VALLOMÁSOK: Pintér Gábor főpályamester, feltaláló75

75 éves Pintér Gábor vasúti főpályamester, feltaláló. 1939. június 3-án Kiskunfélegyházán született. Általános iskoláit Kecskeméten végezte. Gimnáziumi tanulmányait is a hírös városban, a piaristáknál kezdte meg. 1954-ben azonban a Rákosi-rendszer kiszolgálói édesapját megzsarolták – ha gyermeke marad a kegyesrendieknél, úgy elveszti állását –, ezért az első év után ott kellett hagynia az iskolapadot. A vasútnál kapott munkát, és negyven év után onnan ment nyugdíjba. Segédmunkásként kezdett, azután brigádvezető, majd kiskunfélegyházi pályamester lett. 1980-tól 1994-ig Kecskeméten dolgozott, a Cegléd–Kiskunfélegyháza fővonal főpályamestere volt. Mindig gyakorlatiasan gondolkodott, a munkafeltételeket, a technológiai folyamatokat igyekezett célszerűsíteni. A MÁV-nál eltöltött négy évtized alatt 50 újítását elfogadták. A vasbetonalj javítását a vasúttársaság ma is az ő elképzelése szerint végzi.

Otthonában kutyájával

„Őseim, nagyszüleim még alföldi földmívesek voltak, apám azonban anyag-osztályvezetőként már a vasútnál szolgált. Később bátyám és én is MÁV-alkalmazottak lettünk, otthon gyakran a vasút adta beszélgetéseink, vitáink témáját.

1946-ban apámat Kiskunfélegyházáról Kecskemétre helyezték. Szolgálati lakást kapott, és a család vele együtt ide költözött. Az általános iskolát az úgynevezett sárga iskolában kezdtem meg. Az első év után a fiúkat áttették a piaristákhoz, majd az államosítás után Jókai utcai Általános Iskolának keresztelték át az épületet.

A nyolc elemi után szüleim a piarista gimnáziumba írattak be. Egy év múlva, 1954-ben azonban apámat a vasútnál válaszút elé állították: vagy kivesz az egyházi iskolából vagy felmondanak neki. Nehéz évek voltak, megélhetésünk biztosítása érdekében apám inkább kivett a gimnáziumból.

A MÁV-nál kaptam én is munkát, néhány évig segédmunkásként dolgoztam. Később Budapesten elvégeztem a Pályafenntartási és Vasútépítési Technikumot, illetve a MÁV tisztképző tanfolyamát is. Így előbb egy 10-12 fős brigád vezetője, majd egyéves gyakornokoskodás után 1970-ben Kiskunfélegyházán pályamester lettem. Tíz évig láttam el ezt a feladatot, közben egy több milliárd forintos beruházás, az ottani állomás-átépítés részese voltam.

1980-ban Kecskemétre hívtak, a vasút egyik legnagyobb felelősséget igénylő munkájával bíztak meg. Főpályamesterként a Cegléd–Kiskunfélegyháza fővonal vasútforgalmának biztonságáért feleltem. A 62 kilométeres szakasz folyamatos ellenőrzése, a hibák azonnali javítása volt a feladatom. A teljes felelősséget egyedül én viseltem, ha bármikor csörrent a telefonom, azonnal indulnom kellett.

Negyven évig dolgoztam a vasútnál, ezalatt számos újítással próbáltam munkánkat egyszerűsíteni, megkönnyíteni. Ezek közül ötvenet hivatalosan is elfogadtak. A vasbetonalj javítását ma is az általam kidolgozott technológiával végzik. Mindezekért számos szakmai elismerést, kiváló újító és kiváló feltaláló kitüntetéseket kaptam.

A rakodást végző vasúti traktor 

1994-ben nyugdíjba mentem. Néhány évig feleségem kárpótlás során visszakapott földjén gazdálkodással próbálkoztunk. Aszályos évek voltak, hamar felhagytunk a földműveléssel. A vejemmel közösen alapított családi vállalkozásunk annál sikeresebb lett. A DEXTRON Kft. a vasúti pályafenntartáshoz szükséges anyagok és kéziszerszámok, illetve a pályaépítési és karbantartási kisgépek gyártásával foglalkozik. Kísérletező-újító hajlamomnak itt is hasznát vettük. Az általunk készített vasúti traktorral – amely a Nemzeti Közlekedési Hatóság Kiemelt Ügyek Igazgatósága Vasúti Főosztálya engedélyével működik – vasúti rakodást végzünk az egykori házgyár területén.

A vasút az életem, a hobbim, álmaim is ehhez a szakmához fűződnek. Most például azt tervezem, hogy vejemmel közösen egy kis traktort építünk, ami a jelenleg nem működő Kecskeméti Kisvasút nyomvonalán járna. A speciális jármű egyrészt a vasúti pálya gaztalanítását környezetbarát vegyszerezéssel oldaná meg, másrészt a Kecskemét-Kiskunmajsa közötti több mint száz kilométer hosszú vasúti szakasz hibáit is föl tudná mérni. Elképzelésemet az illetékes vezetőknek már elküldtem, remélem, kedvezően fogadják!”

(Lejegyezte: Varga Géza)

TÁMOGATÓINK