főoldalra
   
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét
2018. június 20.
   


PARTNEREINK



Aqua&Luna Apartman Gyula

Synergic Kft.

Gladiolus Kft.


Termostar Kft.

  

  




  

VALLOMÁSOK: Dánfy László Andor okl. vegyészmérnök, nyugdíjas ügyvezető igazgató70

Dánfy László Andor 70 éves Dánfy László Andor okleveles vegyészmérnök, a MTESZ megyei szervezetének korábbi ügyvezető igazgatója. Németországban, Pockingban született 1945. szeptember 5-én. Általános iskoláit Kecskeméten végezte, majd a fővárosban, a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban tanult tovább. Tanulmányait 1964-ben Veszprémben, a Vegyipari Egyetem petrolkémiai szakán folytatta, ahol 1969-ben vegyészmérnök oklevelet szerzett. 1969-től az Észak–Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat laboratóriumának vezetője, 1970-től a Bács-Kiskun Megyei KÖJÁL kémiai laboratóriumának vezetője volt. 1970-től 1992-ig a Kőbányai Könnyűfémmű Kecskeméti Gyáregységében dolgozott előbb üzemmérnökként, azután termelési vezetőként, majd gyárvezetőként. Szakterülete az alumínium pigmentgyártás volt, a nedves őrlési lakkbenzin tisztítás mikroszűrős változatának egyik kifejlesztője (szolgálati találmány). 1992-ben az Univer Szövetkezet kecskeméti telephelyének vezetője, majd 2008-ig a MTESZ Bács-Kiskun Megyei Szervezetének ügyvezető igazgatója, ügyvezető alelnöke, a Tudomány és Technika Háza üzemeltetője volt. A Magyar Tudomány Napja egyik gondolati atyja, szakmai rendezvények szervezője. Kohászati-bányászati témájú írásai jelentek meg szakmai folyóiratokban. 1993 és 2000 között a KTV gazdasági műsorának szakértője volt. A Bács-Kiskun Megyei Mérnöki Kamara alapító tagja, elnökségi tagja, 2009 és 2012 között alelnöke, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Bányászati, Kohászati és Földtani Szakosztályának alapítója, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagja, a Fémkohászati Szakosztály Kecskeméti Helyi Szervezetének elnöke, a Magyar Kémikusok Egyesülete tagja. 2008-től többször a Városi Civil Kerekasztal soros elnöke volt. Korábban aktívan sportolt – úszott és vízilabdázott –, évtizedekig nemzetközi úszó versenybíró volt. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület zászlóterveit ő készítette. Szakmai és egyesületi munkájáért számos elismerést kapott: Centenáriumi-emlékérem (OMBKE, 1992); Szent Borbála-érem (1996); Mikovinyi Sámuel-emlékérem (OMBKE, 2013)

„Apai ágon erdélyi származásúak vagyunk. Felmenőim között olyan neves személyiségek akadnak, mint például Maksay Albert erdélyi magyar költő, író, műfordító, református teológiai professzor, illetve Tompa Mihály költő. Nagyapám Désen, a MÁV-iskolában volt tanár, nagyanyám ugyanott tanítónő. 1912-ben áthelyezték őket Zólyomba, édesapám ott született. Az I. világháború után kitelepítették őket, és előbb Nagykőrösön, majd Szegeden éltek.

Apai nagyapám, Dánfy Benő          Anyai nagyapám, Virágh László
Apai nagyapám, Dánfy Benő Andor                                 Anyai nagyapám, Virágh László       

Az anyai ág szabadkai gyökerekkel rendelkezik. Nagyanyám az ottani állomásfőnök lánya volt. A trianoni békeszerződés után, 1920-ban nekik is új otthont kellett keresniük, ekkor költöztek Kecskemétre. Nagyanyám később férjhez ment, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank főpénztárosával, a hírös városban kajszitermelőként is közismert Virágh Lászlóval kötötte össze életét.

Édesapám előbb Szegeden tanult, majd elvégezte a Ludovikát. Tüzértisztként Kecskeméten szolgált, ekkor ismerkedett meg édesanyámmal, aki vöröskeresztes nővérként betegeket ápolt a piarista gimnáziumban kialakított hadikórházban. 1943-ban házasodtak össze, de a háború rövid időre szétválasztotta őket. Apám a vereckei harcokban megsebesült, munkácsi, majd pesti gyógykezelésén édesanyám már vele volt. Miután felépült, édesapám továbbszolgált. A visszavonulás során részt vett a dunántúli harcokban, azután Németországban édesanyámmal együtt amerikai fogságba estek, így születtem én a bajorországi Pockingban, a magyar visszatelepülők legnagyobb gyűjtőtáborában.

Szüleimmel, nagyanyámmal, nagybátyámmal és öcsémmel 1949-ben
Szüleimmel, nagyanyámmal, nagybátyámmal és öcsémmel 1949-ben

Néhány hetes voltam csupán, amikor szüleimmel hazajöttünk. Apám – életét mentve – kilépett a katonaságtól, és a szegedi egyetemen átképezte magát, s bár sokáig földrajz-történelem szakos tanárnak tanult, végül orosztanári diplomát szerzett. Előbb Ballószögben, azután több kecskeméti oktatási intézményben tanított; a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Kara idegennyelvi lektorátusának vezetőjeként ment nyugdíjba. Anyám néhány évig velem és az 1947-ben született öcsémmel otthon volt, később munkát vállalt. Mezőgazdasági magtermeltető vállalatoknál dolgozott, majd miután elvégezte a tanítóképzőt, ő is a tanítás mellett kötött ki. 1996 novemberében hunyt el, apám szűk egy évvel később követte őt. Öcsém faipari technikus lett, ma már nyugdíjas, családjával együtt hozzám hasonlóan ő is Kecskeméten él.

GyermekkéntGyermekként

1945 novemberében szüleim nagyapám Széchenyi téri házában kezdtek új életet. Szerény körülmények között, több betelepített családdal együtt laktunk ott. Az első négy elemit  a Jókai utcai általánosban jártam ki, utána a Czollner téri iskolában tanultam. Orosz tagozatos, azaz kiemelt osztályba kerültem, de jól ment a tanulás, több orosz versenyt is megnyertem. Frigyessy tanár úr itt szerettette meg velem a kémiát. Szüleim megvették Sztrókay Kálmán A Kis Kémikus című könyvét, és a sok-sok gyakorlati útmutatást tartalmazó kiadvány is befolyásolta pályaválasztásomat. Persze gimnáziumban tanultam volna tovább, hiszen kitűnő tanuló voltam, de E (egyéb) kategóriásként erre nem is gondolhattam. Így lettem az akkori negyedik legjobb budapesti középiskola, a Petrik Lajos Vegyipari Technikum diákja, ahol azután 1963-ban jeles eredménnyel vegyésztechnikusi oklevelet szereztem.

A ballagási ünnepségenA ballagási ünnepségen

Érettségi után, előfelvételisként felvettek a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. Egy évig Kiskunfélegyházán, az Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat minőségellenőrző részlegének helyettes vezetőjeként dolgoztam. Munkámmal az akkori igazgató annyira elégedett volt, hogy osztályvezetői állást és több mint kétszeres fizetést is fölajánlott. Nekem azonban nem volt maradásom, mérnök akartam lenni.

Az egyetemi évek gyorsan teltek, 1969-ben, szakosodás után, petrolkémiai ágazaton végeztem. A Bács-Kiskun Megyei Tanács ösztöndíjasaként arra számítottam, hogy a diplomám átvétele után az akkor megalapítani tervezett Kecskeméti Gázbontó Üzemben kapok majd munkát, szakdolgozatomat is ebben a témakörben – hogyan lehet benzinből városi gázt előállítani – írtam. A szanki gázmező fölfedezése azonban átírta a terveket, a gázbontó üzemet nem hozták létre. Így amikor vegyészmérnöki oklevelemet kézhez kaptam – a családban én lettem az első mérnök –, az Észak–Bács-Kiskun Megyei Vízmű laboratóriumának vezetésével bíztak meg. Az ottani munka azonban mérnöki tudást nem igényelt, ezért egy év múlva átmentem a KÖJÁL kémiai laboratóriumába, majd párhónappal később egy újságcikkből értesülve az akkor épülő Kőbányai Könnyűfémmű Kecskeméti Gyáregységébe jelentkeztem. Üzemmérnökként azután részt vettem a gyár telepítésében, fölszerelésében. Később termelési vezetővé neveztek ki, míg 1986-tól a gyárvezetői feladatokat is én láttam el. Munkám során két célt tűztem ki magam elé: egyrészt egy olyan világszínvonalú gyártást akartam kialakítani, ami a magyar ember nevét hirdeti mindenhol a nagy világban, másrészt szerettem volna mindezt hosszú ideig fönntartani. Az 1990-es évek első felének gazdasági történései ez utóbbi tervemet meghiúsították.

A Kőbányai Könnyűfémmű Kecskeméti Gyáregységének vezetőjeként
A Kőbányai Könnyűfémmű Kecskeméti Gyáregységének vezetőjeként

1992-ben hat hónapig az UNIVER Mindszenti körúti telepét vezettem, az ételízesítők gyártásának kezdeti bővítésében is részt vettem, majd egy véletlen találkozás kapcsán, a MTESZ megyei szervezetének elnöke, dr. Horváth György hívására igent mondtam. Így lettem a MTESZ Bács-Kiskun Megyei Szervezetének ügyvezető igazgatója és a Tudomány és Technika Háza üzemeltetője. A következő másfél évtizedben számos tudományos rendezvény szervezője, lebonyolítója lehettem, ezt a munkát 2008 márciusáig, nyugdíjba vonulásomig óriási örömmel végeztem.

Feleségemet, Makai Zsuzsannát tanulmányaim befejezése után, már Kecskeméten ismertem meg. 1976-ban kötöttünk házasságot, három évvel később azonban egy autóbalesetben elvesztettem őt. Fiunk 1977-ben született. László minőségbiztosítási agrármérnök, valamint közgazdasági szakmérnök végzettséget szerzett, jelenleg vezető tanácsadóként dolgozik. Családjával Kecskeméten él, gyermeke, azaz az unokám már ötéves. 15 éve dr. Tövisfalvi Éva fogorvosnővel nagy békességben és szeretetben együtt élünk. Mindenben kiegészítjük egymást, baráti körünk örömmel látja mindezt.

Zsuzsával 1976-ban kötöttünk házasságot         Évával gyakran kirándulunk együtt  
Zsuzsával 1976-ban kötöttünk házasságot                  Évával gyakran kirándulunk együtt            

A sport mindig közel állt hozzám. Az általános iskolában kézilabdáztam, a középiskolában és az egyetemen kosárlabdáztam és tájfutó versenyeken is elindultam, ifjúsági országos bajnokságon 13. helyezett lettem. Emellett a Fradiban úsztam és vízilabdáztam is. Később Kecskeméten újrakezdtem a pólót, majd nemzetközi minősítésű úszó versenybírói képesítést szereztem. Évtizedekig részt vettem a helyi és a megyei úszóversenyek lebonyolításában, és a BÁCSVÍZ-KVSC sportkör vezetésében is szerepet vállaltam. Szenvedélyes hegyi túrázó vagyok mind belföldön, mind külföldön, főleg az Alpokban.

2013-ban Mikovinyi Sámuel-emlékérmet vehettem át
2013-ban Mikovinyi Sámuel-emlékérmet vehettem át

Több civil szervezet munkáját is segítem. 2008-tól több ciklusban a Városi Civil Kerekasztal soros elnöki tisztét is elláttam, 2007 óta egy »szakkerekasztal«, a műszaki, tudományos és innovációs csoport munkáját vezetem. Tagja vagyok az Országos Erdészeti Egyesületnek is, 15 hektáron erdőgazdálkodással jómagam is foglalkozom. Büszke vagyok arra, hogy a határon túli magyar műszakiakkal való kapcsolat kiépítésében úttörő szerepet tölthettem be. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület keretei között kezdeményezésemre 1996-ban, Parajdon megalapítottuk az EMT Bányászati-Kohászati és Földtani Szakosztályát és azóta minden évben valamely erdélyi városban nagy sikerű szakmai konferenciát tartunk. Nagy eredménynek tartom azt is, hogy a MTESZ akkori megyei elnökével, dr. Danyi Józseffel közös gondolatunk megvalósult: 1997 óta november 3-a, a Magyar Tudomány Napja a hazai tudományos élet ünnepe.

Fiammal, menyemmel és unokámmal 2012-ben
Fiammal, menyemmel és unokámmal 2012-ben

Egész életemben azt csináltam, amit szerettem, a magyar gazdaság javíthatósága érdekében dolgoztam. 70. életévembe lépve, viszonylag gazdag élettapasztalattal a hátam mögött, szeretném a jövőben is megtartani mindazt a jót, amit az élet adott számomra, és ugyanakkor szeretném átadni ebből a lehető legtöbbet a családomnak, a környezetemnek! Nem szeretnék elszakadni a reálélettől, hanem amint azt a lehetőségem engedi, szeretném az ország és a társadalom előrelépését segíteni!”

Aktuális lapszámunk tartalma:

A magyarságot szolgálta Németországban is

Negyedszázada a magángyógyszerészekért

A tragikusan elhunyt nagy reménység

IN MEMORIAM dr. Adorján Mihály

LAPOZGATÓ

VALLOMÁSOK: dr. Mikulás József nyug. növényvédelmi osztályvezető, címzetes főiskolai tanár

VALLOMÁSOK: dr. Remes Péter orvos ezredes, űrkutató, a ROVKI korábbi igazgatója

A kecskemétiek negyedszázados kedvelt helye


Aktuális számunk


2016. november 30.


Letöltés egyben (PDF)


Archívum

2007. december
2008. január
2008. február
2008. március
2008. április
2008. május
2008. június-augusztus
2008. szeptember
2008. október
2008. november-december
2009. január
2009. február
2009. március
2009. április
2009. május
2009. június-augusztus
2009. szeptember-október
2009. november-december
2010. január-február
2010. március-április
2010. május-június
2010. július-augusztus
2010. szeptember-december
2011. december
2012. június
2012. július-augusztus
2012. szeptember-október
2012. november-december
2014. január 9.
2014. január 16.
2014. január 23.
2014. január 31.
2014. február 14.
2014. február 28.
2014. március 15.
2014. március 31.
2014. április 15.
2014. április 30.
2014. május 15.
2014. május 31.
2014. június 15.
2014. június 30.
2014. július 31.
2014. augusztus 15.
2014. augusztus 31.
2014. szeptember 15.
2014. szeptember 30.
2014. október 15.
2014. október 31.
2014. november 30.
2014. december 15.
2014. december 31.
2015. január 15.
2015. január 31.
2015. február 14.
2015. február 28.
2015. március 15.
2015. március 31.
2015. április 15.
2015. április 30.
2015. május 15.
2015. május 31.
2015. június 15.
2015. június 30.
2015. július 31.
2015. augusztus 31.
2015. szeptember 15.
2015. szeptember 30.
2015. október 15.
2015. október 31.
2015. november 30.
2015. december 31.
2016. január 15.
2016. január 31.
2016. február 29.
2016. március 31.
2016. április 30.
2016. május 31.
2016. június 30.
2016. július 31.
2016. augusztus 31.
2016. szeptember 30.
2016. október 31.
2016. november 15.
2016. november 30.
2016. december 31.
2017. január 15.
2017. január 31.
2017. február 28.


Bejelentkezés

E-mail:
Jelszó:
regisztrálás


  HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.  •  Tel.: 20/886-1979  •  E-mail: info@hirosnaptar.hu