
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

A gyárban éltem, ott lélegeztem80

80 éves Rudasi Károly villamosmérnök, a BRG korábbi vezérigazgatója. Nagymaroson született, 1934. január 14-én. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán diplomázott, azután rövid ideig a fővárosban, a Mechanikai Laborban dolgozott, majd Kecskemétre költözött. 1964-től közel 30 évig a BRG Kecskeméti Gyáregységének munkatársa: öt évig a vállalat főmérnöke, 1969-től a cég első számú vezetője volt.

Rudasi Károly és Shinsaka Tanaka,
a Sanshin Kft névadó tulajdonosa

Miért választotta a műszaki pályát? Hogyan lett villamosmérnök?

Édesapám lakatos volt. Gyerekként egyszer lehetőségem volt a munkahelyén meglátogatni, és ekkor nagyon megtetszett az esztergapad. Lenyűgözött az, ahogyan ezzel a géppel gyorsan és látványosan lehetett a fémalkatrészeket megmunkálni. Később gépipari technikumba jártam, majd gépésztechnikusként helyezkedtem el, szóval egyértelműen a gépipar felé vonzódtam. Egy, a Mechanikai Laborral kötött előzetes szerződés miatt azonban mégis a villamosmérnöki karra jelentkeztem. Ekkor indult az elektronikai ipar fejlődése és térhódítása, ez is befolyásolta a döntésemet.

A BRG fiatal vezetőjeként

Milyen megfontolásból jött Kecskemétre?

Az 1960-as évek elején a központilag elhatározott vidéki ipartelepítés Kecskemétet is érintette. Fiatal mérnökként igazi kihívást jelentett számomra, hogy 1964-ben főmérnöki állást és lakást ajánlottak fel a hírös városban. Nehezen indult az élet. Kecskemét ugyanis hagyományosan mezőgazdasági jellegű település volt, kevés ipari termeléssel rendelkezett. A technológiai folyamatokhoz való szigorú alkalmazkodás, a bizonylati fegyelem szinte ismeretlen volt itt. Szerencsére az alakuló cégnél dolgozni rangot jelentett, így jóindulatú, jóakaratú, többnyire érettségizett fiatal kollegák vettek körül, akik az új munkastílust – például az országban elsőként alkalmaztuk a mozdulatelemzésen alapuló munkaszervezést - gyorsan elsajátították. Mindezek révén megnégyszereztük, megötszöröztük a termelés hatékonyságát.

Néhány év telt csak el Kecskemétre érkezése után, és a gyár első számú vezetője lett. 1969-ben gyáregységvezetővé, majd ahogyan a céget több ízben is átszervezték, előbb gyárigazgatóvá, végül vezérigazgatóvá nevezték ki. A közel negyedévszázados vezetői munkájában mit tart a legnagyobb sikernek?

A BRG-üzemben folyó munkát hazai és
külföldi vendégek is gyakran megcsodálták
Az első perctől kezdve komolyan vettem az ipartelepítést. Célom az volt, hogy lehetőleg minden területen önállóak legyünk. Épp ezért nem csarnoképítéssel, vagy valamilyen hasonló látványos nagyberuházással indítottunk, hanem inkább mindent megtettünk annak érdekében, hogy munkánk ne függjön másoktól. Először a technológiai hátteret teremtettük meg, majd házon belül megoldottuk a hidegalakítást: műanyagüzemet és galvanizálót hoztunk létre. A szerszámgyártás is hamarosan saját dolgozóinkra épült. Később más településeken, többek között Lakiteleken, Kiskunmajsán és Celldömölkön is új üzemet létesítettünk. Így értük el azt, hogy országos lefedettséggel, de kecskeméti központtal működtünk. Csak egy példa erre: a teljes BRG-csoportnak (Budapest és Salgótarján) mi készítettük a galvanizált, forgácsolt valamint a műanyag alkatrészeket.

A gyárban éltem, ott lélegeztem. Minden reggel végigmentem a központi üzemben; de előfordult az is, hogy hajnali két órakor néztem meg, hogyan áll az éjszakai műszak. Sosem pusztán ellenőrizni, mindig segíteni mentem. Ha negatívumot vettem észre, akkor a terület vezetőjét nem a dolgozók előtt figyelmeztettem, hanem egy későbbi értekezleten hívtam föl a figyelmét a hibára.

A munka mellett jutott-e ideje másra is?
Rövid ideig – egy-másfél évig - óraadó voltam a GAMF-on, később az államvizsga bizottság munkájában is részt vettem. A Tudomány és Technika Háza ügyét is fontosnak tartottam, az alapítását támogattam. Később a Híradástechnikai Tudományos Egyesület megyei szervezetének elnökévé választottak. Rangos szakembereket Kecskemétre csábítva rendszeresen szerveztünk tudományos előadásokat, így próbáltuk a magunk és a fiatal mérnökök szakmai tudását frissíteni, erősíteni. Sajnos, a családomra már kevesebb időm maradt. Feleségemnek sokat köszönhetek, hiszen ő nemcsak elfogadta, hogy számomra a munka az első, hanem az itthoni teendőkben, a gyerekek nevelésében helyettem is helyt állt.

A DDDK átadási ünnepségén

Hogyan élte meg a BRG darabokra hullását?
Életem egyik legnagyobb tragédiája ez. A rendszerváltás után termékeink hiába voltak korszerűek, megrendeléseink főleg a keleti piacról jöttek. Rigai, vilniusi, grozniji és kijevi partnereink rubellel fizettek a moszkvai központnak, amit a szovjet külkereskedelmi bank nem utalt tovább. Borzasztóan nehéz döntés volt, de amikor már nem tudtunk fizetni, akkor nem a tartozás-fölhalmozást, hanem inkább a tisztességes utat választottam: öncsődöt jelentettem be. A cég egy-egy részéből vegyes vállalatok alakultak, én az olasz érdekeltségű FERAX Kft. vezetője lettem, 1995-ben onnan mentem nyugdíjba. Szakmai tudásomat, rutinomat ezt követően is hasznosítani tudtam. Tanácsaimmal, koordinálásommal előbb a Blaupunkt számára CD-meghajtókat gyártó DDDK, majd a világ egyik legnagyobb elektronikai termékgyártójának, a Sanshin Kft-nek a letelepedését és beindítását segítettem elő.

Kutyájával kecskeméti otthonában

A nyolcadik ikszbe érve milyen terveket sző?
Korábban hetente négyszer úsztam, ezt egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom, most szeretnék visszatérni az uszodába! Kutyámat minden reggel megsétáltatom, megetetem, ezt követi majd az úszás. A kertben is akad tennivaló, és a nagymarosi szülői házat és annak környezetét is rendszeresen ápolom.

És végezetül a számomra legfontosabb a gyermekeim és a kilenc unokám életének figyelemmel kisérése és támogatása. Életoptimizmusom egyébként töretlen. Kifejezetten örülök annak, hogy már nyolcassal kezdődik az életkorom!

Varga Géza