100 éves a Kecskeméti Művésztelep V.125

125 éve, 1885. szeptember 22-én, a tokaj-hegyaljai Bodrogkisfaludon született Prohászka József festőművész. Nehéz családi körülményei miatt hamar kenyérkereső foglalkozás után kellett néznie, így eleinte asztalos-, majd kőművesinas volt. Művészi hajlamait követve először az ungvári agyagipari iskolában tanult, azután egy helyi rajztanár biztatására Budapesten beiratkozott az iparművészeti iskola esti tanfolyamára. 1912-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Balló Ede volt a mestere. Az első világháború idején végig katonáskodott, illetve közben megfordult a nagybányai művésztelepen is, ahol Thorma János irányítása mellett dolgozhatott. 1919-ben tudta csak folytatni a főiskolát, melynek keretében 1920 nyarán Kecskemétre költözött.

Prohászka József: Önarckép

Eleinte mint Révész Imre tanítványa, később mint tanársegédje, a kecskeméti művésztelep második korszakának meghatározó alkotója volt Benyovszky Istvánnal, Hagyik Istvánnal és másokkal egyetemben. 1925-ben egy arcképtanulmányával elnyerte a László Fülöp-féle utazási ösztöndíjat, melynek segítségével hosszabb ideig tartózkodhatott a nagy nyugati művészeti központokban, köztük egy évig Párizsban. Számos díjban részesült a későbbiekben, így többek között a talán legnépszerűbb képéért, a Pirosesernyős lányért (1931) a Műcsarnokban Balló Ede-nagydíjat kapott. Művészete a nagybányai plein air tanulságok mentén bontakozott ki, de tanulmányai során megérintette őt a Révész által képviselt realista irány is (pl. Parasztpolitikusok, 1921).

Prohászka József: Parasztpolitikusok

Prohászkát elsősorban mint kitűnő arcképfestőt tartották számon Kecskeméten, ahol számos helyi polgárt örökített meg (többek között Faragó Bélát, a kecskeméti árvaház egykori igazgatóját). 1933-ban a Barátok templomának új főoltárát és a diadalív két oldalán elhelyezkedő mellékoltárokat festette meg. Az előbbin a titulusnak megfelelően Kecskemét patrónusát, Szent Miklóst a barokk apoteózisokat idéző formában, égi jelenésként, felhők fölött és angyalok között jelenítette meg. A Szent Antal-oltár esetében a minta a kora barokk nagy spanyol festőjének, Bartolomé Esteban Murillo azonos témájú képe volt a sevillai múzeumból.

Ikonográfiai szempontból érdekes a Szent Ferenc-oltárkép, melyen a kereszt előtt imádkozó Poverellóhoz lehajol a Megfeszített, hogy átölelhessék egymást. Az ikonográfiai típus késő középkori eredetű, s eredetileg Clairvaux-i Szent Bernáthoz kapcsolódott. Az úgynevezett Amplexus az Alpokon túli Andachtsbildek (‘áhítatképek’) egyik legnépszerűbbje volt, amiből a 17. század folyamán ellenreformációs képtípust alakítottak ki. Érdekes módon a közvetlen mintakép végül itt is Murillo volt a 20. századi alkotó számára.

Prohászka József: Női portré

Prohászka József és felesége, a szintén festőművész Vujovich Irma leszármazottjaival együtt régi tervünk az életmű teljes feldolgozása és méltó elemzése, így annak megvalósulásáig, íme egy Rákosi-korszakra jellemző „gyöngyszem” az 1949-es kecskeméti gyűjteményes katalógus Bálint Alajos által írt előszavából: „Bámulatos színskálája mindig a valót tükrözteti vissza. Nem látomásokkal gondolkoztat, nem a szubjektív érzékiségre igyekszik hatni, hanem a konkrét, törvényszerű formákat tárja elénk. Ez a formája pedig a legmagasabb absztrakció, meghatáro-zásainak kiélezése, azokban a helyes arányok meglátása, felismerése eredményezi a marxista-leninista objektív szemléletre törekvését.”

ifj. Gyergyádesz László
művészettörténész