|
|
A realista színjátszás egyik úttörője100
100 éve, 1915. november 5-én Budapesten hunyt el Újházi Ede színész, jellemkomikus, a realista színjátszás egyik úttörője.
1844. január 28-án Debrecenben született. Szülei akarata ellenére 1864–65 fordulóján mint kardalos beállt Szigeti Imre társulatába, ahol 1866 teléig játszott, majd 1868 augusztusáig Fehérváry Antalhoz szerződött. Tőle Latabár Endre hívta át Kassára. Két kassai téli évad után a Nemzeti Színház Tóth József helyére próbajátékra hívta, és 1870. április 1-jén szerződtették. 1914 januárjáig, nyugdíjba meneteléig a Nemzeti Színházban játszott. Újházi Ede Végigszenvedte a vidéki színészet minden nyomorúságát, ezért később mindig szívesen lépett fel az igazgatók megsegítésére. Az ország szinte minden színházában szinte minden szerepkört kipróbált, még operettben és balettben is szerepelt. Páratlan volt színészi eszközismerete, mesterségbeli tudása. Kiapadhatatlan komikusi vénája a tragikus és komikus elemeket ötvöző vígjátékokban tette legsikeresebbé. Hauptmann Crampton mestere illett hozzá leginkább, ezért kortársai később mindenütt „Mesternek” szólították. 1903. szeptember 28-án a Nemzeti Színház örökös tagja lett. 1886-tól drámai és operai tanár volt a Színiakadénián, 1889-től játékmester az Operában. A Nemzeti Színház 1892-es bécsi vendégjátéka alkalmával Halévy Constantin abbé címszerepében az ottani közönséget is meghódította. Utolsó fellépései egyike a Nemzeti Színház bontás előtti utolsó előadása volt 1913. junius 11-én. A díszelőadáson mindenki elköszönt a színháztól, s amikor Újházira került a sor, nem bírt megszólalni könnyeitől. Sok száz ember sírt fel elfúló hangja hallatán: „Tudjátok mi volt nekem ez a színház... Én már a múlté vagyok... De ha Isten megengedné, hogy megérjem az új színház felépülését, és még abban egy-két szót elmondhatnék...” - 2002-ig kellett volna várnia erre a Mesternek. Újházi Ede Tiborc szerepében (Kecskemét, 1896) A kecskeméti teátrum felépültét azonban megérte. Sőt, a három napig tartó megnyitó ünnepségsorozat első előadásán, 1896. október 14-én - mint a Nemzeti Színház művésze - fel is lépett: Tiborc szerepében láthatta őt a nagyérdemű. A Kecskeméti Lapok néhány nappal később ekképp tudósított az eseményről: „... Felhangzanak a Bánk bán szavai, ahogy még Kecskeméten föl nem zengettek... Vajon felsoroljuk-e a lexikon összes ékesítő jelzőit, s akkor is méltán tudnók-e jellemezni Jászai Mari (Gertrudis) lángelméjének elementáris erejét, Márkus Emília (Melinda) poétikusan édes, leheletszerűen finom, bájos egyéniségét, Ujházi (Tiborc) művészetének tökéletességét? Egyiket se tesszük különbözetessé a másik mellett. Szacsvay Bánkja, Gyenes Biberachja, Hetényi Petúrja ezen az estén mind reveláció számba mentek a mi szemünkben.” Blaha Lujza és Újházi Ede Újházi Ede magas, nehéz testű ember volt. Széles harcsabajuszos, mély és dörmögő hangú - megszólalása a színpadon és az életben is mindig eseményszámba ment. A szakma leginkább jeles szerepeiről emlegeti. A nagyközönség szemében gasztronómia-történeti alak is. Pályafutását számos legenda övezi, ezek egyike „tyúklevesének” története, mely elválaszthatatlan a mai Gundel elődjétől, a Wampeticstől. Ott született a nevezetes leves. Újházi Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat. Nagy Endre író, konferanszié, színigazgató így összegezte Újházi sorsát: „Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházy-leves is.”
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||