Nyelvekben és tudományokban egyaránt járatos, kiváló tehetségű férfiú volt. Tanári működése során az új bölcseleti világképet terjesztette. Filozófiai előadásait rendkívüli alapossággal dolgozta ki. „Más a mai eklektikus filozófiának az értelme, mint volt a régié. Ennek az új filozófiának elve: a gondolkodás, bölcselkedés szabadsága; nem a teljes, zabolátlan szabadság, hanem a helyes ész és a vallásos érzés határain belül való szabadság. Ez a filozófia elterjedt nálunk is a nyugati országok után. Mi is ezt követjük” - írta büszkén 1772-ben a csupán kéziratban megmaradt egyik filozofikus művében.

Conradi Norbert 1718-ban Pesten született. A szülővárosában megkezdett tanulmányait Kecskeméten folytatta a kegyes tanítórend főgimnáziumában. 275 éve, 1733. október 11-én itt lépett be a piarista rendbe. Az új bölcselet elemeit és szellemét Rómában és Firenzében szívta magába. Hazakerülve többek között Bukarestben, Brassóban és Bécsben, valamint 1742-43-ban a kecskeméti piarista gimnáziumban tanított. Élete utolsó éveiben mint teológiai tanár, gimnáziumi igazgató, majd házfőnök, rektor és kormánysegéd dolgozott, végül rendtartományi főnök lett.

Conradi Norbertet korának egyik legjelesebb latin költőjeként is emlegetik. Több alkalmi latin ódát és más verset nyomatott. Másfél évszázados hallgatás után 1754-ben kiadta Janus Pannonius munkáit (Poémák, elégiák és epigrammák három könyve). Alapul a régi kiadást vette, de változtatott rajta: bővítette újabban előkerült versekkel, főként azonban elhagyta mindazokat – az erotikus és antiklerikális tárgyúakat –, amelyek véleménye szerint nem illettek a püspök-szerzőhöz.