"Én, alulírott bizonyítom, hogy Bornemisza Géza úr - aki mint tanítványom dolgozott műtermemben az elmúlt évben és az idén - kitűnt munkájának komolyságával és művészi tehetségével. Ennek igazolásául adom ezt a bizonyítványt. Henri Matisse, Paris, 1909. április 20."

125 évvel ezelőtt, 1884. február 4-én született Bornemisza Géza festőművész. Szülei kérésére először jogi egyetemre iratkozott be, de már 1902-ben a nagybányai szabadiskolában találjuk, amit hét nyáron keresztül egészen 1909-ig folytatott, kezdetben mint Thorma-tanítvány, később Ferenczy, majd Iványi Grünwald korrektúrája mellett. Mindeközben a budapesti Mintarajziskolába is járt, sőt 1903-ban Párizsba ment a Julian Akadémiára, majd ugyanott később Delecleuse magániskoláját, később az Académie de la Grande-Chaumiere-t is látogatta. Legmeghatározóbb élménye Henri Matisse, a "vadak hercegének" rövid életű magániskolája volt, ahol Perlrott Csaba Vilmossal együtt képezte magát 1908-09-ben: "Jól emlékszem arra a lázas munkára, ami akkor egy kis körben szinte versengve folyt. (.) Sokat igérő magvetések ideje. Ismerjük személyesen Matisse-t, Picassot, Rousseau-t, együtt járunk Matisse-hoz iskolába. Sorba kerül itt minden festői lehetőség megvitatása. Hol színben gondosan értékelt, hol ma formailag összefoglalt, holnap felbontott tanulmányok, estéről-estére rajzolás és croquis nap-nap mellett, majd modellek otthon, vagy tájkép, csendélet."
Nagybányára visszatérve, Matisse útmutatása nyomán Bornemisza a "neo-modern eszmék legbuzgóbb hirdetőjévé" vált, így nem véletlen, hogy hamarosan a kecskeméti művésztelepre költöző neósok közé került. Sajnos, csak az 1911. július 8-i nagy földrengésig tartózkodott a városban. Részint ekkor pusztult el falképe (a katolikus egyház címerét vivő két angyal), amelyet a Jánszky-Szivessy páros által tervezett és 1964-ben lebontott II. katolikus bérház oromzatára festett.
A Kecskeméti Képtár összesen két, igen dekoratív csendéletét őrzi e korszakának magas színvonalú dokumentumaként. Az itt reprodukált, intenzív színekkel megjelenített fehér vázás, átlósan döntött asztallapos változatot, amely erőteljes fauve-os jegyeket mutat, éppen 100 évvel ezelőtt, 1909-ben festette. A Nemes Marcell által adományozott másik csendéleten, valószínűleg Matisse és a vadak akkori érdeklődésének megfelelően, különböző kultúrák tárgyai (görög amfora és maszk, afrikai szobrok) bukkannak fel, mellettük pedig az ún. "izomember" akadémiai oktatásban is használatos motívuma.

ifj. Gyergyádesz László


Bornemisza Géza: Csendélet