Telcs Ede szobrász- és éremművész Teltsch Ede néven Baján született 1872. május 12-én egy sokgyermekes zsidó családban, apja cipészmester volt. Szabadkán érettségizett, majd apja Budapestre vitte szobrászinasnak. Az iparrajziskolában tanult, de 15 évesen abbahagyta az épületszobrászi tanulmányokat, s hazament Szabadkára. 1888-tól a bécsi Akadémián tanult Edmund von Hellmer növendékeként, két év múlva pedig Gaspar Clemens von Zumbuschnak, a bécsi szobrászok "fejedelmének" mesteriskolájában tanult tovább. Két bornemissza című mitológiai szoborcsoportjával elnyerte a mesteriskola 300 Ft-os díját. Az antwerpeni nemzetközi kiállításon ezüstérmet nyert ezzel a művével, s ezzel debütált Budapesten, a Magyar Képzőművészek Társulatának 1893/94. évi tárlatán is.1895-ben tért vissza Bécsből Magyarországra, és Zala György epreskerti műtermében jelentkezett Hellmer ajánlólevelével. Bevonult katonának, őrmesterként szerelt le. Amíg katonáskodott, egyes műveit kiállították a millenniumi tárlaton, némelyik el is kelt, s az így befolyt pénzen önálló műtermet tudott bérelni.

A Bécsben elsajátított akadémikus neobarokk és naturalisztikus hatásoktól való eltávolodás után hamar rátalált a saját útjára. Jó értelemben vett konzervativizmusa távol tartotta a kortárs szecesszió stilizálásától és az izmusok formalizmusától. Kezdeti munkái magyar típusú zsánerfigurák, életképek és portrék voltak. Architektonikus műveket, díszítő szobrokat mintázott nagyobb középületekre, plasztikai díszítéseket is tervezett (Adria Biztosító, Gresham-palota, Gellért fürdő, Hitelbank-palota, Igazságügyi Palota, Széchenyi fürdő, Zeneakadémia).

Telcs Ede szobrászművész Kossuth-szobra, melyet 1906. július 1-jén avatták fel Kecskeméten

Az érmészet és plakettművészet egész életén át foglalkoztatta, Berán Lajossal és Beck Ö. Fülöppel közösen megújítója volt a magyar érme- és plakettművészetnek, közös érdemük e műfaj európai rangúvá emelése.

A XX. század elejétől olyan kiemelkedő alkotások kerültek ki a keze alól, mint a Kallós Edével közösen mintázott Vörösmarty-emlékmű, a Millenniumi emlékmű Szent László és III. Károly királyszobra (ez utóbbit háborús sérülése miatt kicserélték), a Zeneakadémia domborművének gyermekfigurái és Alpár Ignác szobra a Városligetben. Budapesten kívül köztéri szobra áll több más városban, így Kossuth Lajosé Kecskeméten, Erzsébet királyné emlékműve Szabadkán, vagy Jászkíséren a Hősi emlékmű. Számos pályázaton, bel-és külföldi kiállításon szerepelt, nyert első díjat vagy előkelő helyezést.

Az I. világháború után, 1920-ban még egyszer elhagyta Magyarországot. Családjával együtt a hollandiai Utrechtben élt, ahol egy ezüstműves gyár művészeti vezetője volt. Munkájához műtermet, megrendeléseket biztosítottak, és kiállításokon is részt vehetett. Két év múlva tért haza Budapestre, és az Alkotás utcában nyitott műtermet.

Telcs Ede szobrászművész Hüvelyk Matyi-szobra Baján
(Baja, 1974. szeptember 14. - MTI Fotó: Bajkor József)

Telcs Ede hosszú, sikeres életpályát mondhatott magáénak. Nem tartozott a nagy újítók közé, de hivatásszeretete, derűs lénye, munkája iránti alázata alkalmassá tette arra, hogy minden hivatalos háttér nélkül iskolát teremtsen. A fiatalabb művésznemzedék tagjai mesterüknek tekintették. Tanítványaiból - Reményi József, Szentgyörgyi István, Lux Elek, Kisfaludy Stróbl Zsigmond – híres művészek lettek.

Budapest ostroma után megmaradt szobrait, makettjeit, festményeit még életében szülővárosának ajándékozta. Budapesten halt meg 1948. július 18-án. Szülőházán Baja városa emléktáblát helyezett el, az utcát 1958-ban róla nevezték el. Baján a Kölcsey utcában látható kedves kis szobra, a Hüvelyk Matyi másolata, amely a mesebeli legénykét hétmérföldes csizmában, árvalányhajas kalappal a fején ábrázolja.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)