. december 6-án hunyt el. Néhány nappal később, a Nyugat december 16-i számában Ignotus, a folyóirat főszerkesztője így méltatta: „Márkus Géza született művész volt, a művész, kinek ujja alól természetesen nőnek ki a dolgok, törvényszerűen, az eleven növés szerkezetével. Amihez nyúlt, az mind kisarjadt, kiterebélyesedett, mintegy magból fejlett s magából táplálkozott tovább - mintha ő maga csak éppen hogy megtermékenyítette volna s csak megindította volna a természet erőinek alakító folyamatát. Erre sokáig nem gondoltunk, mialatt fiatal volt s próbálkozott s kereste az alkalmat, melyet eljegyezzen. S ezt nem mertük elhinni, mikor, alig megérkezve, máris elbúcsúzott s oszlopos feszülése derékban roppant meg. Most kezdjük elhinni s egymást figyelmeztetni rá - most, mikor élete lángja kialudt, ráeszmélünk arra, hogy élt - sajnos, már csak élt - köztünk valaki, aki teremtésre született, aki bírt, aki tudott.”

ifj. Gyergyádesz László
művészettörténész

(Források: ifj. Gyergyádesz László: Könyvecske a Kecskeméti Képtárról és a Cifrapalotáról • Katona József Könyvtár • Művészet, 1913 • Vasárnapi Újság, 1912  • www.artportal.hu)