75 éve, 1941. november 23-án Kecskeméten született Cseri Gyula református lelkipásztor, giesseni egyetemi lelkész. Háromgyermekes nagykereskedő család második fiaként látta meg a napvilágot. A harmadik fiútestvére nyolcnapos korában elhunyt, így szülei két fiúgyermeket neveltek fel.

Kecskeméten járt iskolába, és az érettségi vizsgát is ott végezte. Szellemi érdeklődése már kora gyermekkora óta kiemelkedő volt, s ehhez hozzájárult zenei tehetsége is. Zongora- és orgonatanulmányaiban olyan szép eredményeket ért el, hogy komolyan felvetődött zenei pályafutásának gondolata. Végül a papi hivatásra való felkészülés mellett döntött. Bátyja, Cseri Kálmán után két évvel, 1960-tól 1965-ig ő is a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója lett, és nagy odaadással készült a lelkészi szolgálatra. 1965-ben szentelték lelkésszé.

1964 elején nagy fordulat következett be életében: letartóztatták és államellenes tevékenységgel vádolták. Az egyik budapesti református gyülekezetben az ifjúsági csoportot vezette, mint a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója. Ide számos egyetemista járt. A diákság kérésére kritikusan foglalkoztak a dialektikus materializmussal. Ezt a politikai rendőrség úgy minősítette, hogy „antimarxista kádereket képeznek ki az egyetemen történő bomlasztó munkára”. Házkutatásra, majd a későbbiekben, kihallgatásokra és „politikai fejlődését” ellenőrző beszélgetésekre is sor került a rendőrség és az Állami Egyházügyi Hivatal részéről, még 1968-ban is, a „prágai tavasz” ürügyén. Ekkor kényszerült engedély nélkül elhagyni Magyarországot: Jugoszlávián és Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott, ahol politikai menedékjogot kapott.

Németországban 1968 december 1-től látta el a Hessen és Nassaui evangélikus egyház szolgálatát. 1968 decemberétől 1977 júliusáig Mainz-Gonsenheimben volt lelkész. 1977-től 1987-ig a Majna-Frankfurti Német Református Gyülekezetben végzett lelkészi szolgálatot. Ezután Giessenben egyetemi lelkészként szolgált és onnan ment nyugdíjba 2003. január 1-én.

Lelkészi munkája mellett rendületlenül szolgálta a kinti és a hazai magyarságot is. 1970-től kezdve 12 éven át szervezte és vezette a nyugat-európai Nagyheti Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát. Minden évben kb.100 magyar fiatal találkozott ebből az alkalomból. A konferencia célja a Nyugat-Európában élő magyar ifjúság keresztyén hitet mélyítő nevelése, a magyar anyanyelv ápolása és a magyar kultúra ismeretének bővítése volt. Ebben a minőségében évtizedekig tagja volt a Nyugat-Európai Evangélikus és Református Lelkigondozói Szolgálatoknak. Tevékeny szervezője és vezetője volt a Nyugat-Európai Magyar Ökumenikus Konferenciáknak is, amelyekre ötévenként került sor, ezeken rendszeresen előadásokat és áhítatokat tartott.

Mindennapi gyülekezeti munkája mellett, számos menekültnek és délvidéki magyar vendégmunkásnak volt tanácsadója és segítője szociális és lelki téren. Ingyenes tolmácsolással és fordítói munkával segítette magyar honfitársait Németországban, nekik is istentiszteleteket tartott Mainz és Frankfurt közelében. Emellett a németországi Hessen tartományban, valamint Mainzban több éven át a magyar protestánsok lelkigondozását is ellátta.

1969. július 26-án házasodott meg, Nagy Katalin református teológusnőt vette feleségül, akit már 1962 óta ismert. A Jóisten három gyermekkel és hat unokával ajándékozta meg őket. A hatodik kisunoka, Chloe Dorena világra jöttét azonban Cseri Gyula már nem érte meg, 2010. március 21-én, hosszas betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének.

(Forrás:  *Özv. Cseri Gyuláné: Cseri Gyula élete és szolgálata)