100 éves a Kecskeméti Művésztelep I.100

„Művészetek s művészi ipar számára földet, hajlékot s támogatást kérünk...”

Kecskemét az 1909 körüli években gazdaságilag, kulturálisan és urbanizációs fejlettség tekintetében egy olyan – leginkább az építészet által demonstrált – szintre jutott el, melyet már nyugodtan értékelhetett úgy magában Kada Elek polgármester, hogy annak nyomán Nagybánya, Szolnok és Gödöllő példáját követve negyedikként, bizonyos értelemben utolsóként, csatlakozzon a magyar művésztelep-alapítási „mozgalomhoz”. A korszak utolsó művészkolóniájának a terve állítólag már 1904-ben felmerült, valójában azonban 1909-et tekinthetjük kezdő dátumnak, ekkor történt ugyanis a legtöbb konkrét lépés.
Újdonság a többi művésztelephez képest, hogy a kecskemétit maga a város kezdeményezte, sőt vállalta a feltételek megteremtését is. További érdekesség, hogy az alapítást írásos terv vezette be. Íme, Iványi Grünwald Béla művésztelepprogramjának néhány fontosabb részlete, melyet levél formájában eredetileg Kada Eleknek címezve Nagybányán keltezett 1909. július 17-én, majd később, 1909. szeptember 26-án a Kecskeméti Újságban is megjelentettek:
„(...) Művészetek s művészi ipar számára földet, hajlékot s támogatást kérünk Kecskemét városától abban a reményben, hogy a legmagyarabb város teljes átérzéssel fogja méltányolni azt a nagy feladatot, mit a magyar kultúra reánk ró, s hogy annak megvalósítására épp Kecskemétet választottuk. Bizonyára ismeretes nsg. Polgármester úr előtt az utolsó 12 évben nálunk lezajlott forrongás, mely a magyar képzőművészet erős megtermékenyítésével járt. Eredményéről múzeumaink tanúskodhatnak s arról különösen, hogy milyen részt vett ebben Nagybánya. Ezen helyhez fűződik a modern magyar festőművészet küzdelmeinek sok művészethistóriai fontosságú eredménye. Az akkori művészi együttérzés kapcsán együvé került emberek a természetes evolúció folytán most válni készülnek, hogy új elemekkel gazdagodva, új haladásra tehetséggel telítetten folytassák a nemzeti művészet fejlesztését. Az eddigi munkahelyek mindig nemzetiségtől is érintettek voltak, most a legtisztább magyar városok valamelyikében akarjuk folytatni a megkezdett munkát. (…) Ezt a létesítendő telep célja szerint két részletben kell csoportosítani. 1. Tisztán képzőművészi rész. 2. A dekoratív művészetet, a művészi ipart s az arra való iparos nevelést ismertető rész. Az 1-ső pont szerint Iványi Grünwald Béla festőművész, ki jelenleg Thorma János- és Réti Istvánnal együtt a nagybányai festőiskola tanára, onnan az iskola jelentős részével kiválik, s ehhez csatlakozni fog még egy-két szintén országos hírű művész is. Kecskeméten művészi szabadiskolát nyit. Ezen iskola a külföldi s eddig fennállott nagybányai szabadiskola szerint szerveztetnék. Az iskolát kezdő s haladottabb mű-vészek látogatják, s ott az iskola nevéhez híven teljes egyéni és művészi szabadságot élveznek. (...) A vezető már első évben 25-30 növendéket hoz magával, kikhez sorakoznának a már haladottabb s később esetleg letelepülő fiatalok, többnyire olyan művészek, kik már eddig is Párizsban, vagy jobb budapesti kiállításokon többször kiállítottak. (…) A fentiekkel szoros összeköttetésben álló dekoratív művészeteket művelő rész. Ennek vezetője Falus Elek lenne, ki több éven át külföldön élt, s tapasztalatait most itthon akarja értékesíteni.”

Iványi Grünwald Béla műtermében

ifj. Gyergyádesz László
művészettörténész

(Forrás:  *ifj. Gyergyádesz László: Kecskeméti Művésztelep (1909–1919). In: Magyarországi művésztelepek. Szerk.: Mészáros Gyula és Tamás. Szentendre, 2007. pp. 188–195.)