főoldalra
   
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét
2018. október 19.
   


PARTNEREINK



Aqua&Luna Apartman Gyula

Synergic Kft.

Gladiolus Kft.


Termostar Kft.

  

  




  

VALLOMÁS: Retkes Anna testnevelő tanár85

Retkes Anna testnevelő tanár, az Óvó- és Tanítóképző Főiskola Testnevelési Tanszékének korábbi vezetője85 éves Retkes Anna testnevelő tanár, az Óvó- és Tanítóképző Főiskola Testnevelési Tanszékének korábbi vezetője. Orgoványon született 1931. augusztus 6-án. A négy elemit szülőhelyén járta ki, a nyolc gimnáziumi osztályt Nagykanizsán és Kecskeméten végezte, 1950-ben az Állami Szenczi Molnár Albert Leánygimnáziumban érettségizett. Ezt követően tanulmányait Budapesten, a Testnevelési Főiskolán folytatta. Diplomája átvétele után Kecskeméten telepedett le. 57 évig tanított teljes óraszámban: 1954-től a SZÖVOSZ  (napjainkban ÁFEOSZ) által alapított középiskolában, 1960-tól az Óvó- és Tanítóképző Főiskolán tanított, évekig a testnevelési tanszék vezetője volt. 1991-ben, első nyugdíjazását követően, az akkor induló ÁFEOSZ tanára lett, ahol további húsz évig oktatta még a diákokat. 2011-ben ment végleg nyugdíjba, de különböző korosztályoknak azóta is rendszeresen tart foglalkozásokat. Közel hat évtizedes szakmai pályafutása során a tanítás mellett edzőként is szép sikereket ért el. Emellett jegyzeteket, oktató filmeket, pályamunkákat lektorált, előadásokat, továbbképzéseket tartott Magyarországon és külföldön is, valamint államvizsga elnöki feladatokat is ellátott. Tanított külföldi hallgatókat a Kodály Intézetben, dolgozott a Katona József Színházban, a Bagoly Egészségházban és a művelődési központban is. Elkötelezett, magas színvonalú pedagógusi tevékenységéért számos elismerést kapott: Kiváló sportmunkáért, A Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Munkáért kitüntető jelvénye, a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Főiskoláért kitüntetése, Pedagógus Szolgálati Emlékérem … stb. Példamutató oktatói munkája elismeréseként 2015-ben a Kecskemét Városért Oktatási Díjat is átvehette.

„Értelmiségi családból származom. Édesanyám Nagykanizsán született polgári családban, míg édesapám felvidéki gazdálkodók gyermekeként látta meg a napvilágot. Apám Félegyházán tanítóképzőt végzett, és diplomája átvétele után Orgoványon kapott tanári állást. Néhány évvel később egyik barátjával járt a Zala megyei városban, ott ismerkedett meg édesanyámmal, akit házasságkötésük után a Kecskemét melletti községbe csábított.

Szüleim
Szüleim

Városi lányként anyám egy ideig nehezen szokta meg az ottani életet, de azután ő is jól beilleszkedett a település életébe, például főzőtanfolyamot szervezett az asszonyoknak. Hozzá hasonlóan apámat is nagyon szerették, becsülték az orgoványiak, igaz, ő is sokat tett mindezért. Az iskolában ő lett az igazgató, a templomban a kántor, írni-olvasni tanította az idősebbeket, könyvtára állandóan közkézen forgott. Sajnos, nagyon fiatalon halt meg! Büszke vagyok arra – számomra az egyik legnagyobb kitüntetés –, hogy évtizedekkel később, egy nagymama, amikor hozta hozzám az unokáját, így bátorította: »Nagyszerű kezekbe kerülsz, már az édesapja is jó ember volt.« Édesanyám hosszabb ideig élt köztünk, de már annak is 32 éve, hogy ő is itt hagyott bennünket.

KislánykéntKislányként

Eleven, mondhatni égetnivalóan rossz falusi gyerek voltam. Két fillérért akár az eperfára is fölmásztam vagy éppen beugrottam a pocsolyába. Előfordult, hogy koszos ruháimat látva nem mertem hazamenni, s csak miután a gyógyszerészék kimosdattak, lett bátorságom anyám szeme elé kerülni. A négy elemit szülőhelyemen végeztem, majd anyai nagyszüleimnél lakva Nagykanizsán, a Notre Dame Leánygimnázium tanulója lettem. A sport iránti indíttatásomat az ott töltött éveknek köszönhetem. Testnevelő tanárom, Mohos Éva óriási hatással volt rám, ma is hallom a fülemben, ahogy biztat: »Kislányom, belőled majd jó testnevelő lesz!« Évekkel később, amikor a Testnevelési Főiskolán felvételiztem, összefutottam vele. Egymásra csodálkoztunk, együtt örültünk annak, hogy egykori jóslata megvalósulni látszódott.

A világháború miatt csak két gimnáziumi osztályt végeztem Nagykanizsán. Haza kellett jönnöm, és tanulmányaimat Kecskeméten, az Angolkisasszonyoknál folytattam. A Czollner téri iskolát azonban hamarosan államosították, így végül 1950-ben az Újkollégiumban működő Állami Szenczi Molnár Albert Leánygimnáziumban érettségiztem le. Ekkor már egyértelműen testnevelő tanárnak készültem, és nagy örömömre a TF-re egyből fölvettek.

Csodálatos egyetemi évek következtek, életem egyik legszebb időszaka volt. Fantasztikus tanárok vettek körül: Kerezsi Endre, Bácsalmási Péter, Krizsanecz Károlyné, Keleti Ágnes, Csanádi Árpád, csak néhány név a pedagógus-óriások közül. Szigorúak voltak, sokat követeltek tőlünk, azt mondták: ha maguk vették a bátorságot, hogy gyermekek elé akarnak állni, akkor mindent tudniuk kell! Ugyanakkor végtelenül emberségesek is voltak, említhetném például azt az esetet, amikor Kelemen Imrével, a kiváló teniszezővel egy krémesbe fogadtunk egy meccs előtt, és engedte, hogy nyerjek.

Egyetemista koromban
Egyetemista koromban

Abban az időben még nem egy sportágra szakosodtunk, a Testnevelési Főiskolán mindenbe bele kellett kóstolnunk. Persze nem a tenisz lett végül a választott sportom, és kézilabdázó, rúdugró vagy középtávfutó sem lettem, pedig ezeket a sportágakat igen kedveltem. Alacsony termetem miatt a TF-en a tornát javasolták nekem, így váltam azután tornásszá. Korábban is volt már kapcsolatom ezzel a sportággal: tízévesen, első versenyemen az egyszerű kis gyakorlatom után a szépen kitartott megállás helyett nagy izgalmamban elszaladtam, nevettek is rajtam rendesen.

Évfolyamtársaimmal is jól kijöttem. Egyformán szegények voltunk – én akkor vesztettem el az édesapámat, így a tanulás mellett dolgoznom is kellett:
Ballagásom napján a TF bejáratánáljegyzőkönyvet vezettem, az úttörőstadionban edzéseket tartottam…stb. –, a nincstelenség is segített abban, hogy az egyetemi évek alatt igazi közösséggé kovácsolódtunk. Mindig osztottunk-szoroztunk, hogy az egyes tantárgyakból milyen jegyet kell szerezni ahhoz, hogy ösztöndíjat kaphassunk. Hajnalban keltünk, sokszor éjjel 11-ig edzettünk. A fiúk vigyáztak ránk, lányokra, lekáderozták azokat, akik udvarolni próbáltak nekünk. Amikor diplomáinkat átvettük, azzal váltunk el egymástól, hogy »ha fatornyos falumban jársz, fedél lesz a fejed fölött, lesz hol aludnod és egy szelet kenyér is biztosan jut neked«. A későbbi évtizedekben szakmai munkájukban szinte valamennyien sokra vitték: Zalka András a TF rektora, Sári Géza egyetemi tanár, a magyar futsalválogatott szövetségi kapitánya, Arday Andor az OTSH főtanácsosa, Som Ferenc válogatott kézilabdázó, a SOTE tanszékvezetője lett, és még folytathatnám a sort. Napjainkban is tartjuk a »rokonságot«, minden évben összejövünk, sajnos, legutóbb már csak 12-en találkoztunk.

Ballagásom napján a TF bejáratánál

Az egyetem elvégzése után, 1954-ben Kecskeméten kaptam állást. Az ezt követő 57 évben – 80 éves koromig – végig teljes óraszámban a hírös városban tanítottam. Előbb az úgynevezett SZÖVOSZ-középiskola (napjainkban ÁFEOSZ Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium) tanára lettem, majd 1960-tól több mint három évtizeden át az Óvó- és Tanítóképző Főiskolán tanítottam, évekig a testnevelési tanszék munkáját is irányítottam. 1991-ben, első nyugdíjazásomat követően hívtak az ÁFEOSZ-ba, hogy pedagógusi munkámat ott folytassam. Az invitálásra igent mondtam, és az akkor újraindított intézményben további húsz évig oktattam még a diákokat. 2011-ben onnan mentem másodszor, végleg nyugdíjba.

Osztályfőnökként egyik ballagásomon
Osztályfőnökként egyik ballagáson

Fő munkahelyeimen túl máshol is vállaltam munkát, óraadóként tanítottam a Zrínyiben, a Bányaiban, voltak vendéglátós és ipari iskolás tanítványaim is, de tartottam foglalkozásokat dadusoknak, óvónőknek, a szegedi tanárképző testnevelő tanárainak, a Kodály Intézet külföldről érkezett hallgatóinak, a Katona József Színház művészeinek és a Bagoly Egészségház túlsúlyos betegeinek is.

Mindig vallottam: az a jó testnevelő, aki egyrészt sikerélményhez tudja juttatni a diákját, másrészt – hogyha észreveszi a gyerek lógó orrát – mindig talál legalább három percet arra, hogy elbeszélgessen vele. Sajnos, a mai pedagógusok már nemigen hallgatják meg tanítványaikat, nagy a rohanás, erre már nem jut idő. Az ÁFEOSZ-ba még gyakran be-bejárok, szinte várnak rám az ott tanulók. Vagánynak mutatják magukat, de magányosak és sok-sok gonddal küszködnek. Ha meglátnak, kiöntik a szívüket, s egy kissé már ettől megkönnyebbülnek.

2011-ben mentem végleg nyugdíjba
2011-ben mentem végleg nyugdíjba

De az egész oktatási rendszer is hasonló problémákkal küzd. A mindennapos testnevelés bevezetése jó kezdeményezés, nincsenek meg hozzá azonban se a személyi, se a tárgyi feltételek. Az összevont órákon a fiúk és a lányok terhelését nehéz megoldani, hiszen nem lehet azonos feladatokat végeztetni velük. Ugyanakkor tudjuk, hogy ha egy mozgást rosszul tanul meg a gyerek, hatvanszor kell jól megcsinálni ahhoz, hogy a hibás mozdulat ne idegződjön be. A teremhiányról meg ne is beszéljünk…

Baráti körben
Baráti körben

A tanítás mellett edzősködtem, több kecskeméti vállalat tornacsapatának munkáját is vezettem, ezekkel az üzemi együttesekkel az országos szpartakiádokon háromszor is győzni tudtunk. De nem csak tornászaim voltak, például a Barneválnál röplabdacsapatot is edzettem. A művelődési központban én tartottam meg az első aerobikórákat – mindez több évtizeddel ezelőtt történt –, azután 2000-ig folyamatosan voltak ott csoportjaim. A tanítást egyébként mindmáig nem tettem le véglegesen, a napokban is kerestek telefonon – egy asszonyokból álló baráti kör nagyon ragaszkodik hozzám –, hogy ősztől ugye folytatjuk a munkát. Az idő múlik már felettem, de még nem tudtam nemet mondani nekik.

 2015-ben a Kecskemét Városért Oktatási Díjat is átvehettem
2015-ben a Kecskemét Városért Oktatási Díjat is átvehettem

Közel hat évtizedes szakmai pályafutásom során munkámért számos elismerést, kitüntetést kaptam. A legnagyobb ajándéknak azonban azt tartom, ha egy egykori tanítványom, amikor valahol meglát, odajön hozzám és megkérdezi: »Anci néni, miben tudnék segíteni?« Nagy öröm számomra az is, hogy a szintén pedagógus pályát választó unokahúgomat a közelemben tudhatom. Anikó sokat segít nekem, néha egy keveset én is viszonozni tudok neki. Biztos vagyok abban, hogy a felém áradó szeretetéből bőven jut a Kodály iskolás tanítványainak is.

Édesanyámmal és unokahúgommal
Édesanyámmal és unokahúgommal

Mindenki hisz valamiben, valakiben. S bár nem vagyok egy buzgó templomba járó, mégis naponta azzal kelek, hogy »Uram, köszönöm, hogy felébredtem!«, és esténként úgy fekszem le, hogy elmondom: »Uram, köszönöm, hogy talán nem haszontalanul töltöttem el ezt a napot!«”

 

Aktuális lapszámunk tartalma:

A magyarságot szolgálta Németországban is

Negyedszázada a magángyógyszerészekért

A tragikusan elhunyt nagy reménység

IN MEMORIAM dr. Adorján Mihály

LAPOZGATÓ

VALLOMÁSOK: dr. Mikulás József nyug. növényvédelmi osztályvezető, címzetes főiskolai tanár

VALLOMÁSOK: dr. Remes Péter orvos ezredes, űrkutató, a ROVKI korábbi igazgatója

A kecskemétiek negyedszázados kedvelt helye


Aktuális számunk


2016. november 30.


Letöltés egyben (PDF)


Archívum

2007. december
2008. január
2008. február
2008. március
2008. április
2008. május
2008. június-augusztus
2008. szeptember
2008. október
2008. november-december
2009. január
2009. február
2009. március
2009. április
2009. május
2009. június-augusztus
2009. szeptember-október
2009. november-december
2010. január-február
2010. március-április
2010. május-június
2010. július-augusztus
2010. szeptember-december
2011. december
2012. június
2012. július-augusztus
2012. szeptember-október
2012. november-december
2014. január 9.
2014. január 16.
2014. január 23.
2014. január 31.
2014. február 14.
2014. február 28.
2014. március 15.
2014. március 31.
2014. április 15.
2014. április 30.
2014. május 15.
2014. május 31.
2014. június 15.
2014. június 30.
2014. július 31.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 31.
2014. szeptember 15.
2014. szeptember 30.
2014. október 15.
2014. október 31.
2014. november 30.
2014. december 15.
2014. december 31.
2015. január 15.
2015. január 31.
2015. február 14.
2015. február 28.
2015. március 15.
2015. március 31.
2015. április 15.
2015. április 30.
2015. május 15.
2015. május 31.
2015. június 15.
2015. június 30.
2015. július 31.
2015. augusztus 31.
2015. szeptember 15.
2015. szeptember 30.
2015. október 15.
2015. október 31.
2015. november 30.
2015. december 31.
2016. január 15.
2016. január 31.
2016. február 29.
2016. március 31.
2016. április 30.
2016. május 31.
2016. június 30.
2016. július 31.
2016. augusztus 31.
2016. szeptember 30.
2016. október 31.
2016. november 15.
2016. november 30.
2016. december 31.
2017. január 15.
2017. január 31.
2017. február 28.
2017. március 31.
2017. április 30.
2017. május 31.
2017. június 30.
2017. július 31.
2017. augusztus 31.
2017. szeptember 30.
2017. október 31.
2017. november 30.
2017. december 31.
2018. január 31.
2018. február 28.
2018. március 31.
2018. április 30.


Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:
regisztrálás


  HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.  •  Tel.: 20/886-1979  •  E-mail: info@hirosnaptar.hu