főoldalra
   
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét
2017. november 23.
   


PARTNEREINK



Aqua&Luna Apartman Gyula

Synergic Kft.

Gladiolus Kft.


Termostar Kft.

  

  




  

KECSKEMÉTI EMLÉKEIM: Pozsgai Zsolt író, dramaturg, rendező50


50 éve, 1960. szeptember 20-án született. Szinte egész élete összefonódik a színházzal. Már 14 éves korában önálló amatőr társulatot vezetett. 1981-ben Kecskemét-re szerződött segédszínésznek, 1984-ben a pécsi teátrum „igazolta le” rendezőasszisztensnek. Azóta dramaturgként, illetve rendezőként többek között a fővárosban (Madách Színház, Kolibri Színház, Magyar Színház, Aranytíz Teátrum), valamint Zalaegerszegen, Békéscsabán, Veszprémban, Tihanyban és Kecskeméten is dolgozott. Darabjait külföldön, Svájcban, Bulgáriá-ban, Szerbiában és Németországban is bemutatták. Jelenleg a Komédium Színház, illetve a Pécsváradi Várszínház művészeti vezetője, és a Magyar Színház dramaturgja.

„Kecskemét számomra valóban a szabadság városa. Az egyéni szabadságé. Elszakadtam Pécstől, és életemben először voltam teljesen önálló. Tömöry Péter, a színház akkori főrendezője, kiváló író és rendező hívott segédszínésznek. Ma azt mondanánk: stúdiós. Hiszen oktatás folyt a színházban, a segédszínészeket táncolni, énekelni, inni tanították éltesebb kollégáik. Ezernyolcszáz forintért szerződtem 1981-ben Kecskemétre, és ez abban az időben elég volt a közös albérletre, a büfészámla felére, és egyáltalán az életre. De kit érdekeltek akkor a számok?  Két kézzel tömtük magunkba az életet, mi, a színésztanoncok. Voltunk vagy tízen, egy csapat, egy társaság. Mindenben együtt. Színpadon, magánéletben, összebújva a tájbuszon – még a fürdő is közös volt –, a színház fürdőjében senkit sem érdekelt, ki a lány, ki a fiú. A Bánk bán-ban hatalmas ruhákban, vendégbajusszal mint békétlenek – a Kelemen Kamaraszínházban mint Kosztolányi művének elkötelezett színpadi hívei.  Nemrég kaptam fényképet, emléket: vagyok vagy százhatvan centi, harminc centis bajusszal, vastag és sok ruhában állok a színpadon Koncz Gábor mögött, hatalmas kard az oldalamon. Egy megszólalásom volt abban az előadásban, az előttem levő azt mondta: «Királygyilkos»! Mire én: «El vele!» Aztán futottunk ki a takarásba, mert igazi sült csirkét adott be a kellékes minden este a színpadra, és miután leszerepeltek, mindet mi ehettük meg.

Koncz Gáborral a
"Szabadságharc Szebenben"
című tévéfilm forgatásakor

Nagy, esti és hajnali séták az albérlet felé a Széchenyivárosba. Világmegváltó álmodozások. Baráti együttlétben, vagy lányokkal szerelmes várakozásban koptattuk a városi köveket, boldogok voltunk és türelmetlenek. Színpadon, barátságban, szerelemben.

Sok évvel később tértem vissza ismét. Drámát írtam Katona Józsefről, Kecskeméten játszódott, de az akkori direktor el sem olvasta. Aztán jött egy másik igazgató – Bodolay Géza, aki ismét megnyitotta előttem a színház kapuit. Rendezhettem, írhattam /a színészi játék ügyében már sokkal előbb felismertem alkalmatlanságomat/.  A színház épülete nem sokat változott, a színészklub, az öltözők illata sem. Húszéves önmagam régen ottfelejtett lábnyomain lépkedhettem ismét, de már más beosztásban. Reggelenként ki a piacra, a piac előtt a Tejbüféhez, ahol istenien lehetett reggelizni. A próbákon, miközben rendeztem, rendre körülnéztem csodálkozva: biztos itt vagyok, biztos én vagyok? És a páholyok felől az ismerős szellemek visszaintegettek.

Nagyon szeretem a kecskeméti téli estéket a főtéren. Mikor vastag a köd, a sárga lámpák áttűnnek az opálon. Mintha Szentpétervárott lennék egy Dosztojevszkij-regényben. Nasztaszját várom a ködön át az Aranyhomok felől, a templomtornyok belebólogatnak az éjszakába. Másnap eltűnik a köd, szikrázó napsütésben fiatal anyák engedik futkározni gyermekeiket, jó leülni ilyenkor egy padra. És körülnézni. A híres, más és más felekezetű templomok tornyai összezárják a teret és a lelket. Megteremtik a rendet és a harmóniát. Kint és bent.

Kevés helyen éreztem ennyire otthon magam. A piac háta mögött, a kispiacon sült a hurka, kolbász, karaj. De jó is volt állni ott az alumínium pultoknál a friss kolbász és a gőzölgő forralt bor fölött. Jártam sajnos a kecskeméti temetőben is. Vitéz Laci barátom sírját kerestem, és találtam meg. Megbeszéltem őt magamban, majd visszamentem a színházba, körülnéztem az előadásra gyülekező színészek között, és gondolatban megköszöntem neki, hogy élnek. És hogy testet-gondolatot adnak testetlen, gondolattalan papír-figuráimnak. Újak és régiek egyaránt. Olyanok, akikre már akkor, húszévesen felnézhettem /Réti Erika, Kiss Jenő és mennyien mind még!/ és akik nemrég érkeztek csak. De ebben az örök-illatú levegőben hamar ők is kecskemétivé váltak.  Majd pár éve rendezhettem egyik darabomban azt a régi barátot, Hegedűs Zoltánt, aki még segédszínészi létünkben volt társam itt. És mellette Horváth Feri, a színházi mindenes, akitől annakidején rengeteget tanulhattunk. A kör bezárult.

Most megint eltávolodtam a várostól, a színházától, de várom az alkalmat, amikor ismét leszállhatok az állomáson, és lassan, ráérősen végig gyalogolhatok a hátsó úton, a régi színészház mellett. Vastag torkú fák között, megújuló tavasz illatban, vagy sárga levél-kesztyűs őszi járdán, és megállhatok a színészbejáró előtt, még egyszer-többször visszanézni. Majd bemenni a próbára, és azokért dolgozni, akiket templomtéren, kispiacon, Széchenyivárosban, vagy a református könyvtárban megismertem. Dolgozni, és szolgálni őket. Ez a legkevesebb azért, hogy kétszer is befogadtak - kecskemétinek.”

 

Aktuális lapszámunk tartalma:

A magyarságot szolgálta Németországban is

Negyedszázada a magángyógyszerészekért

A tragikusan elhunyt nagy reménység

IN MEMORIAM dr. Adorján Mihály

LAPOZGATÓ

VALLOMÁSOK: dr. Mikulás József nyug. növényvédelmi osztályvezető, címzetes főiskolai tanár

VALLOMÁSOK: dr. Remes Péter orvos ezredes, űrkutató, a ROVKI korábbi igazgatója

A kecskemétiek negyedszázados kedvelt helye


Aktuális számunk


2016. november 30.


Letöltés egyben (PDF)


Archívum

2007. december
2008. január
2008. február
2008. március
2008. április
2008. május
2008. június-augusztus
2008. szeptember
2008. október
2008. november-december
2009. január
2009. február
2009. március
2009. április
2009. május
2009. június-augusztus
2009. szeptember-október
2009. november-december
2010. január-február
2010. március-április
2010. május-június
2010. július-augusztus
2010. szeptember-december
2011. december
2012. június
2012. július-augusztus
2012. szeptember-október
2012. november-december
2014. január 9.
2014. január 16.
2014. január 23.
2014. január 31.
2014. február 14.
2014. február 28.
2014. március 15.
2014. március 31.
2014. április 15.
2014. április 30.
2014. május 15.
2014. május 31.
2014. június 15.
2014. június 30.
2014. július 31.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 31.
2014. szeptember 15.
2014. szeptember 30.
2014. október 15.
2014. október 31.
2014. november 30.
2014. december 15.
2014. december 31.
2015. január 15.
2015. január 31.
2015. február 14.
2015. február 28.
2015. március 15.
2015. március 31.
2015. április 15.
2015. április 30.
2015. május 15.
2015. május 31.
2015. június 15.
2015. június 30.
2015. július 31.
2015. augusztus 31.
2015. szeptember 15.
2015. szeptember 30.
2015. október 15.
2015. október 31.
2015. november 30.
2015. december 31.
2016. január 15.
2016. január 31.
2016. február 29.
2016. március 31.
2016. április 30.
2016. május 31.
2016. június 30.
2016. július 31.
2016. augusztus 31.
2016. szeptember 30.
2016. október 31.
2016. november 15.
2016. november 30.
2016. december 31.
2017. január 15.


Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:
regisztrálás


  HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.  •  Tel.: 20/886-1979  •  E-mail: info@hirosnaptar.hu