főoldalra
   
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét
2024. március 28.
   


PARTNEREINK



KTV

Synergic Kft.


Termostar Kft.

  



 

VALLOMÁSOK: Pejtsikné Párdányi Judit nyug. zenetanár, karnagy75

Pejtsikné Párdányi Judit75 éves Pejtsikné Párdányi Judit nyugdíjas zenetanár, karnagy. Budapesten született 1939. november 3-án. Tanulmányait a fővárosban folytatta: 1946-tól a III. kerületi Általános Iskolában, 1954-től a Bartók Béla Konzervatórium zeneelmélet-szolfézs szakán, 1958-tól a Zeneakadémia középiskolai énektanár-karvezetés szakán tanult. Diplomája megszerzése után két évig Sopronban az Állami Zeneiskola és Zenetagozatos Gimnázium tanára, kórusvezetője volt. 1965 óta Kecskeméten él. 2000-ig a Kodály Iskola vezető tanára volt, közben kilenc évig a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben tanított. Évtizedeken át a tehetséges gyermekek fölkarolására törekedett (a nem zenetagozatos tanítványai közül is kb. 25-en zenészek lettek), pályájukat később is figyelemmel kísérte, sokan közülük ma is ragaszkodnak hozzá. Kórusaival közel húsz éven keresztül minden évben rádiófelvételt készített, sikeres koncerteket adtak Magyarországon és külföldön (Erdély, Anglia, Németország) egyaránt, így például elnyerték a Kaposvárott rendezett Középiskolai Kórusverseny első díját. Előadásokat és kórusbemutatókat tartott Német- és Olaszországban, bemutatóórákat a Kodály Intézet hallgatói számára. A Kodály Intézet nyári kurzusainak tanára, a városi és megyei Éneklő Ifjúság minősítő versenyek zsűritagja volt. Nyugdíjazása után, 2001-ben volt növendékei kórust alapítottak, melynek vezetésére őt kérték föl. Ezt követően tíz évig irányította a Nemesszeghy Márta Vegyeskart. Kollégájával, Jámbor Zsolttal közösen 2008 óta éves rendszerességgel továbbképzés-sorozatot szervez énektanárok számára. A Magyar Kodály Társaság tagja. Szakmai munkáját több ízben is különböző kitüntetésekkel ismerték el: Kiváló Pedagógus (több alkalommal), Szocialista Kultúráért (1985); Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja (1989), Kodály Zoltán-díj (2004).

„Értelmiségi, zenész családból származom. Édesapám Kodály-tanítvány volt, zeneszerzést tanult Kecskemét hírös szülöttétől, és édesanyám is elvégezte a Zeneakadémiát. Négyen voltunk testvérek: bátyám mérnök lett, nővéreim közgazdasági területen helyezkedtek el. Egyik nővérem már elhunyt, másik két testvérem napjainkban is aktívan dolgozik.

Polgári körülmények között, egy budai lakásban nőttem föl. A zene, a komolyzene birodalmával hamar megismerkedtem: hol édesanyám, hol édesapám zongorázott otthon, és hangversenyekre is rendszeresen elvittek. A muzsika szeretete már ekkor belém ivódott, ráadásul a sok-sok zenehallgatás révén óriási műismeretre is szert tettem, ennek később komoly hasznát vettem.

Már másodikos koromtól fogva zongorázni tanultam. Nyolcadikban – édesanyám kérésére – ismerkedtem meg Kiszely Andor zongoraművésszel, és ez a találkozás pályaválasztásomat is eldöntötte. Ekkor határoztam úgy, hogy zenekonzervatóriumba jelentkezek. A méltatlanul elfelejtett, később az Egyesült Államokban elhunyt kiváló zongorista készített föl, és be is jutottam a konziba.

Pejtsikné Párdányi JuditA Bartók Béla Konzervatórium mint gimnázium és mint zenei szakközépiskola is kiváló intézmény volt. Szerettem oda járni. Osztályközösségünk is jó volt, egyik barátnőmmel, Zagyva Emmával mind a mai napig tartom a kapcsolatot. 1958-ban érettségiztünk, a következő években sokan közülünk szétszóródtak a világban, s persze halottaink száma is évről évre gyarapodik. Épp ezért megbecsült örömként éljük meg a rendszeres osztálytalálkozóinkat.

Az érettségi után a konziból egyenes út vezetett a Zeneakadémiára. Elsőre fölvettek, és az ötödik év után vörös diplomát vehettem át. Évfolyamtársaimmal – például a ma már szintén Kecskeméten munkálkodó Ittzés Mihály zenepedagógussal, valamint a zongoraművész és karmester fiairól is ismert Bogányi Tiborral – ott is jóban voltam. Barátnőmnek mondhattam Péczely Saroltát is, igaz, ő az akadémiai tanulmányait másodéves korában abbahagyta – később külföldön fejezte be –, mert fiatalon férjhez ment Kodályhoz.

A tanárok egy életre szólnak, ennek igazságát a Zeneakadémián én is átéltem. Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán és Szőnyi Erzsébet, csak pár név a tanáróriások közül, akik életem további alakulását döntően befolyásolták. Szeretettel és elképesztő tudással voltak megáldva. Egy-egy elejtett mondatukkal egész életre szóló üzenetet adtak. Az azóta eltelt évtizedek során saját zenei utamon az ő példájukat követve próbáltam menni.

Szerettem Budapest lüktető életét, de a közlekedésre fordított napi másfél-két órát sokallottam, úgy éreztem, ennyi időt nem szabadna elpazarolnom. Mindezt végiggondolva ötödéves koromban fogalmazódott meg bennem a gondolat: el kell hagynom a fővárost. Épp ebben az időben Maklári József tanár úr átadta nekem férfikarát. Az együttessel 1963 tavaszán Sopronban, egy országos kórusfesztiválon első díjat nyertünk. A rendezvény szervezői a következő tanévre állást ajánlottak föl nekem. Invitálásukra igent mondtam. Döntésemben közrejátszott az is, hogy nem csak tanítani hívtak, a soproni zenetagozatú gimnázium felállítása is az én feladatom lett. Érdekes, izgalmas két évet töltöttem ott. S hogy erőfeszítésem nem volt hiábavaló, talán jól bizonyítja az is, hogy bár munkám rövid ideig tartott, a növendékekből alakított egykori kórus tagjai három éve – 48 év után – fölkerestek, s immár nagyszülőkként ismét közös próbákat tartottunk, koncertet adtunk. A világ minden tájáról visszajöttek a kórustagok, csak az hiányzott, aki már elment közülünk... Azóta évente rendszeresen találkozunk, világi és templomi hangversenyeken szerepelünk. A zene csodája mindez!

Első férjemmel, Petri Attilával Sopronban ismerkedtem meg, végzős egyetemista volt épp akkor. Erdőmérnöki diplomája átvétele után Kecskeméten kínáltak neki állást, én pedig a Kodály Iskolában folytathattam a tanítást
– ígyMásodik férjével, Pejtsik Pállal jöttünk a hírös városba. A következő években négy gyermekünk született: két fiú és két leány. Sajnos, férjem nagyon fiatalon, mindössze 41 évesen súlyos betegségben elhunyt, egyedül maradtam a négy gyerekkel.

Második férjével, Pejtsik Pállal


Egy baráti művészházaspárnál találkoztam először Pejtsik Pállal. Feleségét ő is korán elvesztette. Hamar kiderült, hogy minden tekintetben összeillünk. Csodálatos ember volt, a gyerekek fölnevelésében óriási segítséget jelentett. 28 évig boldog házasságban éltünk, tavaly februárban azonban őt is elvesztettem.

Mérhetetlenül szeretek tanítani. Életem abban teljesedett ki, hogy harmincöt évig  Kecskeméten taníthattam. A Kodály Iskolában csodálatos volt a vezetés, a tanári kar. Az iskolaalapító Nemesszeghyné Szentkirályi Márta gondolati perspektívája a tanároktól a szülőkig mindenkit áthatott. Zenepedagógiai világítótoronyként működött az iskola! A diákok is ügyesek, tehetségesek voltak, többek között Gerhát László, Szebellédi Valéria és Dömötör Zsuzsa is a tanítványom volt. Közben megszülettek gyermekeim, és amikor 1973-ban a tanítóképzőbe hívtak oktatni, a felkérést elfogadtam. Ott ugyanis nem voltam annyira megkötve az óraszámokat tekintve, és a kötetlenebb munkaidő megkönnyítette a gyerekek nevelését. Kilenc évvel később, a zenei szakközépiskola megalakulásakor visszahívtak a Kodály Iskolába. Szakmailag olyan magas szintű iskolában taníthattam, amire ma is büszkén emlékezhetek.

2001-ben – ekkor már nyugdíjas voltam – korábbi növendékeim megkerestek azzal, hogy szeretnének továbbra is a kezem alatt énekelni. Így alakítottuk meg a Nemesszeghy Márta Vegyeskart, és a következő években nagyon sok örömben volt részünk. Számos koncertet adtunk, jártunk Erdélyben, Olaszországban, Felvidéken, Németországban és Franciaországban is. Tíz évig irányítottam a kórus munkáját, három évvel ezelőtt egy betegség miatt átadtam a feladatot. Egy évig Dömötör Zsuzsa, azóta dr. Smuta Attila áll az együttes élén.

A Nemesszeghy Márta Vegyeskar élén              Hetvenedik születésnapomom egykori tanítványaim, énekeseim is köszöntöttek
A Nemesszeghy Márta Vegyeskar élén
                              Hetvenedik születésnapomon egykori
tanítványaim, énekeseim is köszöntöttek

Ma már keveset tervezek előre. Két fő foglalatossággal telnek napjaim: rengeteget, napi három-négy órát olvasok – nemcsak zenei témájú, hanem filozófikus műveket is –, illetve két-három órát zongorázom. Elég sokat utazom is. Szegedre gyermekeimhez és nyolc unokámhoz megyek, és jó vissza-visszajárni az ősi családi fészekbe, Budapestre is. S bár van veszteséglistám, mégis elmondhatom: boldog ember vagyok!”

Aktuális lapszámunk tartalma:

A kecskeméti piarista ház alapítója

Kecskemét kínai misszionáriusa

50 éve hunyt el a kecskeméti paradicsomnemesítés megteremtője

Írásaival is gyászolta a szabadságharcot

Kecskeméten nagyon jó sorom volt


Aktuális számunk


2024. március


Letöltés egyben (PDF)


Archívum

2007. december
2008. január
2008. február
2008. március
2008. április
2008. május
2008. június-augusztus
2008. szeptember
2008. október
2008. november-december
2009. január
2009. február
2009. március
2009. április
2009. május
2009. június-augusztus
2009. szeptember-október
2009. november-december
2010. január-február
2010. március-április
2010. május-június
2010. július-augusztus
2010. szeptember-december
2011. december
2012. június
2012. július-augusztus
2012. szeptember-október
2012. november-december
2014. január 9.
2014. január 16.
2014. január 23.
2014. január 31.
2014. február 14.
2014. február 28.
2014. március 15.
2014. március 31.
2014. április 15.
2014. április 30.
2014. május 15.
2014. május 31.
2014. június 15.
2014. június 30.
2014. július 31.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 31.
2014. szeptember 15.
2014. szeptember 30.
2014. október 15.
2014. október 31.
2014. november 30.
2014. december 15.
2014. december 31.
2015. január 15.
2015. január 31.
2015. február 14.
2015. február 28.
2015. március 15.
2015. március 31.
2015. április 15.
2015. április 30.
2015. május 15.
2015. május 31.
2015. június 15.
2015. június 30.
2015. július 31.
2015. augusztus 31.
2015. szeptember 15.
2015. szeptember 30.
2015. október 15.
2015. október 31.
2015. november 30.
2015. december 31.
2016. január 15.
2016. január 31.
2016. február 29.
2016. március 31.
2016. április 30.
2016. május 31.
2016. június 30.
2016. július 31.
2016. augusztus 31.
2016. szeptember 30.
2016. október 31.
2016. november 15.
2016. november 30.
2016. december 31.
2017. január 15.
2017. január 31.
2017. február 28.
2017. március 31.
2017. április 30.
2017. május 31.
2017. június 30.
2017. július 31.
2017. augusztus 31.
2017. szeptember 30.
2017. október 31.
2017. november 30.
2017. december 31.
2018. január 31.
2018. február 28.
2018. március 31.
2018. április 30.
2023. január 31.
2023. február 28.
2023. március 31.
2023. április 30.
2023. május 31.
2023. június 30.
2023. július-augusztus
2023. szeptember
2023. október
2023. november
2023. december
2024. január
2024. február
2024. március


Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:
regisztrálás


  HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.  •  Tel.: 20/886-1979  •  E-mail: info@hirosnaptar.hu