35 éve, 1979. szeptember 4-én hunyt el Öveges József fizikus, egyetemi tanár. 1895. november 10-én született. A családi hagyomány szerint ősei apai ágon legalább 200 évre visszamenőleg népiskolai tanítók voltak. Sokszor emlegette is élete folyamán, hogy tanítói „dinasztiából” származik. Elemi iskolai tanulmányait Péren végezte, majd szülei nem kis áldozattal a győri bencés gimnáziumba adták, ahol az első hat osztályt járta ki. A négy testvér közül legidősebb Öveges fiú ősei nyomán szintén vonzódott az oktató-nevelő életpálya felé. Bár bencések között nevelkedett, 1912-ben, 17 éves korában a Piarista Tanítórendbe jelentkezett. A váci rendházban eltöltött noviciátusi év után a kecskeméti Piarista Gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Matematika-fizika szakos tanárjelöltként a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott előadásokat, tanára volt Eötvös Loránd is. 1920. július 4-én szentelték pappá. Szegeden, Tatán, Vácon, Budapesten tanított. 1946-ban a Közgazdasági Egyetemen a fizika megbízott előadója, egy év múlva egyetemi tanára lett. Később a budapesti Állami Pedagógiai Fõiskola fizika tanszékének vezetője volt annak megszűnéséig, 1955-ig. Ezután nyugdíjba vonult. 1948-ban Kossuth díjat kapott.

Tankönyvek, rendkívül népszerű fizikai ismeretterjesztő művek szerzője volt, a televízióban hasonló témájú művek gyakori írója, közkedvelt szereplője. Rendkívül egyszerű eszközökkel, közérthető stílusban tudott nagyon bonyolult fizikai jelenségeket is megértetni. „Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok” - vallotta. Élete végéig nyarainak nagyobb részét szülőfalujában töltötte. Zalaegerszegen temették el, nevét Budapesten középiskola, Zalaegerszegen általános iskola és ismeretterjesztő egyesület viseli. Családjának pákai házát 1993-ban emléktáblával jelölték meg.
(Források:  *Vass Ágnes: Emlékezés Öveges Józsefre, a fizika Nagy Varázslójára)