NAPRÓL NAPRA2016. május 1-31.

május 3.

25 éve, 1991. május 3-án Egy koncepciós per áldozata címmel Szabó Iván ügyvédről, országgyűlési képviselőről emlékezett meg a Kecskeméti lapok hasábjain vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás helytörténész, író, újságíró. Szabó Iván 1874-ben született Kecskeméten. Atyja városi főorvos volt. A kecskeméti piarista gimnázium elvégzése után Kolozsvárott hallgatta a jogot, majd 1899-ben Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát. Tanulmányútjai során bejárta Németországot és Franciaországot, valamint Angliát. Mintegy tíz éven át ügyvédi gyakorlatot folytatott, emellett gazdálkodott is, és egyre jelentősebb szerephez jutott az Alföld gazdasági és pénzügyi életében. 1915-ben abbahagyta az ügyvédi foglalkozást, a későbbiekben kizárólag gazdasági téren működött. Kecskemét törvényhatósági és közigazgatási bizottságának tagja, az adófelszólamlási bizottság elnöke volt. Az 1920-as években a kecskeméti Gazdasági Egyesületnek és a Szőlősgazdák Egyesületének elnökévé választották. Mint pénzügyi szakember nagyban hozzájárult Kecskemét gazdasági életének felvirágoztatásához. Hűtőház alapításával a kereskedelem élénkítésére volt nagy hatással. Az 1920-as évek végén kormánypárti programmal tagja lett előbb a képviselőháznak, majd a felsőháznak.

1945-ben azon a címen, hogy 1941 nyarán a tengelyhatalmak oldalán történt hadba lépésünket a parlament tagjaként ő is tudomásul vette, letartóztatták. Első fokon a népbíróság 7 évi fogházbüntetésre ítélte, a Népbíróságok Országos Tanácsa 1946-ban felmentette. 1948-ban nagy nehézségek árán térhetett csak vissza Batthyány utcai családi házába. Az internálások, kitelepítések és deportálások hírére jobbnak látta kiköltözni Lajosmizsére, miután ballószögi szőlőskertje és háza idegen kezekbe került. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1953 júniusában tért vissza Kecskemétre, ahol rövid betegeskedés után, még abban az évben meghalt.
(Forrás:  *Kecskeméti Lapok, 1991)

május 4.

150 éve, 1866. május 4-én Szegeden született Lovas Lajos festő, szobrász. Budapesten Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, Münchenben Eisenhut Ferencnél, míg Szentpétervárott Zichy Mihálynál tanult. A 19. század végén Kecskeméten élt. A Városháza második emeletén volt az ideiglenes szobrászati műterme. Főleg arc- és tájképet festett. Több neves városi személyről készített portrét. Művei közé tartozik egy Katona József-szobor. A pusztaszeri milleniumi emlékmű terveinek elkészítését is elvállalta. Elképzelései szerint az emlékmű a haza földjére lépő magyar vitézt ábrázolta volna. Pénzhiány miatt azonban a drága emlékmű nem épülhetett meg, helyette Pataky Imre kecskeméti rajztanár tervei alapján egy szerényebb obeliszket állítottak fel.

Lovas Lajos: Csendélet körtékkel és gerberákkal

Lovas Lajos 1913-tól Budapesten dolgozott. A Nemzeti Szalon alapító tagja volt. 1935. május 2-án hunyt el.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon) 

május 5.

50 éve, 1966. május 5-én hunyt el Daniss Győző színész, rendező, színházigazgató. Budapesten született 1903. április 14-én. 1925-ben Kaposvárott kezdte pályáját. Vidéki társulatokban, például 1927 és 1929 között Kecskeméten, 1931–32-ben ismét Kaposvárott, 1932–33-ban Békéscsabán, 1934–35-ben Debrecenben, 1938–39-ben Pécsett játszott. 1939 és 1941 között Tolnay Andor társulatának volt a főrendezője. 1935-ben, illetve 1939–40-ben Erdélyi Mihály színházaiban is szerepelt. 1942–43-ban Nagyváradon volt rendező. 1946–47-ben a debreceni társulat főrendezője, 1947 és 1949 között a szegedi, 1949 és 1951 között ismét a kecskeméti társulat művésze volt. 1951-től 1954-ig a szolnoki, 1954 és 1956 között az akkor alapított Békés Megyei Jókai Színházat vezette. Jellemszerepeket játszott. Főbb szerepei: Márton (Szigligeti E.: Csikós), Józsa Mihály (Illyés Gy.: Fáklyaláng), Tiborc (Katona J.: Bánk bán), Brazovics Athanáz (Jókai M.–Révész P.: Az aranyember). Főbb rendezései: Kacsoh P.: János vitéz, Gogol: Leánynéző, Schubert–Berté: Három a kislány és Szigligeti E.: Liliomfi.
(Forrás:  *Magyar Színházművészeti Lexikon)

május 6.

1916. május 6-án Kunszálláson született Csik Antal, a Városföldi Állami Gazdaság nyugalmazott igazgatója. Hat elemit végzett, később elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem állami gazdaság továbbképző tanfolyamát is. A második világháború előtt napszámos, a felszabadulás után Kunszálláson tanácsi altiszt volt egy ideig, majd 1949-ben kinevezték a Kunfehértói Állami Gazdaság igazgatójává. 1951 és 1953 között személyzeti vezetőként dolgozott az állami gazdaságok megyei központjában. 1953-tól Í974-ben történt nyugdíjazásáig a Városföldi Állami Gazdaság igazgatói teendőit látta el.

Gazdasági munkája mellett a közügyek iránt is elkötelezte magát. 1947-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, később az MDP és az MSZMP tagja volt. Két ciklusban országgyűlési képviselőként tevékenykedett. A kecskeméti járási pártbizottság és a végrehajtóbizottság tagjaként hosszú évekig a helyi politikai, gazdasági életben is részt vett. Alapító tagja volt a munkásőrségnek, tagja a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, tulajdonosa volt a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatának és a Magyar Partizán Emlékéremnek. 1986. július 4-én Kecskeméten hunyt el.
(Források:  *Petőfi Népe, 1986  *Történelmi Tár) 

május 10.

125 éve, 1891. május 10-én evangélikus ünnepről számolt be a Kecskeméti Lapok.

Kecskeméti lelkésszé történt beiktatásának 25. évfordulóját csendben ünnepelte meg a szerénységéről is ismert Laukó Károly. A szinte titokban megtartott jubileumi eseményről a Kecskeméti Lapok is csak utólag értesült, emiatt az ünnepelt életére kívánt jókívánságok mellett az újság a közösség tagjai felé egy különös kéréssel fordult:  „Mi teljes készséggel meghajlunk a lelkész úr határozott kívánsága előtt, s egész mérvben méltányolni tudjok szerénységét. De mégis … mégis … nem egészen van ez így jól! […] Híveinek pedig azt tanácsoljuk, hogy ha majdan a 40 évi sikeres működés jubileuma elkövetkezik, s lelkészök a nyilvánosság elől hasonmódon ki akar térni: e tekintetben ne hallgassanak többé lelkészök szavára; hanem nyújtsanak módot és alkalmat arra, hogy a közügyek terén szerzett érdemek minden oldalról kellő elismerésben és méltatásban részesüljenek.”
(Forrás:  *Kecskeméti Lapok, 1891. május 10.)

május 11.

Délvidék visszatérése fölötti örömét Fazekas Tiborc másodikos gimnazista versben fejezte ki. A Miénk Bácska! című költeményt a Kecskeméti Lapok 75 éve, 1941 tavaszán közzé tette. Az újság eljutott a felszabadult Szabadkára is, ahonnan a vers írója a következő levelet kapta: „Kedves Tiborc! Gratulálok meleg, érző szivedhez! Megríkattál a Kecskeméti Lapokban megjelent szép kis verseddel, úgyis nagy bolondja voltam mindig a költészetnek. Olyan sikered volt nálunk, hogy leányaim rögtön megtanulták s a kis Gizi ezzel a verssel fogja üdvözölni keresztszüleit, kiket most a napokban várunk Pestről, Váli Béla századost és feleségét. Tudom, kicsordul a könny a szemükből!”
(Forrás:  *Kecskeméti Lapok, 1941. május 11.)

május 12.

100 éve, 1916. május 12-én Budapesten született Ványi Jenő tisztviselő, helytörténész. Általános és középiskolai tanulmányait Nagykőrösön végezte. Ezt követően 1935-től 1939-ig Kecskeméten, a Református Jogakadémián tanult. Később Nagykőrösön dolgozott mint tisztviselő. Munkája mellett a Duna–Tisza köze patinás mezővárosa 19. és 20. századi történetét kutatta. A nagykőrösi temetőkben nyugvó híres embereket bemutató antikvár könyv, Az Új nagykőrösi Athenas I. társszerzője volt. Szintén jelentős munkája a Gubody – Beretvás – Mentovich családokról összeállított anyaga. A gyűjtemény nagyszámú, helytörténeti fontosságú iratot, nyomtatványt, képeslapokat, röplapokat, fényképeket, plakátokat tartalmaz.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Nagykőrösi ki kicsoda?)

május 15.

1966. május 15-én a Kecskeméten született és később itt elhunyt tanár, író, műfordító, Révay József új regényét mutatta be a Petőfi Népe.

„KECSKEMÉT kiváló szülötte, a tudós klasszika filológus Révay József egyetemi tanár, magas életkorát meghazudtoló, szakadatlanul alkotó munkásságának legújabb irodalmi terméke az Elhagytál, Helios című nagy regény, amely most látott napvilágot. A regényhőse Flavius Julianus római császár, az Aposztata, akinek rövid uralkodása a világtörténelem egyik legérdekesebb tragédiája. A kereszténység negyedik századában fel akarta támasztani a görög világnak már-már a mitológiából is kihalt isteneit, s ebbe bukott bele, ezért kellett fiatalon elhullania Helios, a Napisten lehanyatlott zászlaja alatt."

A cikk szerzője a regény íróját is megszólaltatta. Révay József így vallott művéről: „Az Elhagytál, Helios eredete több mint ötven évre nyúlik vissza. Azóta tervezem és haboztam, hozzányúljak-e, vagy sem. Végül, az évtizedek folyamán annyira kialakult bennem Julianus alakja és szerepe, hogy nagy merészen nekivágtam és úgy hiszem, sikerült valami maradandót alkotnom. Szeretném megemlíteni, hogy ez a regényem római vallástörténeti szempontból fontos munka. Megadni kívántam főleg a kereszténység helyes történeti értelmezését, amely egyben tárgyilagos értékelése is az akkori kereszténységnek...”
(Források:  *Hírös Naptár, 2015   *Petőfi Népe, 1966)

május 18.

1966. május 18-án Kecskeméten hunyt el Szörényi (Szeller) Árpád alezredes, zászlóaljparancsnok. 1898. szeptember 7-én Resicabányán született. A kassai gyalogsági hadapródiskola elvégzését követően, 1917. szeptember 1-jén, a császári és királyi 43. gyalogezred szakaszparancsnokaként az első világháború olasz hadszínterén kezdte meg katonai szolgálatát. 1918. július 25. és október 15. között a császári és királyi 61. gyalogezred szakasz-, majd századparancsnokaként a francia hadszíntéren harcolt. 1918. november 15-től eredeti alakulata pótzászlóaljának segédtisztje, 1919. május 1. és július 15. között a 43. vörös gyalogezred századparancsnoka volt. Október 19-ig Nagyszebenben román internálás alatt állt, majd Kiskunfélegyházán, a vármegyei katonai parancsnokság gabonagyűjtő tisztjeként tevékenykedett. 

1920-ban a kecskeméti 9/I., 1925 és 1934 között a kecskeméti 9/II. zászlóalj századparancsnoka volt. Ezt követően Pécsre, majd Villányba vezényelték. 1940. május 1-jén a kecskeméti 7/I. zászlóalj pótkeretének parancsnokává, október 1-jén pedig őrnaggyá nevezték ki, majd 1942. október 29-től 1943. január 16-ig sebesüléséig a 7/III. zászlóalj parancsnokaként a Donnál frontszolgálatot teljesített, közben 1943. január elejétől a szabadságon lévő ezredparancsnok helyett vezette a 7. gyalogezredet. Felépülését követően a 7. gyalogezred különleges alkalmazású törzstisztjeként, majd 1943. szeptember 20. és 1944. július 17. között Szentegyházán. a Székely Kiképző Tábor parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a Bácskában, Hódságon a 39/I. zászlóalj parancsnoki teendőit látta el. Október 28-i sebesülését követően a Dunántúlon, a 7. pótkeretnél szolgált. 1945. január 15-én Csurgón a 216. erőd géppuskás zászlóalj parancsnokává nevezték ki, s alakulata élén február 27. és április 3. között részt vett a muraközi harcokban. Zászlóalja Szentgotthárdnál osztrák területre sodródott át, ahol mint beteg a klagenfurti kórházba került. 1946. május 8. és 1946. augusztus 2. között angol hadifogságban volt. 

TÁMOGATÓINK

május 19.

225 éve, 1791. május 19-én született Magyar Imre mezőgazdász, földbirtokos. Kalocsán tanult, majd a bécsi Pazmaneumban végzett rövid ideig teológiai tanulmányokat mint papnövendék. 1811-ben Keszthelyen a Georgikon hallgatója lett, 1813-ban szerzett mezőgazdász oklevelet. 1814-ben, tanulmányai befejezése után segédtanárrá nevezték ki az intézményben. Rövid időn belül gróf Festetics György csáktornyai uradalmában nevezte ki gazdatisztnek. 1819-ben előbb a nagymányai uradalom igazgatója, később a jankováci uradalom igazgatója lett. Miután 1847-ben az Orczy-család eladta az uradalmat, nyugdíjazták. 1847-től saját birtokán gazdálkodott. Kiemelkedő eredményeket ért el a juh- és szarvasmarha-tenyésztésben, szőlőművelésben és a borászatban. Országos ismertségre és elismertségre tett szert, Bács, Csongrád és Heves vármegye is táblabírónak választotta. 1854-től a Kiskunság és Pest vármegye alsó részének kataszteri kerületi igazgatójaként működött. Örökbefogadott fia volt a híres Afrika-kutató, Magyar László. Cikkei a Magyar Gazda és a Gazdasági Tudósítások című lapokban jelentek meg. Szabadkán hunyt el 1871. szeptember 22-én.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Keszthelyi Életrajzi Lexikon  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)  

„Kopog-e a fatalpú cipő?”, 75 évvel ezelőtt, 1941. május 19-én ezzel a címmel jelent meg egy fanyar hangvételű cikk a Kecskeméti Közlönyben. Az alcím derűs hangnemben tudatta: „Akit fatalp szoktatott le a »kacsahúsról«”. A lényeg azonban akkor bukkan elő a cikkből, amikor kiderül: „A divathölgyek nem törik magukat a cipöjegy után, hanem ízlésüknek és pénzárcájuknak megfelelő facipőt szereznek be, melynek kopogó ritmusa sokszor állítja meg a korzó oroszlánjait.”
(Forrás:  *Petőfi Népe, 1966)

május 31.

100 éve, 1916. május 31-én hunyt el Csősz Mihály Imre piarista tanár. A hírös városban született 1838 októberében. Elemi iskoláit és a gimnázium négy osztályát szülővárosában, a továbbiakat Pesten végezte. 1855-ben lépett a piarista rendbe, 1863-ban szentelték pappá. A kegyesrendiek gimnáziumaiban volt tanár, hitszónok, igazgató. Az iskolai szünidőket kihasználva beutazta Európát. Körútjáról élménybeszámoló írásai jelentek meg. Kettő olasz akadémia választotta meg tagjául. 1878-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Cikkeit, dolgozatait egyházi és világi lapok közölték.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1893)