A fáradhatatlan buzgalmú lelkész1823. március 10.
200 éve, 1823. március 10-én, Kecskeméten született Vállaji Sipos Pál református lelkész, helyettes püspök. Alsó
és felsőfokú tanulmányait szülővárosában, a református gimnáziumban
végezte. Itt lett tanár is 1847-ben. A magyar érzelmű ifjú az 1848-as
szabadságharc kitörésekor lelkesítő szónoklataival buzdította az
ifjúságot. Kecskeméten ekkor írta Nemzeti dalát, melyet az egész
városban énekeltek. Kossuth felhívása a magyar ifjakat zászló alá
szólította. Vállaji Sipos Pál önkéntes nemzetőrként, majd honvéd
gyalogos katonaként és végül huszárként végigharcolta a szabadságharcot.
Károlyi István huszárezredében részt vett az isaszegi és a turai
ütközetekben is, ahol majdnem életét is adta a honért. Súlyos
sérüléseket szenvedett: 17 orosz szuronydöfés nyomait kezelték testén.
Halálát is végül ezek a sebek okozták. Érdemeiért hadnagyi kitüntetésben
részesült, gróf Ráday Pál őrnagy személyesen adta át Sipos Pálnak a
hadnagyi kinevezést.
A szabadságharc leverése után teológiai tanulmányait befejezte. 1855-ben
a fóti református gyülekezet lelkipásztorául választotta. 1866-ban
tanácsbíró, 1871-től alesperes, 1884-től helyettes püspök lett. Mint
konventi tag részt vett az 1881. évi debreceni, majd az 1891. évi
budapesti zsinaton. Halála napja, 1892. május 9. a református egyház és
Fót történetébe is beíródott:
"Sipos Pál ezen egyháznak 1855-től
fogva nagytudományú, mély bölcsességű, fáradhatatlan buzgalmú, s
mondhatni újjáalkotó lelkésze elszólíttatott az élők közül, hogy
beszámoljon a mennyei Atya előtt, akinek hű szolgája lenni a rábízott
tálentumokkal híven sáfárkodni teljes erejéből igyekezett."
A fóti református temetőben lévő sírját az Országos Millenniumi
Emlékbizottság a szabadságharc 150. évfordulóján Nemzeti Emlékhellyé
nyilvánította. Vállaji Sipos Pált 2012 márciusában Fót város posztumusz
díszpolgárává választotta.
(
Források: *Fót-City - közéleti-kulturális magazin)
