125 éve, 1883. szeptember 4-én született Czóbel Béla. A 20. századi magyar festészet egyik legnagyobb alakja Kecskeméthez két módon is köthető. Egyrészt az igen korai (1905), s feltehetően a hatvani kastély parkját megjelenítő képével, amely Nemes Marcell 1911-es képadománya révén került a majdani Kecskeméti Képtár gyűjteményébe. Másrészt jelentős szerepe volt az 1905–1906 táján kibontakozó ún. „neós” mozgalom elindításában, amely a kecskeméti művésztelep talán legfontosabb előzménye, s művészgárdájának legfőbb alapja volt.
Czóbel Béla: Kastélypark
A neósok „forradalmának” kezdetét sokan éppen az akkor alig 23 éves Czóbelnek tulajdonítják, aki 1906 nyarán több mint tíz festményét hazahozta Párizsból, és bemutatta társainak Nagybányán. A franciás igazodású mester festészeti életműve természetesen ezzel nem zárult le, de mindvégig Párizs bűvöletében alkotott. Hamarosan a francia fővárosban állított ki a „Vadakkal” (Fauves), azután tagja lett a MIÉNK-nek (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre), majd 1909-ben a Nyolcaknak. Szinte folyamatosan külföldön alkotott, Bergen (Hollandia), Berlin, majd 1925-ben újra Párizs következett Normandia és Dél-Franciaország mellett. A II. világháború idején Budapesten, 1945 után felváltva Párizsban és Szentendrén (ritkán Budapesten) élt. Szentendrén még életében, 1975-ben önálló múzeumot kapott.
„Azt mondják, szűk a témám: intérieur, tájkép, figura, fej. Lehet. Én minden egyes képnél, akár ugyanazokban a motívumokban is, mindig új problémákat találok. Mindig a valóság alapján, modell után dolgozom, de a modell csak eszköz, amibe az ember belekapaszkodhat. Az a mondanivalóm, hogy ura legyek a motívumnak, kifejezzem a teret, a plasztikát, a színeket - vagy például egy fejet a térbe helyezzek -, és ebben az összeállításban harmónia legyen. Az én feladatom: az egyik képelemet a másikhoz viszonyítani.”
