165 éve, 1849. január 15-én, Kecskeméten hunyt el Mátyási József költő. 1765. március 21-én született. A kecskeméti, majd a debreceni református kollégiumban tanult, ahol ügyvédi oklevelet szerzett, Pesten folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1789-től 1794-ig Teleki József gróf titkára volt, akit elkísért Bécsbe, Németországba, Erdélybe. 1796-tól 1803-ig a voltaireianus irodalomkedvelő Galánthai Fekete János lovasgenerális titkára volt. A gróf halála után előbb Pestre, majd Izsákra költözött. Itt megházasodott, felesége azonban hamarosan meghalt. 1824 körül Kecskeméten telepedett le, visszavonultan élt. Háza a Rákóczi és Mátyás út sarkán, a mai Törvényszék helyén állt. Itt látogatta meg 1795-ben Csokonai Vitéz Mihály, s itt volt Kecskemét irodalmi életének központja. Kecskemét városi tanácsa irodalmi működéséért 1827-ben polgárjoggal tisztelte meg. Végrendeletében vagyona nagy részét a hírös város református kollégiumára hagyta.

Korának népszerű költője volt. Legismertebb verse, a Sorsával elégedő gulyásnak pásztori dalja népdalként terjedt. Megénekelte a várost pusztító 1794. júliusi tűzvészt is. Nyolc könyve jelent meg nyomtatásban, több műve kéziratban maradt. Életéről, költészetéről 1941-ben dr. Vetéssy Géza, a kecskeméti református gimnázium tanára emlékezett meg. Képmását - valószínűleg 1834-ben - a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, Ferenczy István készítette.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Katona József Könyvtár  *Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége)